1

A Single Shot / Blood Ties (2013)

írta Nikodémus

2014-05-a-single-shot-blood-ties-1

Két férfi, egy eset: a szállóigévé vált sorozatcím nem is lehetne találóbb filmjeinkre, s ha már az egyiket épp most csütörtökön mutatták be, hát hozzácsaptam a másikat is. A Blood Ties / Vérkötelék és a (A) Single Shot ugyanis rengeteg különbözősége ellenére az azonos drámai mag mellett még egy közös jellemzővel bír: félelmetes, lúdbőröztető hangulat lengi körbe mindkettőt. Duplakritizálás megint.

2014-05-a-single-shot-blood-ties-2

Van az úgy, hogy egy véletlenül elkapott trailer csigáz fel annyira, hogy nekikészüljek egy mozinak. A Single Shot borzongató atmoszférájú teasere persze nem több egy jól összevágott klipnél (no de a zene! Arvo Pärt, ki más…), ám ahhoz elég volt, hogy kivárjam a megérkezést, titokzatos thrillerre számítva. John (Sam Rockwell) szarvasvadászat közben lövést vét, s amikor felfedezi, hogy hibájának eredménye egy halott nő, bepánikol. A holttest eltüntetése közben gyanús doboz kerül a kezébe, mely egy csomó pénzt rejt. Az egyedül lakó, kissé magába fordult, csendes vadász elgondolkodik: talán helyrehozható lenne az élete ezzel a kis tőkével. Be is sétál másnap a helyi ügyvédhez, ám nem sejti, hogy elhatározásával miféle erőket szabadít magára. Szimpla elkárhozás-történetnek tűnik tehát a cselekmény, s valóban nincs is szó sokkal többről, ami mégis kiemeli a filmet a tucatthrillerek sorából, az az, hogy a forgatókönvv okosan csepegteti az információkat, teret hagyva a néző feltételezéseinek. John magának való figura, amolyan csendben tépelődő, lírai alkat, s jelenét terhelő múltját is csak fokról fokra ismerjük meg. Ahogy az ő körülvevő, különös alakokkal teli mikrovilágot is, melyben nagy segítségünkre van a Single Shot másik erénye: a fantasztikus hangulatteremtés. Ködös hegyvidéki tájak, nyirkos erdők és sötét kerti sufnik mélyén formálódik az a fenyegető érzés, hogy bármit is remél hősünk, ennek bizony rossz vége lesz.

A forgatókönyv itt-ott megdöccen kicsit, de csak annyira, hogy a meglepetés izgalmával hasson, miközben persze a jól ismert fordulatokat adja el új köntösben. Nehezen érthető továbbá a női karakter hirtelen partvonalra kerülése, s a finálé is mintha kisszerűbb lenne a megérdemeltnél. David M. Rosenthal Eduard Grau operatőr hathatós közreműködése mellett mindazonáltal korrekt thrillert tett le az asztalra, melynek legnagyobb ékessége a Sziklás-hegység baljós bércei által árasztott hangulat.

2014-05-a-single-shot-blood-ties-3

Ehhez képest ízig-vérig urbánus sztorival hozakodik elő a Blood Ties, mely (egy 2008-as francia gengszterfilm újraforgatásaként) imponáló színészi felhozatallal göngyölíti fel hőseinek történetét. Amíg a Single Shot egyetlen ember vívódásáról szólt, itt egy testvérpár áll az események középpontjában: Chris (Clive Owen) épp most szabadul, tesója, a rendőr Frank (Billy Crudup) és mostohaanyja megy érte, s először a kórházi ágyon fekvő apjukat, másodszor Chris élettársát és lányát látogatják meg. Az elharapott félmondatok, tétova mozdulatok, bamba arckifejezések jelzik, hogy az örömtelinek szánt találkozások mögött súlyos múltbéli terhek, összegubancolódott emberi kapcsolatok rejtőznek. A hetvenes évek Brooklynjában persze nem jó ajánlólevél, ha valaki a sittről jön, de Chris némi segítséggel talál melót, és feleségétől elhidegült tesója saját albérletét is megosztja vele. Az idill azonban csak látszólagos: az újrakezdés illúziója gyorsan elillan, s nemsokára választani kell a kétféle élet között – nemcsak Chrisnek, hanem Franknek is, aki érzékeny, elvei mellett kitartó férfiként meglehetősen nehezen viseli a kiélezett szituációt.

Testvérével és családjával való kapcsolatának dinamikája nagyszerűen felépített rend szerint mozog, ami elsősorban a pontos forgatókönyvnek és Guillaume Canet sallangmentes rendezésének köszönhető. A pajeszok, a kordbársony nadrágok, menő verdák és jóféle rockzenék szépen megrajzolják a kort, melynek hangulata nem egyszerre ejt rabul, inkább fokozatosan hatalmasodik el a nézőn. Owen fantasztikusan hozza a kezdetben blazírt, majd fokozatosan régi önmagát visszanyerő rossz testvért, Crudup pedig hitelesen adja a szorongó, döntésképtelen hőst. Felvonul itt még Marion Cotillard, Zoe Saldana, Matthias Schoenaerts és Mila Kunis is, alakításuk azonban nem hivalkodó, mindegyikük szépen belesimul a rendezői vízió által nekik rendelt háttérbe.

2014-05-a-single-shot-blood-ties-4

Az ártatlanság elvesztéséről, egyetlen rossz döntés végzetes hatásairól szól tehát a fabula, s bár a látszat mást ígér, mindkét film esetében így van ez. Míg a magányos vadász tragikus örvénybe csúszása egyetlen elhibázott tett következménye, a nagyvárosi testvérpárban mindez megkettőződik: Chris és Frank egyaránt tiszta lapról, szeplő nélküli újrakezdésről álmodik, ám hogy ez nem sikerül nekik, az még csak az első lépés a végzet felé vezető úton. A döntő szót a vérkötelék mondja ki, mely ellen hiába kapálóznak, nem képesek lázadni. Egyikük megérti, nem is érdemes, sőt, épp így teljesítheti be sorsát: áldozatot hoz. Mondom én, két film, egy eset: noha a végzet nem válogat, az ember mégis szabadságra ítéltetett.


Egy komment

  1. Bennem nem hagyott mély nyomokat a Single Shot, nem volt túl erős és amikor megnéztem meg is tudtam volna mondani, hogy mi a problémám vele, de már elfelejtettem:)
    A Blood Ties esetében a rendezést nem tudnám kiemelni. Volt egy nagyszerű szereplőgárda, egy jó sztori és a hangulat is megvolt, de úgy érzem, hogy egy jobb direktorral ütősebb lehetett volna. 70 %

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *