2

Nagy szemek (Big Eyes, 2014)

írta Nikodémus

2015-02-nagy-szemek-1

Tisztázzuk mindjárt az elején: ez egy Weinstein-film. Tim Burtonnek alig van köze hozzá. Ez persze önmagában nem feltétlenül baj, a loboncos, groteszk figurákhoz vonzódó direktor eddig is vállalt sima bérmunkákat szerzői(nek mondható) filmjei mellett, a gond inkább az, hogy a Nagy szemek sima producerfilmnek is vészesen kevéske, ám mulatságosan önleleplező: van valami ugyebár, ami nem az enyém, de azért gátlás nélkül meggazdagszom belőle.

Golden Globes Nominations

Az, hogy Burton megszokott stílusjegyei közül egyet sem látunk viszont az Amerikában szédületes karriert befutott, majd a szerzőiségen csúnyán összekapó festőházaspár történetében, még elviselhető. Az alapötlet amúgy is nagyvászonra kívánkozik: Margaret (Amy Adams) épp durva férje elől szökik el kislányával a nyitójelenetben, művészi karrierre és egy boldogabb jövőre vágyva az ötvenes évek enyhén férfisoviniszta Amerikájában. Barátnője (Krysten Ritter) segít neki elhelyezkedni egy fabútor-gyárban dekoratőrként, aztán egy Montmartre-t mímelő utcai kirakodáson megismerkedik Walter Keane-nel (Christoph Waltz), aki festői ambíciókat dédelgető ingatlanügynökként mutatkozik be, s behízelgő modorával azonnal az ujja köré csavarja a fiatalasszonyt. Margaretnek pedig jellegzetes stílusa van, egyre túlméretezett, szomorú szemű kisgyerekeket fest, s úgy tűnik, egy kis marketing-rásegítéssel komoly elismertséget tudna szerezni.

2015-02-nagy-szemek-3

S persze pénzt. Elsősorban ez, a vastag bankók ígérete mozgatja a cselekményt, s az áhított gazdagság érdekében felhalmozódó egyre nagyobb hazugságokat. No de minden hamisítás egy apró, szinte véletlenül megesett lódítással kezdődik. Burton a szerény kezdetek, a kirobbanó siker és a hírnév áldásainak rutinszerű ábrázolása mellett igyekszik árnyaltan bemutatni a hazugság élet- és kapcsolatromboló hatását, ám színészei közül csak az egyikre számíthat: Amy Adamsre. Ő sem csinál semmi különöset, csak jól adja a pislogó szemű naivát, majd az elszánt anyatigrist. Christoph Waltz viszont menthetetlen: úgy végigripacskodja a filmet, hogy az már a játékidő derekánál elviselhetetlen. A forgatókönyv sem oszt neki lapot: meglehetősen egysíkú figurának ábrázolja őt, akit egyetlen dolog érdekel: minél kevesebb befektetett munkával minél több pénzt kaszálni. S közben sütkérezni a dicsfényben.

2015-02-nagy-szemek-4

A sztori drámai fordulópontjait Burton nem tudja jól kiemelni, inkább Waltz teátrális egzaltáltságára bízza azokat, így azonban inkább mosolygunk szereplőinken, semmint együttérzünk velük. Közben több mellékszál indul be és reked meg végleg pár jelenettel később: a leánygyermek (Delaney Raye / Madeleine Arthur), a kérlelhetetlen kritikus (Terence Stamp) vagy a rivális galériás egyaránt csak addig kell, míg az egyébként teljesen jellegtelen forgatókönyv meg tudja kérdeztetni velük az adott jelenet továbblendítéséhez szükségeseket.

Lapos és középszerű film lett a Nagy szemek, mely a művészi autoritás mélyére való utazás helyett a felszínen csámcsogó, tulajdonképpen tizenkettő egytucat karriertörténet, a szokásos Weinstein-féle Oscar-kompatibilis dramaturgiával: egysíkú jellemek, mondvacsinált konfliktus, drámai végkifejlet, majd boldog, harmonikus finálé. Burton mindezt egy iparos szolgaiságával vezényli le – bizonyára tekintélyes summa üthette a markát (ha már pénzéhségről beszélünk).

A Nagy szemekre művészi szempontból nincs miért emlékezni – még szerencse, hogy Weinsteinék másik projektje, egy bizonyos angol matematikusról szóló mozi már ott virít az Oscar-jelöltek listáján. Mert a jó producer ugyebár mindig több vasat tart a tűzben.

2 komment

  1. Sajnálom, hogy nem lett jó film pedig vártam, így nem hiszem, hogy megnézem.
    A két főszereplő nagy kedvenceim. Walz ripacskodó? Remlem nem tarja meg eme rossz szokását.

  2. Lehet, hogy nem köszönnek vissza Burton stílusjegyei, de eléggé jó munkát végzett. A házaspárról elolvasott wikipedia után én egy teljesen utálatos főszereplőt vártam. Ehhez képest Waltz-cal még szimpatizálni lehet. Karaktere csaló, mindenre van valami megjegyzése, mondanivalója, de alapjában véve úgy tűnik, hogy a család boldogulását akarja. De kiderül, hogy inkább saját magával foglalkozott. Átvert.
    Megszédítette azt a nőt, aki hajlandó volt éveket pár négyzetméteren élni és csak festeni, festeni, festeni, majd végre a sarkára áll.
    Nekem tetszett, de nem egy maradandó film.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *