2

Legendás állatok: Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes Of Grindelwald)

írta Minime

Az első részről itt írtunk.

A korunkbeli mozi kínálatban gyakorlatilag két eredményes és működőképes franchise létezik jelenleg: egyrészt a Marvel, másrészt a Wizarding World világa. A Star Wars haldokló önmásolása és bugyutizmusa, a DC pedig ötlettelen döcögése és vergődése folytán került ki a képből. Anyagilag mindannyian sikeresnek mondhatók, de kritikai és élvezeti szempontból sajnos csak az előző kettő éri el azt a szintet, amelyet folyamatosan élvezhetőnek lehet tekinteni. A J. K. Rowling nevével fémjelzett fantáziavilág mind írásos, mind vizuális formában egyike a 21. század legjobb történeteinek, és szinte mindig azt nyújtja, amit várhatunk tőle. Ezúttal a Legendás állatok második epizódja került a vásznakra, lássuk mennyire sikeresen.

Olvasd tovább

3

Röviden: Bohém Rapszódia / A végzet órája / Outlaw King / Overlord / Kin

írta Minime

Bohém Rapszódia (Bohemian Rhapsody)Bryan Singer rendező az X-Men sorozattól elszakadva ezúttal egy komoly és rendkívül fontos alkotást készített, talán a XX. század leghíresebb pop-rock ikonjának életéről, aki nem más volt, mint a Queen frontembere, Freddie Mercury (Rami Malek). A történet az 1970-es évtől követi nyomon Mercury és a Queen karrierjét egészen a csúcspontig, amelyet az 1985-ös Live Aid segélykoncert testesített meg. Nyomon követhetjük, hogyan vált az ambiciózus fiatal zenerajongóból a világ egyik legnagyobb énekese, valamint azt is, hogyan ragadta meg a rivaldafény és tette hivalkodó, extravagáns, ám idővel bizalmatlan és ellenséges figurává a korábban mindent a Queen-nek szentelő fiatalembert. Érzékletesen és mélyen ábrázolja az alkotás Mercury sötétebb oldalát, de teret hagy titokzatosan és szenvedélyesen örök ragaszkodásának neje, Mary Austin (Lucy Boynton) iránt is. A hírnévvel érkező személyiség változások, az ellenséges attitűd kialakulása ugyanolyan fontos a készítők számára, mint az énekes elszámolása önmagával és megtérése. Betegségének bemutatására már nem tér ki a film, azonban nem feledkezik meg annak bemutatásáról, mekkora méltósággal és kitartással vette tudomásul helyzetét az énekes és igazi barátai, az együttes tagjai, valamint Mary. Malek, Boynton és a teljes Queen-t alakító színészgárda egészen elképesztően alakítanak és személyisítik meg azokat az ikonokat, akiknek a világ zenerajongói csodálatos élményeket köszönhetnek, és méltóképpen emlékeznek meg, valamint állítanak mementót egy olyan ember számára, akinek a pop-rock rengeteg mindent köszönhet. Kiváló rendezés mellett és Anthony McCarten remek forgatókönyvéből egy igazi mestermű született, amely zeneileg is alapvetően kimagaslik az éves filmtermésből, de ettől függetlenül is egy remek, mély és szerves egészet képező mestermunka. Értékelés: 90%

Olvasd tovább

1

Röviden: Az első ember / Halloween (2018) / A Hunter Killer-küldetés

írta Minime

Az első ember (First Man)Damien Chazelle rendező (Whiplash, Kaliforniai álom) és Josh Singer forgatókönyvíró nem kisebb dologba vágta a fejszéjét, mint a Holdra lépés megfilmesítésébe. Teszik ezt úgy, hogy történetük elsődleges vezérmotívuma nem a történelmi hűség, és a technológiai innováció lépcsőzetes fejlődését sem hangsúlyozzák, hanem az eseményben részt vevő emberek szemszögéből világítják meg ennek a világtörténelmi jelentőségű előrelépésnek a fontosabb mozzanatait. Neil Armstrong (Ryan Gosling) és neje, Janet (Claire Foy) életének szerves részévé vált az űrutazásban való részvétel, miután Neil jelentkezett a Gemini-programba, és később az Apollo-program mozgatórugójává vált. Mindemellett láthatjuk egy család tragédiákat sem nélkülöző, lemondásokkal, elhidegüléssel, kötelességtudattal és szenvedéllyel átitatott mindennapjait, amelyek csupán epizódjai a nagyobb egésznek, amelynek célja embert juttatni a Holdra. A barátságok, a tragédiák, a csendes és morózus elzárkózás, a főhős és neje önmagába fordulása ugyanolyan mértékben és mélységben képezik a történet részét, mint a technikai lépések bemutatása. A hazafiasság és amerikanizmus kérdései sem maradhatnak ki egy ilyen típusú történet bemutatásakor, de azt kell mondanunk, kellő arányban és cseppet sem túlzóan kerül bemutatásra ez az aspektus, és a film nem esik át a túloldalra, hogy egy öndicsőítő, nacionalista tündérmesévé váljon. Sokkal inkább megmutatja Gosling és Foy alakításain keresztül mindazokat az áldozatokat, mindazokat az örömöket, amelyeket egy ilyen világraszóló esemény végrehajtása és tervezése során kénytelen egy ember meghozni, elviselni és átélni. Gosling már sokszor bizonyított sokféle karakterként, és ezúttal sem okoz csalódást, sőt, kimagaslik a film valóságából, ahogyan a hozzá felnövő Foy is képes olyan alakításra, amellyel ismét felhívja magára a figyelmet. Chazelle munkája kiválóan reflektál az emberre, akinek nevét mindenki ismeri, ám történetét eddig csak kevesen ismerhették. Valószínűleg a következő Oscar gála egyik nagy esélyese lesz az alkotás és nem is érdemtelenül. Értékelés: 80%

Olvasd tovább

1

Röviden: Húzós éjszaka az El Royale-ban / Emlékszem rád / Apostol / A fogó, aki kém volt / Az Amityville gyilkosságok

írta Minime

Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad times at the El Royale)Drew Goddard író-rendező (Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) neo-noir mozijában a történet több szálon futó cselekménye a Kalifornia és Nevada állam határában lévő El Royale nevű szállodában jut el ahhoz a ponthoz, ahol hét teljesen különböző motivációval és személyiségjegyekkel rendelkező főszereplő találkozik és fejt ki visszafordíthatatlan hatást a többiek életére. Az atya (Jeff Bridges), az énekesnő (Cynthia Erivo), a porszívóügynök (Jon Hamm), a testvérpár (Dakota Johnson és Cailee Spaeny), a recepciós (Lewis Pullman) és a szektavezér (Chris Hemsworth) mind-mind különböző célokkal érkeznek, és mindegyikük múltja valamilyen sötét titoktól terhes. A szálloda falai között azonban ezek a titkok szépen lassan feltárulnak, és a szereplők története is egybefonódik. A tarantinói vonalat követő történetvezetés jól illik a film sztorijához és képi világához, ahogyan a zenei betétek megléte és minősége is kiváló. A színészi alakítások kivételesen jól sikerültek, és ezek adják a film sava-borsát. A színészek nem játszanak egymás kárára, asszisztálnak a többieknek, így a közösség működése a mozi egyik erőssége. Goddard remekül fogta meg a történet lényegét mind az írás, mind a rendezés tekintetében. A sok szálon futó, majd egy katarzisban kicsúcsosodó történet legnagyobb hibájául talán annak lassú és kimért tempóját lehet felróni, amely a végére pörög fel csak igazán. A nagy elődhöz képest Goddard sajnos még nem elég tapasztalt, ám filmje kellően összeszedett, dialógusai jók és forgatókönyve is egészen hatásos. Értékelés: 80%

Olvasd tovább

3

Röviden: Egy kis szívesség / Peppermint / Anon / Unfriended: Dark Web / Látlak

írta Minime

Egy kis szívesség (A Simple Favor) – Stephanie Smothers (Anna Kendrick) egyedülálló anyuka, akit a hétköznapok gondjai nyomasztanak. Videobloggerként próbálja eltartani magát és gyermekét. Az iskolában megismerkedik fia barátjának anyukájával, Emily Nelsonnal (Blake Lively), aki sajátos életfelfogás és nevelési elvek mentén gardírozza csemetéjét, és szenvedélyes kapcsolatban él férjével, Sean-nal (Henry Golding). A két anyuka eltérő habitusuk ellenére is barátságot köt, és furcsán sajátságos kapcsolatot alakít ki. Egy napon azonban, amikor Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát a suliból, előbbinek egyszerűen nyoma vész. Stephanie-t megijeszti barátnője eltűnése, és felvillanyozza Sean gyengéd közeledése. Nyomozásba kezd titokzatos barátnője előéletét illetően, és számos sötét titokra bukkan. Paul Feig rendezése alapvetően rendelkezik minden olyan thrillerekbe ágyazható sémával, amelyből egy igazán jó filmet lehetne készíteni, ha nem venné elő azokat a kliséket, amelyek a középszer zálogai. Hiába van két gyönyörű és remekül játszó színésznője, ha történet kiszámítható, és avatott filmrajongók számára egyáltalán nem tartalmaz semmilyen hozzáadott értéket. Kendrick aranyosan és esetlenül talpraesetten játssza a szingli, ám rendkívül éles elméjű anyuka szerepét, Blake Lively pedig maga a tökéletes „femme fatale”, de valamiért nem működik a film kémiája. Jessica Sharzer forgatókönyve olyannyira kiszámíthatóvá teszi a filmet és a szereplők lépéseit, hogy a nézőnek igazából nincsen más dolga, mint a megtekintés közben popcorn-t majszolni, és ha férfi az illető, gyönyörködni a főszereplők dögösségén. Újabb mozi, amiben több volt, mint amit kihoztak belőle. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

3

Venom

írta Minime

Az elmúlt héten megérkezett a mozikba Venom sokak által várt karakterének élőszereplős első felvonása. A Sony-Marvel koprodukciót Ruben Fleischer rendező (Zombieland, 30 perc vagy annyi se, Gengszterosztag) vihette vászonra Scott Rosenberg, Jeff Pinkner és Kelly Marcel forgatókönyve alapján. A főszerepre pedig sikerült megnyerni a sokak által szintén nagyon kedvelt színészt, Tom Hardy-t. Az alapanyag adott volt a lény képregényes eredettörténetének vizualizálására, és a stúdió a pénzt sem sajnálta a projektből. Joggal reménykedhettek a nézők, hogy ezúttal is egy szórakoztató nagyszabású produkciót kapunk a bővebb MCU keretein belülről.

Olvasd tovább

1

Röviden: Johnny English újra lecsap / 22 mérföld / Mandy / Keresés / He’s Out There

írta Minime

Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again) – Johnny English (Rowan Atkinson) ismét akcióba lendül, ugyanis Angliát kibertámadás éri, amelynek során az összes titkos ügynök adatai kiszivárognak. A miniszterelnöknő (Emma Thompson) kénytelen visszahívni, az immáron földrajztanárként diákjainak „kiképzést” tartó Englisht, hogy megmentse országát az újabb támadásoktól és egy őrült kiberbűnöző kényétől-kedvétől, aki világuralomra tör. Társául ezúttal is Bough (Ben Miller) szegődik, akivel összeszokott párosként erednek a felelős nyomába. Az aktuális „femme fatale” ezúttal egy orosz titkosügynök, Ophelia (Olga Kurilenko), aki egy kezdeti nehézkes ismerkedési periódus után már szövetségesként tűnik fel a bénázó páros oldalán. Gyakorlatilag David Kerr rendező megismétli az előző két epizód helyzetkomikumait és vicces monológjait, miközben Atkinson minden megerőltetés nélkül hozza le a számára szinte már unalomig ismert főhős minden mozdulatát és mimikai „poéngyárát.” Sajnos vagy mégsem, mindenki eldöntheti, gyakorlatilag nem kapunk semmilyen váratlan dolgot ettől a filmtől, hiszen csak leporolták a régi poénokat, és új környezetbe helyezve ismételten elpuffogtatják őket. Lehet ragozni a dolgokat, a történetet, a poénokat, de tökéletesen felesleges, gyakorlatilag egyszeri megnézés után ugyanolyan feledhető, mint a két korábbi rész. Értékelés: 40%

Olvasd tovább

8

Predator – A ragadozó (+ Hotel Artemis, Sötét folyosók)

írta Minime

Shane Black visszatért a Ragadozó franchise-hoz és megpróbált új életet lehelni az utóbbi időben kevésbé sikeres, ám nagyon népszerű űrvadász kalandjaiba. A történet főhőse Quinn McKenna mesterlövész (Boyd Holbrook) és szellemileg sérült ex-katonákból álló egysége, valamint dr. Casey Bracket biológus (Olivia Munn). Rory (Jacob Tremblay), Quinn autista fia véletlenül hozzáfér egy csomaghoz, amiben az apja által ellopott yautja felszerelés darabjai vannak. Véletlenül sikerül neki bolygónkra invitálnia az előzetesből már ismert Mega-Predatort, amely az előle menekülő szabványos Ragadozóra vadászik, és amelyikkel Quinn-nek is sikerült összefutnia. Eközben egy titkos kormányprogram keretében tudósok próbálják az elfogott átlagos Ragadozót felmérni és elemezni Will Traeger (Sterling K. Brown) vezetésével. Nos, ahogy az lenni szokott, a kisebb kiszabadul, a nagyobb pedig ránk szabadul. Elkezdődik egy rendkívül brutális vérontás, amelynek során az ex-katonák és a biológusnő nem csak a Ragadozókkal, hanem Traeger csapataival is kénytelen megküzdeni, miközben próbálják Rory-t megmenteni, aki speciális képességei folytán érti a Ragadozók nyelvét, ami miatt mindkét ellenfél a kisfiút akarja.

Olvasd tovább

0

Röviden: Az apáca / Mara / Egy lélegzetnyire / Office Uprising / Időcsapda

írta Minime

Az apáca (The Nun)Gary Dauberman forgatókönyvéből Colin Hardy rendező forgathatta le a Démonok között sorozat legújabb független darabját, amelyet producerként James Wan felügyelt. A korábban már megismert Valak, azaz az apácaruhában kísértő démoni szörny eredettörténetét láthatjuk a mozikban. A történet szerint 1952-ben járunk valahol Romániában, a kerci monostor területén, ahol egy fiatal apáca öngyilkosságot követ el. A Vatikán rögvest odaküldi Burke atyát (Demian Bichir) és egy novíciát, Irene-t (Taissa Farmiga), hogy vizsgálják ki az eset hátterét és derítsenek fényt az okokra. Érkezésük után Franchie (Jonas Bloquet) kalauzolja el őket a monostorig, aki a holttestet is felfedezte. Miután az első éjjelen nem nyernek bebocsátást a zárdába, az éjjelt kénytelenek a vendégházban tölteni, ahol mindannyiukat megkísérti a démon gonoszsága. A nyomozás és kutakodás során Irene és Burke atya is ráébred, hogy egy, a sötét középkor idején megidézett démoni teremtménnyel kell megküzdeniük, aki nem más, mint Valak (Bonnie Aarons). Demian Bichir és Jonas Bloquet szépen asszisztálnak Farmiga játékához – ha már felnőni nem tudnak hozzá –, amely egyértelműen a film egyik pozitívuma. A jumpscare-jelenetek, ahogyan azt korábban a megelőző filmekből tapasztalhattuk, ha nem is vérfagyasztóak, de megállják a helyüket a filmben. Dauberman forgatókönyve tökéletesen illeszkedik az eddigi Conjuring-mozik dramaturgiájához, ugyanakkor a Hardy által alkalmazott, szinte teljes sötétségben játszódó részek emelnek a félelemérzeten. A táj és maga a monostor egészen csodás látványvilágot teremt, ugyanakkor a belső térben játszódó jelenetek klausztrofób jellege is érvényesül. Az apáca ijesztget, sikerrel, Farmiga játszik, szépen, a többiek megfelelnek az elvárásoknak szerepeikben és végül összeáll egy egészen kellemes és fogyasztható filmélmény, ami semmivel nem rosszabb, mint a sorozat előző epizódjai. Értékelés: 70%

Olvasd tovább

0

Röviden: A kém, aki dobott engem / Továbbfejlesztés / Arizona / Braven / Ghost Stories

írta Minime

A kém, aki dobott engem (The Spy Who Dumped Me) – Azt gondolom, Magyarországnak rendkívül jól jött Kate McKinnon showja Jimmy Fallon műsorában. Ami viszont kevésbé jött jól bárkinek is, az egy rendkívül egyszerű tény, mely szerint a filmmel kapcsolatos egyetlen pozitív visszacsatolást a Józsefváros című rapszám élő, magyar nyelvű előadása jelenti, ami ugye nem is része a produkciónak. Vannak valóban neves színészek, hiszen Mila Kunis, Justin Theroux és Gillian Anderson sem akárki, de egyedül McKinnon furán-bizarr alakítása érdemel említést és az, hogy ezzel sincs előbbre a film. Susanna Fogel író-rendezőnőnek sikerült megoldania, hogy egy abszolút nézhetetlen, értékelhetetlen szemetet adjon ki a kezei közül és megüsse az év legeslegrosszabb filmjének járó értékelést. Írom ezt annak ellenére, hogy rengetegszer nem kapjuk azt, amit várunk, de ez még az elmúlt 10 évem top 3 legalja filmjei közé is simán befér. Értékelés: 0%

Olvasd tovább

0

Röviden: Meg / Morgan / A fal / Ahol a gonosz lakik / Patient Zero

írta Minime

Meg – Az őscápa (The Meg) – Jonas Taylor (Jason Statham) mélységi vízimentő, aki egy akció során feláldozza társai életét azért, hogy a már kimentett emberek életét megóvja. Az esetet követően visszavonul, amíg egy mélytengeri kutatóállomás személyzetének tagjai meg nem keresik egy mentés érdekében. A tudósok egyébként a mélytengeri élővilág reprezentánsait kutatják. Egykori neje, Lori a Mariana-árokba történő merülést követően a mélyben ragad, és csak Jonas képes őt megmenteni. Felkérik, odamegy és ment, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Közben érzelmi köteléket alakít ki, Dr. Minway Zhang (Winston Chao) lányával, Suyin-nel (Li Bingbing) és annak kislányával, hogy kellően szükséges emocionális motivációja is legyen a filmnek. Találkozik egykori megmentettjével, Dr. Heller-rel (Robert Taylor) aki nem javasolja Taylor alkalmazását. Miközben áldozatok kerülnek az étlapra és mindenki moralizál, kiderül, hogy egy Megalodon, azaz egy őskori óriáscápa jutott át a mélytengeri árok jégrétegén, amely a felszínen azonnal csúcsragadozóvá válik, és természetesen meg kell állítani. Jon Turteltaub filmje igazából el sem tudja dönteni, mit is akar a nézőktől, hiszen horrornak gyenge, vígjátéknak is, ám arra tökéletesen alkalmas, hogy Statham one-man-showját megalapozza. Gyakorlatilag a Szikla nyomdokain haladva, aki éppen felhőkarcolókban hadakozik és ment, Jason barátunk sem tesz mást, mint ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy mekkora dilemmában is lennénk, ha a világ megmentésre szorulna, ugyanis nem tudjuk eldönteni, őt vagy Johnson-t kérjük-e fel eme nemes feladatra. A film se nem látványos, se nem ijesztő, se nem komoly, csak van. Van a vízben és elúszkál olyan bődületes logikátlanságoktól hemzsegő történetként, amit már nagyon sokszor láthattunk. Az egyébként sokszor jogosan lehúzott Háborgó mélység című alkotás azért jobb ettől. Ruby Rose például elfelejthetné a színészettel való próbálkozásait. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

0

A védelmező 2. (The Equalizer 2)

írta Minime

Az előző részről itt esett szó.

Antoine Fuqua rendező és Denzel Washington ismét együtt, immáron sokadik alkalommal. Mondhatnánk ütőképes és szórakoztató párost alkotnak a vásznon és kiindulva az első rész sikerességéből és kedvező fogadtatásából, érezhető volt hogy a Védelmező története folytatást fog kapni. Hiszen a recept adott, a hozzávalók kiválóak és rendelkezésre állnak, így semmi sem akadályozhatta meg igazán a következő epizód elkészültét. Mindössze az volt kérdéses, minőségileg sikerül-e megközelíteni, esetleg túlszárnyalni az első részben megismert eltökélt és céltudatos, ám feltűnően csendes és udvarias karakter igazságosztó körútjának akciókkal tarkított színrelépését.

Olvasd tovább