8

Jack Ryan: Árnyékügynök (Jack Ryan: Shadow Recruit)

írta Nikodémus

2014-05-jack-ryan-1

Nem tudom, volt-e valaha drámai mélysége a Jack Ryan-sorozatnak. A CIA-elemzőből lett titkosügynök kalandjainak legújabb installációját figyelve ugyanis nem látok mást, mint egy simára polírozott hollywoodi tömegterméket, melybe szív és lélek nem nagyon szorult. Attrakció és piackutatás-optimalizált lamúr meg akciózás annál inkább, de ezzel alig vagyunk kisegítve. A Jack Ryan: Árnyékügynökkel Kenneth Branagh rövid időn belül második művészi fiaskóját hozta össze.

Persze maga a film nem élvezhetetlen: a tempó észvesztő, az akciók virtuózak, a karakterábrázolás pedig amolyan látványpékséges: felületesen nézve szép és csillogó, közelebbről megvizsgálva viszont gyorsan szétmállik. Leginkább főhősünk sínyli meg ezt a slendriánságot, aki lelkesen asszisztál a producerek vezényelte, mindenféle drámai súlyt nélkülöző eredettörténethez, hiszen mire kettőt pislantunk, zöldfülű kiskatonából máris megtört, ám annál elszántabb főszereplő válik. Ja, és még a szerelmi szál is elindul. No meg a világméretű konspiráció. Valamiféle rebootként szeretné tehát eladni magát a film, de a lecke felmondása se nem alapos, se nem elegáns.

2014-05-jack-ryan-2

De legalább pörgős: Chris Pine jól adja a feddhetetlen, kissé túlbuzgó hazafit, ám enyhe kancsalsága és hebrencssége miatt nehezen hiszem el neki, hogy átlagon felüli intelligenciával bírna. Kevin Costner szép lassan belenő a mentorfigurába, s a tavalyi Acélember után itt is visszafogottan, kevés manírral hozza az alig mosolygó, ám alapvetően szeretetteli pótapát. Együttműködésük jó pillanatokat is szül, de a történet vékonyságát erősen megcsavart fordulatokkal és vicceskedő dialógusokkal sem képesek leplezni.

Oroszország láthatóan Hollywoodban is újra divatba jött, ám árnyaltabb jellemekre ne is számítsunk: gonoszunk kegyetlen és kifinomult egyszerre. Kérdés nélkül puffant le akárkit, miközben az orosz regényirodalomról társalog partnerével. Szerencsére csak egy félórára élvezheti a társaságát, mivel a nő alapvetően hősünk csaja, ám csúnyán beleüti az orrát a nagyok dolgába. Keira Knightley szokásos teljesítményét nyújtja, Pine ugyan nem, de a cselszövő szerepét magabiztosan játszó Branagh simán lemossa a közös jelenetekben. Mi tagadás, őnála is van egy nagyobb hal, de a történet annyira egysíkúan robog előre, hogy ez már úgyis kitalálható gyorsan.

JACK RYAN: SHADOW RECRUIT

A szorgalmasan sorakozó klisék (a kétajtós szekrény bérgyilkos, az öléssel való beavatódás és a személyes üggyé acélosodó küldetés), valamint a világot átszelő Afganisztán-Moszkva-Manhattan-útvonal szintén az ormótlanra duzzasztott titkosügynök-franchise-okkal rokonítja Jack Ryant, akinek férfias sárm (James Bond) vagy akrobatikus ügyesség (Ethan Hunt) helyett elég egy kis közgász-hablatyot a szájába adni, hogy megteremtsük az “intelligens blockbuster” illúzióját. Legalábbis a producerek szerint. Nem jött be, s elnézve a bevételi adatokat, még pénzügyileg sem.

8 komment

  1. Bizony, klisés vacak lett. Akció-Ryan. Nem tudom kinek az ötlete volt G.I. Joe-t faragni belőle, de h*lye egy ötlet volt, ezzel a megvalósítással mindenképpen.
    A régebbi filmek hangulatát sem idézte meg.

    Ez a srác Kirk-ként jó volt, de… hát összekaphatná magát. Bár itt még nem is vele volt a legnagyobb gond. A forgatókönyv szerintem valami 5 oldalas kis képes könyv lehetett: “-Itt leugrasz, itt mondasz valami szellemeset, itt majd jönnek a tipikus oroszok, itt egy kis romantika, szóval majd útközben kitaláljuk.”

  2. már máshol is olvastam, hogy ez a film nem az első jack ryan film, de én a korábbi(ak)ról nem is hallottam még.
    Pedig azért figyelem a friss, de régebbi filmes dolgokat is.

  3. Kenneth Branagh valamiért úgy gondolta, hogy eléggé kivesézte Shakespeare-t és átlép az akció területére. A Thornál még rá lehetett fogni, hogy megmondták neki, hogy mit és hogyan filmezzen, de a Jack Ryannél kiderült, hogy alapjában véve egészen ügyes akciórendező. A klisés sztori a forgatókönyv hibája, Branagh szerintem egészen korrekt módon vezényelte le a filmet, néhol egészen régimódi beállításokat használt, de nem jegyeztem meg, hogy hol:)
    Jack Ryan ugyan elemző és nem akcióhős, de ezen nem akadok fenn. Nem tudom, hogy Pine-t miért erőltetik mostanság, Kirk-ként még oké, de itt nem volt az igazi. Costnernek örültem, jól hozza a “na majd én megmondom, hogy mi lesz” mentorfigurát.
    És megint az oroszok…az ember azt gondolná, hogy James Bond már mindent megakadályozott, amit meg tudott. Na de nekem ez sem volt probléma.
    Összességében egy korrekt, pörgős, szórakoztató akciófilmet láttam.

  4. hínnye, és tényleg van másik film is, és azok közül legalább 3at láttam is, de ha nem mondjátok le se esik, hogy a főszereplő ugyan az.

  5. A Harrison Ford -os Jack Ryan film, a Végveszélyben is veszettül jó. Ennek a mostani filmnek minimum azt a szintet kéne megütnie.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *