írta Nikodémus
Ha évtizedek múltán emlegetik még egyáltalán, ez a film két dologról marad emlékezetes: Benedict Cumberbatch fehérre ondolált hajáról és az irgalmatlan buktáról, amit nyitóhétvégéjén az amerikai mozikban produkált. Ilyen hálátlan az utókor, pedig Bill Condon filmje, a The Fifth Estate – ellentétben például a rettentően kínos jOBS-zal – legalább működőképes filmként.
Ha tetszik, ha nem, hamarosan itt a Robotzsaru reboot. Az Emlékmásból kiindulva nem lesz több egy gyorsan feledhető, szórakoztató látványfilmnél. De vajon azon kívül, hogy az eredeti film odavert és klasszikussá emlékszik-e még valaki, hogy kik készítették az 1987-ben bemtuatott alkotást és hogy mire vitték? Ha nem, hát itt egy gyorstalpaló.
Paul Verhoeven hazájában, Hollandiában forgatott le néhány alkotást, első angol nyelvű filmje a Hús és vér, amely kevés embert érdekelt a mozikban. A direktor szerencsét próbált Hollywoodban és nem kellett sokat várni, mire megtalálták a Robotzsaru forgatókönyvével. Verhoeven néhány oldal átfutása után félretette és csak pszichológus feleségének a noszogatására mélyedt bele jobban. Arnold Schwarzenegger figyelmét gyorsan felkeltette a holland filmes, mivel ő ajánlotta be Az Emlékmásba, pedig a producereknek nagyon nem tetszett a gondolat. Ezt követően vágott bele az Elemi ösztön erotikus thrillerbe, amely meghozta a világhírnevet Sharon Stone-nak. Három kasszarobbantó produkció után a rendező betonbiztosnak vélte hollywoodi pozícióját, de kiderült, hogy nem eszik azt olyan forrón. A Showgirls kivágta a biztosítékot a cenzoroknál és NC-17-es (a legdurvább) besorolást adták a filmnek, amely a mozikban ugyan elbukott, de később videón szépen megszedte magát. A Csillagközi invázió megaköltségvetésből készülhetett, de már a tesztvetítések során kiderült, hogy eléggé megosztó lesz a szatirikus hangvételű sci-fi és még a bemutató előtt változtattak ezt-azt, ám a film elhasalt. Három évre rukkolt elő Árnyék nélkül horror-thrillerrel, ám Amerikában ez is leszerepelt. Visszautazott hazájába, ahol 2006-os Fekete könyv szép kritikai elismeréseket és díjakat hozott. A nagy visszatérés még várat magára. Olvasd tovább
írta Nikodémus
“This’ll be a good life. Good enough.”
Bruce Wayne (Peter Weller) utolsó szavaiként hangzik el ez a két mondat egy olyan képregényben, mely megjelenésekor nem csak a Batman-legendáriumot, hanem magát a képregény-történelmet is alaposan megváltoztatta. Amit Frank Miller író és Klaus Janson rajzoló 1986-ban letett az asztalra, az messze több egy egyszerű képregénynél: egy hős dekonstruálása, az amerikai álom cinikus szétszedése, lélektani és szociológiai értekezés, s mindez egy hátborzongatóan reális jövőképbe ágyazva.
írta Nikodémus
Hogy Woody Allen legújabb filmje megosztó, az nem meglepő. Az már inkább, hogy legtöbben szokatlan hangvételét kifogásolják, pedig a Blue Jasmine hangulata nem, csupán témája újdonság az életműben. S még az sem egészen. Ami viszont biztos, hogy vígan klarinétozó rendezőnk befejezte európai vakációját, és nincs kedve viccelni. Nagyon nincs.
írta Nikodémus
Habár gyakran keveredik fel a függőség a mozivászonra, a téma fontossága még nem feltétlenül igazolja a produkciók létjogosultságát. A Don Jon és a The Spectacular Now abban különbözik a közelmúlt idevágó felhozatalától, hogy merész témaválasztással és szokatlan érzékenységgel mesél főhőséről, aki, miközben úgy tűnik, ideális életet él, végzetesen belegabalyodott valamilyen szenvedély hálójába. Onnan pedig nem lehet kikecmeregni kellemetlen szembesítések nélkül.
Gőzerővel dolgoztak rajta, hogy minél többször járuljunk a kasszák elé és gondolkodás nélkül nyújtsuk át a jegyhez szükséges összeget. Volt, amikor káromkodva, bosszankodva hagytuk el a vetítőtermeket és akadt olyan pillanat is, amikor teljes mértékben elégedettek lehettünk. Rengeteg filmmel próbálták becsábítani az embereket a vetítőtermekbe, de ahogy lenni szokott a marketing nem mindig érte el a célját. Úgy ahogy lenni szokott akadt jó néhány gigabukta, de azért szép számmal akadtak nagy bevételt produkáló alkotások. Alant a 80 millió dollár büdzsénél nagyobb filmeket, illetve az Amerikában 100 millió dollárt elért produkciókat veszem sorra.
A legnagyobb hátbaveregetés Az éhezők viadala: Futótűznek jár. Sima, 2D-s mivolta ellenére özönlött a jónép a vetítésekre, eleddig könnyedén bezsákolt Amerikában 414 millió dollárt, összesen 847 millió dollárt kasszírozott. Ráadásul még bőven ki tud köhögni pár milliócskát.
Csűrhetjük-csavarhatjuk, de előre látható volt, hogy A hobbit: Smaug pusztasága kevesebbet fog begyűjteni, mint a Váratlan utazás. A Gyűrűk Ura után sok csalódtak az előzményfilmben, amely csak kitermelt 1 milliárd dollárt, de eddig 810 millió dollárra volt jó a törpök kalandja és ez még nem a végső szám. Olvasd tovább
Elégedettek voltatok a tavalyi drámai felhozatallal? Akadt túlértékelt darab és valóban minőségi alkotás is, csak úgy, mint általában. Idén ezek a produkciók érkeznek és ez még csak nem is teljes lista.
Néhány évvel ezelőtt Darren Aronofsky vette kezelésbe a Serena filmet, akkor még Angelina Jolie lehetett volna a főszereplő. Ahogy telt-múlt az idő Susanna Bier vette át a stafétabotot Aronofskytól, Jennifer Lawrence lépett Jolie helyére és Bradley Cooper is leszerződött a produkcióra. A történet az 1929-es világválság idején játszódik, egy fiatal pár Észak-Karolinában fakitermelésből szeretné megkeresni a betevőre valót, sőt azt remélik, hogy meggazdagodnak belőle. Céljuk érdekében bármire hajlandóak és lelkiismeret furdalás nélkül állítják félre azokat, akik akadályozzák őket. A nő mikor rádöbben arra, hogy nem lehet gyereke megpróbálja megölni férje törvénytelen fiát.
Adam Sandler ismét megmutatja, hogy elbír drámai szerepekkel is. Nemrég kiderült, hogy a komikus lesz a főszereplője a The Cobbler indie produkciónak, amelyet Thomas McCharty, Az állomásfőnök (The Station Agent) alkotója fog megrendezni. Elvileg a történetben Sandler egy susztert játszik, aki metafizikai úton képes belépni az általa javított cipők tulajainak az életébe. Viszont Dustin Hoffman, Steve Buscemi és Dan Stevens leszerződött Sandler mellé és még Method Man is benne lesz a drámában. Olvasd tovább
A 2013-as évben sajnos nem dúskáltunk a jó vígjátékokban, talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi említésre méltó film készült a műfajban. Idén vajon jobb lesz a felhozatal?
A Dumb és Dumber katasztrofális előzményfilmje után végre a Farrelly tesók vették kezelésbe a következő felvonást, külön öröm, hogy Jim Carrey és Jeff Daniels is visszatér. A forgatás hamarosan belendül, tehát gyorsan meg kell találni a megfelelő színészeket, akik Carrey-ék mellett poénkodhatnak. A női főszereplő Laurie Holden lesz, ő a The Walking Dead sorozatban apríthatta a zombikat, illetve játszott már Carrey-vel is a Mi lenne, ha? filmben. Holden játszhatja Adele Pichlow-ot, aki negatív figura lesz, ördögi tervében Harry és Llyod a bűnbak szerepét töltik be. Tehát idén jön a Dumb and Dumber To. Olvasd tovább
Szokás szerint megint kimaradt tengernyi film, amelyet illett volna megtekinteni, de mégis úgy alakult, hogy kimaradt az életemből. Így sajnos marad a Pató Pál üzemmód, az „Ej ráérünk arra még” sóhajtás. 2013-ban volt bőven mit nézni, de azért két fontos dolgot leszűrhetünk: az akciófilmekkel foglalkozhatnának többen is, illetve néhány megszokott filmalkotón kívül más is megpróbálhatna vígjátékot készíteni. De ne panaszkodjunk, akadt tavaly jó néhány átlagosnál jobb film, szerintem ezek voltak a legjobbak, majd utánam Nikodémus (összeszedettebb) listája következik.
Régebbi évvégi top10-es listáink:
2012 (legjobb), 2102 (legrosszabb), 2011, 2010, 2008, 2007 (Miecs), 2007 (Koimbra)
írta Nikodémus
Hollywoodban jól bejáratott Oscar-vadász zsáner az antirasszista melodráma és az életrajzi film, nem csoda, hogy minden évben akadnak szépreményű versenyzők e két műfajban. Az idei stúdiófilm-felhozatal azonban nem sikeredett túl erősre, mi több, A komornyik és a Diana csúnyán alulmúlta az amúgy sem túl magas várakozásokat.
írta Nikodémus
A hollywoodi filmipar kacskaringós története során talán először volt menő akkoriban a “realizálás” (nem függetlenül az első normálisan végiggondolt és profin kivitelezett munkától), s az álomgyárban (milyen ironikus) boldog-boldogtalan nekiállt “valóságközelivé” tenni projektjeit, jött is a földhöztapadt titkosügynök, képregényhős, fantasy, minden. S itt ez a film, melynek műfaja elvben a legelrugaszkodottabb lehetőségeket kínálja, s mégis, mint Clive Owen zoknija, ragad az egész az anyaföld sarától. Az ember gyermeke úgy vegyíti a rögvalót a csodával, ahogy nagyon kevés film (mondjuk A messzi dél vadjai még). Igen, Alfonso Cuarón nem misztikumot, nem varázslatot vagy mágiát kevert sajátos ízű főzetéhez, hanem csodát.
De jó volt az idei horrortermés, ugye? Nos, nagyon szeretném ráfogni, hogy igen, de sajnos nemet kell mondanom. Talán a 2014-es év jobb lesz. Ismét jön egy rakás “amatőr only DVD” film és lesz néhány mozis bemutató is.
Eli Roth az Amazonas vidékén forgatta véres kannibálos alkotását, a Green Inferno-t. Egy törzs közelében munkálkodtak, ahol nem ismerik az elektromosságot, így a bennszülöttök soha nem is láttak még egyetlen filmet sem. Rothék levetítették nekik a Cannibal Holocaustot, ám a törzs gyakorlatilag kiröhögte a látottakat. A Green Inferno néhány new york-i diákról szól, akik a perui dzsungelbe utaznának, de gépük lezuhan, a túlélők pedig kannibálokba futnak bele. Olvasd tovább
FilmDROID