0

Ha nem zavar a reklám: Trezor tévépremier

Egy forradalom bizony nagy kalamajkát képes okozni – a felkelők között is, de még nagyobbat a hatalom soraiban. 1956 október végének forró napjaiban elveszik a Belügyminisztérium szigorúan titkos trezorjának kulcsa. Az elvtársak kétségbeesnek, s egyikük (Scherer Péter) megbíz egy tíz éve börtönben ülő lakatost (Anger Zsolt), törje fel a veszélyes titkokat őrző széfet. A hajdanvolt bankrabló sikerrel jár, ám egészen mást talál a feltáruló ajtó mögött, mint amire számított. Különös, kiszámíthatatlan játszma kezdődik a felek között, a forradalom örvénye pedig egyre csak dagad kint, a pesti utcákon. Bergendy Péter a 2011-ben nagy sikerrel bemutatott A vizsga után újra Köbli Norbert forgatókönyvíróval karöltve jár a végére egy izgalmas történelmi helyzetnek, legújabb filmjük – mely a Duna TV-n ma 19.45-kor debütál – a történelem sodrában vergődő kisember választási lehetőségeit firtatja. (Megjelent: Új Ember, 2018. november)

https://www.facebook.com/trezorfilm/videos/221980815379457/

 

0

A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer)

írta Nikodémus

1956 egy csoda. Egy kicsi nép Európa közepén megelégeli a rákényszerített elnyomást, és mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, egyszerűen kihajtja fejét a rabigából, feláll, és szabad népként kezd el viselkedni. Egyre fogyatkozó szemtanúk számolnak be a magyar forradalom és szabadságharc 13 napjának euforikus hangulatáról, ami példátlan élmény nemcsak hazánk, de a világ történelmében is. Hogy a nagyhatalmak vezetőit hogy érintette mindez, azt tudjuk, egy szomszédos állam egyszerű fiának-lányának nézőpontja azonban többnyire feledésre van ítélve. Lars Kraume filmjének, A néma forradalomnak talán ez a legfőbb értéke: történelmi távlat helyett kortárs szemszögből láttatja a magyar forradalmat és annak leverését.

Olvasd tovább →

4

Hírcsokor

Lesz Gladiátor 2. A filmhez Ridley Scott tér vissza, a folytatás a hírek szerint Lucilla (Connie Nielsen) fiáról, Luciusról (Spencer Treat Clark) fog szólni, és Peter Craig (Az éhezők viadala 1. és 4., 12 katona, Top Gun: Maverick) írja a szkriptet. (Deadline) Korábban itt és itt már hírt adtunk a folytatás formálódásáról, úgy tűnik, nem ússzuk meg.

Matthew Vaughn felhagyott a Flash Gordon-filmtervvel, Julius Avery (Overlord) vette át tőle a projektet író-rendezői minőségben. Az 1980-as moziról itt olvashattok. (Deadline)

A 150 milliós költségvetésre hozott 500 milliós bevétel miatt folytatás készül a Meg-ből. (Deadline)

Mike Myers szerint jól haladnak az Austin Powers 4. részével: „Dr. Genya hamarosan visszatér, hogy ismét a popkultúra szerves része legyen. De a filmet hosszú időbe telik megírni, az összes eddigivel ez volt a helyzet. A rendező, Jay Roach teljesen meg van már veszve, de jól áll a projekt szénája. Majd meglátjuk, mi sül ki ebből az egészből!” (Slashfilm, Ign)

Tom Cruise szövetségese, Christopher McQuarrie pofozza ki a Top Gun: Maverick forgatókönyvét; a szkripttel eddig Peter Craig, Justin Marks és Eric Warren Singer (Amerikai botrány) foglalkozott. (Slashfilm)

Egyre biztosabb, hogy jön a Bad Boys 3: hivatalos, hogy Martin Lawrence is benne lesz Will Smith mellett a folytatásban. (Screenrant)

Sharlto Copley ellenében Ewan McGregort választották Black Mask szerepére az alakuló Birds Of Prey filmben. (Slashfilm)

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Kultfilmkalauz

„A Casablanca nem egy film, hanem filmek” – írja Umberto Eco, és ugyanez áll a kötetben bemutatott többi kultuszfilmre is. De mi az, hogy kultfilm? Nehéz a kérdésre egzakt választ adni, hiszen a címke nem a filmek valamely „sajátnak” tételezett tulajdonságára, hanem inkább az utóéletére utal. Olyan alkotásokéra, amelyeknek viszonylag szűk, de elkötelezett rajongótáboruk van, és amelyek mindig más és más oldalukat mutatják meg attól függően, hogy hol, mikor és kivel nézzük őket, milyen filmes előképeink vannak, vagy éppenséggel a rendelkezésünkre áll-e olyan útmutató, amely friss szempontokat kínál a befogadáshoz. Lichter Péter kalauza épp ilyen: a Prizma folyóirat munkatársának személyes hangvételű esszékötete komoly filmes szaktudást felvonultató, mégis pörgős, lebilincselő olvasmány, amelyből megtudhatjuk például, hogyan forradalmasította Stanley Kubrick a filmzene-használatot, milyen törvényi változások tették lehetővé a függetlenfilmesek elindulását, hogyan befolyásolta az ötvenes-hatvanas évek tinédzsergenerációja, vagy éppen a nyolcvanas évek videokazetta-forradalma a filmes zsánerek alakulását, vagy hogy mire véljük, ha már épp bekészítettük a popcornt, és akkor egyszer csak kiderül, hogy a sorozatgyilkosunk egy gumiabroncs. (Forrás)

Lichter Péter: 52 kultfilm – A Szárnyas fejvadásztól a Feltörő színekig, Scolar, 272 oldal, 2018, 2999 Ft

0

UIP hírlevél

Azonnal rekordokat döntött a Halloween

Még a merész várakozásokat is felülmúlta a Halloween első heti eredménye az észak-amerikai mozikban: 80 millió dollárt hagytak ott érte a nézők a kasszákban. Ezzel a filmnek minden esélye megvan arra, hogy mozitörténet egyik legjövedelmezőbb horrorja legyen. Három rekordot már magáénak mondhat: a gyártó Blumhouse producercég eddigi legsikeresebben nyitó hetét produkáló horrorja, egyben minden idők legjobb októberi nyitása is. A Blumhouse specialitása, hogy kis költségvetésből készít sikeres thrillereket, illetve horrorokat. Ilyenek például a Bűn éjszakája és az Insidious franchise, illetve a Tűnj el! című szerzői film, amelyet négy Oscarra jelöltek. A Halloween 10 millió dollárból készült, a Blumhouse-nál ez a plafon.
A Halloween harmadik rekordja, hogy 55 évesnél idősebb női főszereplő a premier hetében még nem vonzott ennyi nézőt a mozikba. Jamie Lee Curtis az 1978-as klasszikus Halloweenben formálta meg először Laurie Strode-ot, s a karakter és a színésznő népszerűsége csak nőtt az elmúlt negyven év alatt.
Korábban az volt jellemző a sikeres horrorfilmekre, hogy erős nyitás után a következő hetekben nagyot esett a nézőszám, az új trend miatt azonban mostanában nem kell ettől tartani. A Tűnj el! és a Hang nélkül is hetekig a toplista élén szerepelt, ezért szakemberek valószínűnek tartják, hogy a Halloween egész novemberben a nézők kedvence lesz. Ugyancsak a Halloweennek kedvez, hogy nincsen szuperhősös versenytársa a mozikban, így magasan kiemelkedik a kínálatból.
A Blumhouse ügyes marketingstratégiájának további bizonyítéka egyébként, hogy az éppen készülő Boldog halálnapot! 2 első előzetesét Észak-Amerikában a Halloween előtt vetítik a mozik, tehát az a rengeteg néző, aki a késes gyilkosra és Jamie Lee Curtisre kíváncsi, már most kedvet kaphat a cég következő szeletelős produkciójához.

(Halloween – már a hazai mozikban!)
(Happy Death Day 2U – hazai bemutató: 2019. február 14.)

Olvasd tovább →

1

Amerikai história X (1998) – Tíz fontos dolog

Az én Mein Kampfom – ezzel a címmel ír házidolgozatot Danny Vinyard (Erward Furlong) a suli töriprojektjére, jókora botrányt okozva. Az igazgató (aki történetesen fekete), békésen próbálja rávezetni a fiút a neonáci eszmék értelmetlenségére, ezért előre kijelölt történetek újraírását kéri a sráctól. Ez lesz az Amerikai história X. Danny Vinyard ugyanis bálványozza bátyját, a hírhedt neonáci Dereket (Edward Norton), ám ő a börtönből szabadulva már egész más nézeteket vall. A valódi tanítómester így az élet lesz (fekete-fehérben és színesben) mindkettőjük számára, kegyetlen hangszerelésben. Húsz éve ezen a napon mutatták be a máig talán legfelkavaróbb skinhead-mozit Tony Kaye rendezésében – mi tíz fontos – és SPOILERES – dolog egybegyűjtésével emlékezünk és biztatunk az újranézésre.

írta Nikodémus

Olvasd tovább →

1

Sztálin halála / Lajkó – Cigány az űrben

írta Nikodémus

Jót röhögni a saját nyomorunkon – ez igazi XX. századi, közép-európai találmány. Talán a Föld egyetlen más tájékán sem sűrűsödik össze komédia, tragédia, groteszk irónia és a tékozlás dzsentri gesztusa úgy egy-egy művészeti alkotásban, mint felénk. Lehet hozni példának a lengyel drámairodalmat, a cseh abszurd filmet, vagy a megunhatatlan klasszikus A tanút: olyan esszencia, amelyen könnyen mulatunk, ám rendkívül nehezen tudunk közelíteni hozzá. Idén két film próbálta meg a (szinte) lehetetlent; s ugyan félsikert arattak, ez az agykikapcsoló kortárs filmdömpingben felér egy győzelemmel.

Olvasd tovább →

0

Halloween – a kulisszák mögött

Jamie Lee Curtis ismét egyik leghíresebb szerepében, Laurie Strode megformálójaként látható, aki utoljára csap össze a maszkos Michael Myersszel. Negyven évvel vagyunk a tragikus Halloween-éjszaka után, amikor Laurie kis híján Myers ámokfutásának áldozatává vált.

Malek Akkad családjának cége, a Trancas International Films a kezdetektől a Halloween-filmek gyártója, ezért nagy örömmel vállalkozott arra, hogy friss megközelítéssel térjen vissza a klasszikus történethez, és hasonló gondolkodású partnerre talált Jason Blum producer személyében. Akkadot régóta lenyűgözte, ahogyan Blum a bénító rémületet magas minőséggel ötvözi, ezért lelkesen fogott munkához a producerrel, aki régi rajongója édesapja életművének… és képes arra, hogy új életet leheljen a klasszikus franchise-ba.

Olvasd tovább →

1

Röviden: Húzós éjszaka az El Royale-ban / Emlékszem rád / Apostol / A fogó, aki kém volt / Az Amityville gyilkosságok

írta Minime

Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad times at the El Royale) – Drew Goddard író-rendező (Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) neo-noir mozijában a történet több szálon futó cselekménye a Kalifornia és Nevada állam határában lévő El Royale nevű szállodában jut el ahhoz a ponthoz, ahol hét teljesen különböző motivációval és személyiségjegyekkel rendelkező főszereplő találkozik és fejt ki visszafordíthatatlan hatást a többiek életére. Az atya (Jeff Bridges), az énekesnő (Cynthia Erivo), a porszívóügynök (Jon Hamm), a testvérpár (Dakota Johnson és Cailee Spaeny), a recepciós (Lewis Pullman) és a szektavezér (Chris Hemsworth) mind-mind különböző célokkal érkeznek, és mindegyikük múltja valamilyen sötét titoktól terhes. A szálloda falai között azonban ezek a titkok szépen lassan feltárulnak, és a szereplők története is egybefonódik. A tarantinói vonalat követő történetvezetés jól illik a film sztorijához és képi világához, ahogyan a zenei betétek megléte és minősége is kiváló. A színészi alakítások kivételesen jól sikerültek, és ezek adják a film sava-borsát. A színészek nem játszanak egymás kárára, asszisztálnak a többieknek, így a közösség működése a mozi egyik erőssége. Goddard remekül fogta meg a történet lényegét mind az írás, mind a rendezés tekintetében. A sok szálon futó, majd egy katarzisban kicsúcsosodó történet legnagyobb hibájául talán annak lassú és kimért tempóját lehet felróni, amely a végére pörög fel csak igazán. A nagy elődhöz képest Goddard sajnos még nem elég tapasztalt, ám filmje kellően összeszedett, dialógusai jók és forgatókönyve is egészen hatásos. Értékelés: 80%

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Sára + Gaál, 80 + 5

A 2013. november 28-án az akkor 80 éves Sára Sándor operatőr és filmrendező ünneplése már szeptemberben elkezdődött az ELTE Filmtudományi Tanszékének konferenciáján: az ország tucatnyi felsőoktatási és kulturális intézményéből érkezett, eltérő életkorú és szemléletű előadó elemezte Sára sokszínű és kiemelkedő rendezői, operatőri és fotós életművét. Az Urániában válogatást mutattak be felkavaró történelmi dokumentumfilmjeiből, és jelen születésnapi kötetben (mely öt évvel később, ma is nagy haszonnal forgatható) a konferencia anyaga, s a szinte kivétel nélkül erre az alkalomra készült további írás mellett egy csokorra való köszöntő, laudáció is helyet kapott. A kötetet teljes filmográfia és válogatott bibliográfia zárja, valamint mellékletként egy DVD is, amelyről a Magyar Művészeti Akadémia megrendelésére készített 50 perces Sára portré nézhető meg. (Forrás)

Pintér Judit (szerk.): Pro Patria – Sára 80, Magyar Művészeti Akadémia, 516 oldal, 2014, 4655 Ft

Gaál István (1933-2007) 1957-ben készült Pályamunkások című vizsgafilmjével, majd az 1963-as Sodrásban című első játékfilmmel (mindkettőt Sára Sándor fényképezte) a modern magyar filmművészet egyik megteremtője volt. A vizsgafilm nemzetközi sikerének a korszakban szinte egyedülálló jutalmaként 1959-től két évet tölthetett a római filmfőiskolán, és az Itáliában megismert művészi szabadságról sem a Kádár-rezsim kultúrpolitikai, sem a rendszerváltozást követő piaci elvárások nyomására soha nem volt hajlandó lemondani. 1963 és 1986 között talán ezért is készített mindössze nyolc játékfilmet, majd néhány televíziós munka után, a 90-es évektől lényegében önként kiszállt a filmkészítők ringjéből, és a sienai kismesterek kézműves módszerével alkotta meg egyéni hangú városfilmjeit és kiemelkedő Bartók-portréját, a Gyökereket. A születésnapi kötetet az ELTE-konferencián, a korábbi Gaál István Filmnapokon elhangzott tanulmányokból, visszaemlékezésekből, illetve Gaál Istvánnak főleg a pásztói tematikus Filmnapokhoz (Mesterek és pályatársak, Választott hazák) kapcsolódó leveleiből, írásaiból állították össze. (Forrás)

Pintér Judit, Shah Gabriella (szerk.): Sodrásban – Gaál 80, Magyar Művészeti Akadémia, 250 oldal, 2014, 3610 Ft