1

Amerikai história X (1998) – Tíz fontos dolog

Az én Mein Kampfom – ezzel a címmel ír házidolgozatot Danny Vinyard (Erward Furlong) a suli töriprojektjére, jókora botrányt okozva. Az igazgató (aki történetesen fekete), békésen próbálja rávezetni a fiút a neonáci eszmék értelmetlenségére, ezért előre kijelölt történetek újraírását kéri a sráctól. Ez lesz az Amerikai história X. Danny Vinyard ugyanis bálványozza bátyját, a hírhedt neonáci Dereket (Edward Norton), ám ő a börtönből szabadulva már egész más nézeteket vall. A valódi tanítómester így az élet lesz (fekete-fehérben és színesben) mindkettőjük számára, kegyetlen hangszerelésben. Húsz éve ezen a napon mutatták be a máig talán legfelkavaróbb skinhead-mozit Tony Kaye rendezésében – mi tíz fontos – és SPOILERES – dolog egybegyűjtésével emlékezünk és biztatunk az újranézésre.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

1

Sztálin halála / Lajkó – Cigány az űrben

írta Nikodémus

Jót röhögni a saját nyomorunkon – ez igazi XX. századi, közép-európai találmány. Talán a Föld egyetlen más tájékán sem sűrűsödik össze komédia, tragédia, groteszk irónia és a tékozlás dzsentri gesztusa úgy egy-egy művészeti alkotásban, mint felénk. Lehet hozni példának a lengyel drámairodalmat, a cseh abszurd filmet, vagy a megunhatatlan klasszikus A tanút: olyan esszencia, amelyen könnyen mulatunk, ám rendkívül nehezen tudunk közelíteni hozzá. Idén két film próbálta meg a (szinte) lehetetlent; s ugyan félsikert arattak, ez az agykikapcsoló kortárs filmdömpingben felér egy győzelemmel.

Olvasd tovább

0

Halloween – a kulisszák mögött

Jamie Lee Curtis ismét egyik leghíresebb szerepében, Laurie Strode megformálójaként látható, aki utoljára csap össze a maszkos Michael Myersszel. Negyven évvel vagyunk a tragikus Halloween-éjszaka után, amikor Laurie kis híján Myers ámokfutásának áldozatává vált.

Malek Akkad családjának cége, a Trancas International Films a kezdetektől a Halloween-filmek gyártója, ezért nagy örömmel vállalkozott arra, hogy friss megközelítéssel térjen vissza a klasszikus történethez, és hasonló gondolkodású partnerre talált Jason Blum producer személyében. Akkadot régóta lenyűgözte, ahogyan Blum a bénító rémületet magas minőséggel ötvözi, ezért lelkesen fogott munkához a producerrel, aki régi rajongója édesapja életművének… és képes arra, hogy új életet leheljen a klasszikus franchise-ba.

Olvasd tovább

1

Röviden: Húzós éjszaka az El Royale-ban / Emlékszem rád / Apostol / A fogó, aki kém volt / Az Amityville gyilkosságok

írta Minime

Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad times at the El Royale)Drew Goddard író-rendező (Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) neo-noir mozijában a történet több szálon futó cselekménye a Kalifornia és Nevada állam határában lévő El Royale nevű szállodában jut el ahhoz a ponthoz, ahol hét teljesen különböző motivációval és személyiségjegyekkel rendelkező főszereplő találkozik és fejt ki visszafordíthatatlan hatást a többiek életére. Az atya (Jeff Bridges), az énekesnő (Cynthia Erivo), a porszívóügynök (Jon Hamm), a testvérpár (Dakota Johnson és Cailee Spaeny), a recepciós (Lewis Pullman) és a szektavezér (Chris Hemsworth) mind-mind különböző célokkal érkeznek, és mindegyikük múltja valamilyen sötét titoktól terhes. A szálloda falai között azonban ezek a titkok szépen lassan feltárulnak, és a szereplők története is egybefonódik. A tarantinói vonalat követő történetvezetés jól illik a film sztorijához és képi világához, ahogyan a zenei betétek megléte és minősége is kiváló. A színészi alakítások kivételesen jól sikerültek, és ezek adják a film sava-borsát. A színészek nem játszanak egymás kárára, asszisztálnak a többieknek, így a közösség működése a mozi egyik erőssége. Goddard remekül fogta meg a történet lényegét mind az írás, mind a rendezés tekintetében. A sok szálon futó, majd egy katarzisban kicsúcsosodó történet legnagyobb hibájául talán annak lassú és kimért tempóját lehet felróni, amely a végére pörög fel csak igazán. A nagy elődhöz képest Goddard sajnos még nem elég tapasztalt, ám filmje kellően összeszedett, dialógusai jók és forgatókönyve is egészen hatásos. Értékelés: 80%

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Sára + Gaál, 80 + 5

A 2013. november 28-án az akkor 80 éves Sára Sándor operatőr és filmrendező ünneplése már szeptemberben elkezdődött az ELTE Filmtudományi Tanszékének konferenciáján: az ország tucatnyi felsőoktatási és kulturális intézményéből érkezett, eltérő életkorú és szemléletű előadó elemezte Sára sokszínű és kiemelkedő rendezői, operatőri és fotós életművét. Az Urániában válogatást mutattak be felkavaró történelmi dokumentumfilmjeiből, és jelen születésnapi kötetben (mely öt évvel később, ma is nagy haszonnal forgatható) a konferencia anyaga, s a szinte kivétel nélkül erre az alkalomra készült további írás mellett egy csokorra való köszöntő, laudáció is helyet kapott. A kötetet teljes filmográfia és válogatott bibliográfia zárja, valamint mellékletként egy DVD is, amelyről a Magyar Művészeti Akadémia megrendelésére készített 50 perces Sára portré nézhető meg. (Forrás)

Pintér Judit (szerk.): Pro Patria – Sára 80, Magyar Művészeti Akadémia, 516 oldal, 2014, 4655 Ft

Gaál István (1933-2007) 1957-ben készült Pályamunkások című vizsgafilmjével, majd az 1963-as Sodrásban című első játékfilmmel (mindkettőt Sára Sándor fényképezte) a modern magyar filmművészet egyik megteremtője volt. A vizsgafilm nemzetközi sikerének a korszakban szinte egyedülálló jutalmaként 1959-től két évet tölthetett a római filmfőiskolán, és az Itáliában megismert művészi szabadságról sem a Kádár-rezsim kultúrpolitikai, sem a rendszerváltozást követő piaci elvárások nyomására soha nem volt hajlandó lemondani. 1963 és 1986 között talán ezért is készített mindössze nyolc játékfilmet, majd néhány televíziós munka után, a 90-es évektől lényegében önként kiszállt a filmkészítők ringjéből, és a sienai kismesterek kézműves módszerével alkotta meg egyéni hangú városfilmjeit és kiemelkedő Bartók-portréját, a Gyökereket. A születésnapi kötetet az ELTE-konferencián, a korábbi Gaál István Filmnapokon elhangzott tanulmányokból, visszaemlékezésekből, illetve Gaál Istvánnak főleg a pásztói tematikus Filmnapokhoz (Mesterek és pályatársak, Választott hazák) kapcsolódó leveleiből, írásaiból állították össze. (Forrás)

Pintér Judit, Shah Gabriella (szerk.): Sodrásban – Gaál 80, Magyar Művészeti Akadémia, 250 oldal, 2014, 3610 Ft

1

Rövidfilm: Október 23. percről percre

Nem tudunk róla, hogy az 1956. október 23-án Budapest utcáin lejátszódó eseményekről filmhíradó készült volna, hogy mozgóképen tudósítson a tervezett felvonulásról. Mégis, már a tüntetés megkezdése előtt is készültek felvételek: a Rákóczi úton, a Felszabadulás téren (ma: Ferenciek tere), majd a Petőfi-szobornál. Az első helyszínen talán a Filmművészeti Főiskola kamerája rögzített néhány eseményt, a másodiknál ismeretlen operatőr készített felvételeket a Petőfi-szoborhoz tartó, feltehetőleg a jogi karról érkező diákokról. E két felvétel jogtiszta kópiájával sajnos nem rendelkezünk. A Petőfi-szobornál gyülekező egyetemistákat, főiskolákat már több, számításunk szerint három kamera filmezte. Becsléseinket az egy időben több helyről készített felvételekre alapozzuk. A téren dolgozó operatőrök közül egyedül Tóth Jeant tudtuk az MTI fotója alapján azonosítani: ő a HDF (Híradó- és Dokumentumfilmstúdió) operatőre volt; feltételezzük, hogy a többiek is. (Forrás)

0

InterCom hírlevél

Legendás Johnny Depp

Két évvel ezelőtt minden rajongóban bennrekedt a szusz, amikor a Legendás állatok és megfigyelésük vége előtt két perccel felbukkant a vásznon Johnny Depp. A Harry Potter-előzménysorozat legjobban őrzött titka volt, hogy ő játssza Dumbledore és a varázsvilág egyik legnagyobb ellenségét, Gellert Grindelwaldot. A háromszor is Oscar-díjra jelölt színész azóta egyszer sem nyilatkozott a különleges szerepről, ám most, hogy közeledik az új rész, a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald, hazai bemutató: november 15.) bemutatója, megtörte a csendet, és beavatta az Entertainment Weekly munkatársait a szereppel kapcsolatos gondolataiba. Az interjúból az is kiderül, hogy sok szabadságot kapott Gellert Grindelwald megjelenésének kialakításában. Azt például, hogy figurájának kétféle szeme legyen, ő találta ki.
– A felemás szem nem egyszerűen poén; a figurát jellemzi – magyarázta Depp. – Grindelwald számomra két ember. Ikerpár egy testben. Mintha mindkét szeméhez tartozna egy-egy agy. Van egy albinó ikertestvére, és akit mi látunk, a kettő közé szorult. Nincs veszélyesebb egy olyan álmodozónál, aki ragaszkodik a nagy terveihez, és hatalma van, hogy megvalósítsa őket. De közben jót akar. Számomra Grindelwald furamód szerethető figura. És persze, nagy, félelmetes varázsló…

Olvasd tovább

0

UIP hírlevél

Szokatlanul nagyot kaszálhat a Halloween

Most startol Észak-Amerikában a Halloween, amely a negyven évvel ezelőtti John Carpenter-féle klasszikus folytatása, figyelmen kívül hagyva az időközben gyártott féltucatnyi franchise-epizódot. A Universal stúdió szerényen 50 millió dollárra becsüli a nyitó hétvégi bevételt, szakértők azonban a 70 milliót sem tartják kizártnak a Variety szerint, tekintve, hogy a film csaknem 4000 vásznon kerül a közönség elé, és rendkívül jó az előzetes visszhangja. (A Rotten Tomatoes portálon 86 százalékon áll.)
A film alkotói mindenesetre borítékolják a sikert, a producer, Jason Blum már megemlítette, hogy készen állnak a folytatásra. Ezzel zárójelbe kerül az eredeti célkitűzés, miszerint a mostani Halloween zárja a sorozatot: valószínűleg inkább egy új széria kezdete.
A Halloweenben a klasszikus film immár hatvanéves hősnője (Jamie Lee Curtis) ismét szembesülni kénytelen Michael Myersszel, az elmebeteg gyilkossal, de most már lánya és unokája is életveszélybe kerül.

(Halloween – hazai bemutató: 2018. október 25.)

Olvasd tovább

0

Az igazak (The Right Stuff, 1983)

írta Nikodémus

Különös rejtekutakon jár néha egy-egy film, még Hollywoodban is. Miközben a Star Wars és Michael Bay elterjesztette a jó hangos, lángcsóvákkal járó robbanást, a végtelen üzemanyag- és levegő-készleteket az űrben, született A jedi visszatér évében egy csöndes, akkurátus film az amerikai űrhajózás kezdeteiről. Ha kedvelted A számolás jogát, izgatott, miket csinál Matt Damon a Mentőexpedícióban, izgultál az Apollo 13-on vagy lenyűgözött a Csillagok között, érdemes egy próbát tenni mindannyiuk ihletőjével, a valaha volt talán legakkurátusabb űrhajózós-filmmel. Az igazak, amely bemutatása idején akkora bukás volt, hogy magával rántott egy produkciós céget, s ma már filmtörténeti mérföldkő, ezen a napon lett 35 éves.

Olvasd tovább

1

Az első ember – a kulisszák mögött

A hatszoros Oscar-díjas Kaliforniai álom (La La Land) című musical díjnyertes rendezője, Damien Chazelle, illetve a film szintén Oscar-nyertes főszereplője, Ryan Gosling ismét együtt dolgoztak, hogy Az első ember címmel vászonra vigyék az Apollo 11 és Neil Armstrong holdraszállásának történetét, illetve az odáig vezető évtizedes utat. A bensőséges történetet Armstrong nézőpontjából ismerjük meg. A film alapjául James R. Hansen könyve szolgált, és azt meséli el, milyen győzelmet aratott Armstrong, a családja, a munkatársai és az egész ország azzal, hogy megvalósult a történelem egyik legveszélyesebb küldetése – és milyen árat kellett fizetniük érte.

Olvasd tovább

3

Röviden: Egy kis szívesség / Peppermint / Anon / Unfriended: Dark Web / Látlak

írta Minime

Egy kis szívesség (A Simple Favor) – Stephanie Smothers (Anna Kendrick) egyedülálló anyuka, akit a hétköznapok gondjai nyomasztanak. Videobloggerként próbálja eltartani magát és gyermekét. Az iskolában megismerkedik fia barátjának anyukájával, Emily Nelsonnal (Blake Lively), aki sajátos életfelfogás és nevelési elvek mentén gardírozza csemetéjét, és szenvedélyes kapcsolatban él férjével, Sean-nal (Henry Golding). A két anyuka eltérő habitusuk ellenére is barátságot köt, és furcsán sajátságos kapcsolatot alakít ki. Egy napon azonban, amikor Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát a suliból, előbbinek egyszerűen nyoma vész. Stephanie-t megijeszti barátnője eltűnése, és felvillanyozza Sean gyengéd közeledése. Nyomozásba kezd titokzatos barátnője előéletét illetően, és számos sötét titokra bukkan. Paul Feig rendezése alapvetően rendelkezik minden olyan thrillerekbe ágyazható sémával, amelyből egy igazán jó filmet lehetne készíteni, ha nem venné elő azokat a kliséket, amelyek a középszer zálogai. Hiába van két gyönyörű és remekül játszó színésznője, ha történet kiszámítható, és avatott filmrajongók számára egyáltalán nem tartalmaz semmilyen hozzáadott értéket. Kendrick aranyosan és esetlenül talpraesetten játssza a szingli, ám rendkívül éles elméjű anyuka szerepét, Blake Lively pedig maga a tökéletes „femme fatale”, de valamiért nem működik a film kémiája. Jessica Sharzer forgatókönyve olyannyira kiszámíthatóvá teszi a filmet és a szereplők lépéseit, hogy a nézőnek igazából nincsen más dolga, mint a megtekintés közben popcorn-t majszolni, és ha férfi az illető, gyönyörködni a főszereplők dögösségén. Újabb mozi, amiben több volt, mint amit kihoztak belőle. Értékelés: 60%

Olvasd tovább