írta Nikodémus
Kicsit megkésett szösszenet egy kiváló filmről.
Azt gondolnánk, nem kedvez a májusi bemutató egy olyan borús filmnek, mint a Coen-testvérek legújabb rendezése, a Llewyn Davis világa. Verőfényes tavaszi napsütés helyett azonban esős, fázós idő fogadta a tavaly májusi hazai premiert, mely nemcsak a nyári termésnek, hanem a csendesen kallódó népdalénekesről szóló történetnek is határozottan jót tesz.
Coenék előszeretettel forgatják ki sarkaiból a nagy amerikai álmot, melynek mítosza – miszerint az Újvilág a nagy lehetőségek, a korlátlan szabadság és boldogulás hazája – még ma is hat. A hangnem legtöbbször gunyoros, mi több, véresen abszurd, melyhez az amerikai kulturális identitás jellegzetes témáit is rendre kifacsarják, ám legújabb filmjükkel már nem akarnak lázadni. A beatkorszak hajnalán, 1961-ben járunk, a legendás New York-i folk-kocsmák egyikében. Egy zilált hajzatú, szomorú szemű alak énekel éppen komoly átéléssel, s gitárját pengeti hozzá. Mikor befejezi, szerény taps, mire előadónk megjegyzi, ez a dal se nem régi, se nem új, mivel egy népdal.
Tökéletes önjellemzés: Llewyn Davisről (Oscar Isaac) ugyanis senki sem tudja, honnan jött és merre tart. Létezése a fontos. Éjszakánként régi szeretők és jófej haverok kanapéin alszik, cigit tarhál, hitelre fogyaszt, és bolyongva vár a nagy kiugrásra, mellyel mindenki előtt igazolhatná önnön zsenialitását. A befutás azonban úgy tűnik, nem akar összejönni. Van helyette középszerű, de kiegyensúlyozott zenészbarát, folyton szitkozódó barátnő, kispolgári rokon, kicsinyes producer és egy macska, aki ugyanolyan hirtelen bukkan fel és tűnik el hősünk életében, mint ő másokéban. Davis kapcsolatai felületesek, felelősségérzete nincs, csupán gitárja és népdalai hűségesek hozzá. S egy kiheverhetetlen múltbéli tragédia. Ők kísérik el ezen a különös odüsszeián, melyet a Coen-testvérek gyönyörű, füstös képekkel, élményszerű komótossággal és fantasztikus hangulatteremtéssel mesélnek el. A csendes melankólia mindezek mellett elsősorban Oscar Isaac eszköztelen és megindító alakításán keresztül sugárzik felénk, aki a forgatáson maga énekelte élőben a dalokat.
Llewyn Davis világában elmerülni kellemesen szomorkás, ugyanakkor megkapóan humoros élmény, ám a játékidő előrehaladtával mégis nyugtalanság vesz erőt rajtunk. Hisz mit látunk? A szabadság őszinte kötődések nélkül gyökértelen sodródás, a hírnév csalóka délibáb, a boldogság pedig mérhetetlenül távolinak tűnik. Nesze neked, amerikai álom.
(Megjelent: Új Ember, 2014. június)
- Téli szünet (The Holdovers) - 2024. március 10.
- A három testőr: D’Artagnan / Szeánsz Velencében / Wonka - 2024. február 25.
- Maestro / Priscilla - 2024. február 18.
- Útkeresésben – 2023 magyar filmes termése - 2024. február 11.
- Előző életek (Past Lives) - 2024. február 04.
- Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon) / Napóleon (Napoleon) - 2024. január 28.
- Top 10 – 2023 - 2024. január 21.
- Gyógyítás dallamokkal - 2023. december 17.
- How to Blow Up a Pipeline (2022) - 2023. december 10.
- Arnold / Sly - 2023. november 19.
Jó írás, kár hogy eddig a filmet nem láttam, bár hallani azért hallottam róla. Ezek alapján jobban odafigyelek, hátha sikerül elcsípni.
Hát nem tudom, nekem olyan érzésem volt, hogy a film nem halad semerre.