5

Műkincsvadászok (The Monuments Men)

írta Nikodémus

2014-04-monuments-men-1

Már az is jelzésértékű volt, hogy a tavalyi díjszezon közepéről áttették idén februárra. Bizony, George Clooney legújabb rendezése, a Műkincsvadászok – sztárparádé ide, világháborús sztori oda – nem képes hozni saját ambícióit. Pedig azok a bizonyos ambíciók nem is voltak túl magasan: Clooney szeme előtt valamiféle Ocean’s-féle heistfilmmel keresztezett Indiana Jones-kaland lebeghetett. Hát, nem jött össze, és akkor még enyhén fogalmaztam.

2014-04-monuments-men-3

Pedig Clooney tapasztalt színész-rendezőként tudhatná, hogy a folytonos viccelődés és a nagy nevek csokra önmagában még nem hoz létre filmet. Pontosan így járt a Műkincsvadászokkal, dacára annak, hogy az alapötlet sokat ígért: egy már-már elfeledett történet a II. világháborúból, miszerint az amerikai hadseregnek volt egy olyan különítménye, mely a náci Németország által elrabolt műkincsek után nyomozott, hogy mentse, ami menthető – az emberiség kulturális örökségének nagyobb dicsőségére. Ebbe a szüzsébe belefér egy okos történelmi thriller, egy komoly háborús dráma, de egy könnyed, vígjátéki elemekkel dobálózó díjvadász kalandfilm is. Clooney mindhárom műfajjal próbálkozott, csakhogy egyszerre tette ezt, s végül három szék között a pad alá esett.

Matt Damon;Cate Blanchett

A központi dilemma már a nyitójelenetben felvetődik, miszerint megér-e emberi életet áldozni egy művészeti alkotásért, s aztán csúnyán a levegőben marad. Nem csoda, hisz Frank Stokes-nak (George Clooney) nincs ideje ilyesmin lamentálni, fontosabb dolga akad: összeverbuválni a nagy csapatot. Különös módon ez a része működik még leginkább a filmnek (látszik, hogy Clooney sok régivágású heistfilmet nézett – no és maga is részt vett egy ilyennek a háromszoros újraforgatásában), amikor azonban a dicső férfiak rövid kiképzés után nekivágnak a nagy küldetésnek, menthetetlenül összeomlik a forgatókönyv. A csapat ugyanis nagyjából kettesével szétválik, hogy emblematikus értékű festmények és szobrok után kutasson, mi pedig valamilyen kitalálhatatlanul rejtélyes rend szerint váltogatunk köztük. Ez gyorsan érdektelenné teszi az egész nyomozósdit, maradnak a poénok. Abból van elég, de legtöbbjük olyan fáradt helyzetkomikum, amit még egy negyven éves érettségi találkozón is kínos benyögni. Egyébként is, nézzétek csak meg ezt a képet: hát nem egy csapat nosztalgiázó öregúr bandukol rajta?

2014-04-monuments-men-2

A dramaturgiát tehát semmi sem tudja megsúlyosítani: sem haláleset, sem kudarc, sem egy tétova szerelmi szál, üresben pörög egészen a végkifejletnek nevezett zárásig, mely arról ismerhető fel, hogy elfogytak a megmentendő kincsek, álljunk már össze egy közös fotóra, come on, guys! Ja, kaland? Volt egy-két kósza lövöldözés, bányás felfedezősdi meg egy kis turkálás régi akták között, de semmi több. Ez pedig egy Indy-wannabe-nek is rettentő vékonyka.

????????????????????

Rég rossz, ha egy film kapcsán a körítést lehet csak dicsérni, de mit tegyek, ez a helyzet: Alexandre Desplat kitesz magáért, filmzenéjében érezteti azt a finom öniróniát, amit Clooney-nak nem sikerült. A maszkosok, díszletesek szintén hihető világot varázsoltak, melynek egyetlen szépséghibája, hogy az egész túl steril, sehol egy folt vagy kosz. A színészekre sem lehet panasz, John Goodmantől Jean Dujardin-en, Matt Damonon, Bill Murray-n, Hugh Bonneville-n, Bob Balabanon át egészen Cate Blanchettig egyikük sem tehet arról, hogy rendesen megírt karakterek híján tulajdonképpen nincs kit megformálniuk. Marad a blőd viccelődés.

2014-04-monuments-men-6

Az igazi műkincsvadászok.

A hunyó George Clooney, akinek – úgy tűnik – csak színészként megy a mókázás, rendezőként nem. A hibái ellenére figyelemreméltó debütálás (Egy veszedelmes elme vallomásai) után Clooney ráállt az egy könnyed, egy komoly-sormintára: a 2005-ös Jó estét, jó szerencsét! érdekes és elgondolkodtató (közelmúlt)történelmi pillanatkép, a Bőrfejek jellegtelen limonádé, a 2011-ben készült A hatalom árnyékában pedig egy tisztes, karakterközpontú politikai thriller. Most újra a vicceskedést dobta a gép, de a végeredményt látva jó lenne, ha Clooney ezután megtörné a saját maga által szabott életmű-építkezési stratégiát, mert ez így rém unalmas és kiszámítható.

5 komment

  1. Nem volt egy jó film. Szerintem egyszerűen unalmas volt.

    Ráadásul magyarok ültek mellettem a moziban amikor néztem. (Ez itt Angliában annyira nem mindennapos) akik végigtumálták az egész filmet. (Őket sem kötötte le…)

  2. Anno George Clooney-ból olyan sztárt akartak faragni, akivel el lehet adni a popcorn filmeket. Peacmaker, Szép kis nap és…hát ugye a Batman és Robin. Ő azonban inkább a maradandó, művészi értékkel bíró alkotások felé kacsintgatott. Van, amelyik filmje tetszett és van, amelyik nekem abszolút nem jött be. Úgy gondolom, hogy annyira leragadt ebbe a közegben, hogy egyszerűen képtelen egy tisztességes, szórakoztató filmet összehozni.

    Mi is volt az utolsó, amit tömegfilmnek szántak? Ocean’s Twelve…de már az is gyengusz volt. A Műkincsvadászokat még nem láttam, de valahogy olyan érzésem van, hogy Clooney ki akart kapcsolódni, szólt a haveroknak, elmentek forgatni, jól érezték magukat és még pénzt is kerestek:)

  3. Konkrétan egy rakás guano volt ez a film. Nagy csalódás.
    Tényleg sokat akart fogni, és minden kicsúszott a kezei közül. Unalmas lett, tele klisékkel, vontatott jelenetekkel, erőltetett marhaságokkal. Aki teheti, kerülje el. Nem éri meg azt a majdnem két órát.

  4. Dögunalom volt. Értem én a művészet, a barátság, emberi kapcsolatok lett volna a fő téma, de Clooney nem állt a helyzet magaslatán, amikor forgatta a filmet. Nekem úgy tűnt, hogy volt egy ötlete, szólt néhány havernak, kaptak rá pénzt és elkészülhetett a film.
    Megkockáztatom azt is, hogy tudta, hogy nem élvezetes produkciót összehozni és a pénz csak arra kellett, hogy támogatni tudjon vele a jövőben egy alacsony büdzséjű művészi tervezetet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *