FilmDROID írta Nikodémus
Dél-Amerikában, a kólamámoros 80-as évek végén járunk: a mikrosütő kuriózum, a bőrdzseki menő, a tévét, újságot pedig a jóságos elnök vég nélküli dicsérete tölti ki. Chilében Pinochet emberarcúnak hazudott diktatúrája tombol, ám a tízezreket eltüntető, és százezreket rettegésben tartó rezsim nemzetközi nyomásra kénytelen népszavazást kiírni a kedves vezető mandátumának újbóli meghosszabbításáról. A rendszer tehát résnyire kinyitja az ajtót, az ellenzék pedig heves vitába kezd, mi is legyen a követendő stratégia.
Az elnyomottak volt a legutóbbi próbálkozás a műfajban, ám az idei csalódások után a közönség látványosan távol maradt a moziktól. Eddig össz-vissz 6,7 millió dollárt hozott. Az Oculus még a minőségi próbálkozások közé sorolandó, az aprópénzből forgatott filmre csak csekély mértékben, 26 millió dollár értékben voltak kíváncsiak. A Paranormal Activity producerei annyira nem tudnak mit kezdeni fene jó dolgukban, hogy összerántottak egy spin offra valót és még ezt is el tudták adni. 86 millió dollár folyt be. A Devil’s Due esetében talán csak egyetlen pozitív dolgot tudnék említeni: a vírusmarketing, amely valamennyire még vicces is volt. Azonban a found footage film kritikáira nem hallgatva közel 34 millió dollárt hagytak a mozikban a nézők. Alaposan félrement az Én, Frankenstein, mutatja ezt a 4 % is a Rotten Tomatoes-on, de mondom a végösszeget, 71 millió dollár. Ha talán annyiba került volna, mint az Underworld, bizonyára elégedettek lehetettek volna a stúdiónál, de mivel 65 milliót tapsoltak el rá, így elmaradt a pezsgődurrogtatás. 
Rögtön egy afféle kivétellel indítanám a mondandómat, hiszen az Oscar-t a kritikusok alaposan lehúzták, de a kasszáknál sem aratott nagy sikert. Sylvester Stallone ezzel a filmmel akart alapozni a vígjáték műfajában, hiszen ha már a nagy riválisnak, Arnold Schwarzeneggernek sikerült, akkor neki miért ne menne. De miután az Állj, vagy lő a mamám is befürdött, expeditíven lesöpörte az asztaláról a szóba jöhető komédiákat. Pedig az Oscar egy bármikor újranézhető, kacagtató film egy maffiózó egy napjáról, aki jó útra akar térni. Valószínűleg a zseniális magyar szinkronnak köszönheti, hogy itthon klasszikusként tekintünk rá. Állítólag eredeti nyelven tényleg nem igazán élvezhető. És hogy melyik film remake-je? 1967-ben került terítékre a francia Oscar, amelyben a kor nagy nevettetője, Louis de Funès szórhatta a poénokat. Tudtátok, csak nem sejtettétek, ugye? 