0

Könyvajánló – Meryl Streep, az ezerarcú színésznő

0msmsEgy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez.

Ízelítő a szerző prológusából: „Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is vicc, hogy olyan sok van belőle. Ki más nyert még annyi díjat, mint Meryl Streep? S ezáltal az önostorozó nemtörődömség már-már visszatérő geg számba megy. Mostanra úgy tűnik, már legalább olyan régen ragadt rá a legnagyobb élő színésznő címkéje, mint amilyen régóta ül a brit trónon II. Erzsébet. Úgy tapadnak hozzá a szuperlatívuszok, mint a cellux: a színészek között egy isten, aki képes belebújni bármilyen karakterbe, mesterien kezelni valamennyi műfajt, és a jó ég tudja, hányféle akcentussal tud beszélni. Még az ötvenen túl sem lett elavult színész, sőt a hollywoodi matematikát meghazudtolva, akkor ért a pályája csúcsára. Nincs olyan 1960 előtt született színésznő, aki megkaphatna egy szerepet anélkül, hogy arra Meryl előtte nemet ne mondjon.” (Forrás)

Michael Schulman: Meryl Streep – Az ezerarcú színésznő, fordította: Medgyesy Zsófia, Kossuth Kiadó, Budapest, 2016, 3800 Ft

3

A préri urai (Hell or High Water)

írta Nikodémus

2017-03-hell-or-high-water-1

Aki a rendszerváltozás környékén járt Erdélyben, nem feledi egykönnyen az élményt: fenséges, a majdani turista-inváziótól még érintetlen természet, zárványszerűen élő népi kultúra – és repedező paneltömbök, városi nyomornegyedek, vadregényes hegyek között megbúvó, elhagyott gyártelepek, rozsdamarta acélmonstrumok. Előbbiekért lelkesedtünk, utóbbiak miatt fájt a szívünk, látva a felelőtlen értékpazarlást. Mint minden párhuzam, ez is sántít kicsit, ám az HBO-n március idusán bemutatott, négyszeres Oscar-jelölt A préri urai (Hell or High Water) valami hasonlóval szembesít. Minket is, de legfőképpen Amerika nyugati és keleti partjának nagyvárosi népét.

Olvasd tovább →

4

Micsoda nő érdekességek

“Pretty woman walkin’ down the street
Pretty woman, the kind I like to meet
Pretty woman, I don’t believe you
You’re not the truth
No one could look as good as you”

prettywomannnSzól a klasszikus dal, ami még mostanság is fülbemászó. 1990-ben mutatták be a Micsoda nő, amiben elhangzik a szám és egy világ dúdolta akkoriban. Részben Gary Marshall filmjének (és a Harry & Sallynek) köszönhetően újra megjött a stúdiók kedve a romantikus vígjátékokhoz. A 60-as évekbeli Doris Day/Rock Hudson alkotások után ugyanis a műfaj tetszhalott állapotban leledzett. De a Richard Gere és Julia Roberts főszereplésével forgatott alkotást követően újra sorjázni kezdtek a romkomok. 27 éve került a mozikba, jöjjön néhány érdekesség róla.   Olvasd tovább →

0

25 éves az Elemi ösztön

1992-ben március 20-án mutatták be az Elemi ösztönt, amelynek már a forgatása alatt is eléggé eléggé felfokozott volt a hangulat. Sokan bírálták a szexualitás és az erőszak ábrázolása miatt, a melegjogi aktivistáknak pedig egyáltalán nem tetszett, ahogyan a kapcsolatokat ábrázolták, illetve azzal sem voltak kibékülve, hogy a Sharon Stone által játszott biszexuális nő egy nárcisztisztikus pszichopata. Mindenesetre a film nagy siker lett, aminek leginkább Stone örülhetett, hiszen a résztvevők többsége már ismert volt. De következzenek az érdekességek.

basicinstinct

Olvasd tovább →

0

Az ügyfél (Forushande)

írta Nikodémus

2017-03-az-ügyfél-1b

Nagyvárosi éjszaka valahol Iránban. Kétségbeesett kiáltozás veri fel a csöndet: menekülni kell a tömbházból, mert mindjárt össze fog dőlni. Itt-ott villanó fények, álmos tekintetek, remegő kéz, tétován mozduló láb. A lépcsőház gyorsan megtelik sürgölődő emberekkel: menteni próbálják szeretteiket és magukat. A kamera pedig ráközelít a közelben dolgozó markológépre, miközben a tőle minket elválasztó ablaküveg hirtelen megreped. A friss Oscar-győztes Az ügyfél egy ilyen nyitány után akár sima akciófilmként is folytatódhatna, Bruce Willis azonban ezúttal nem jön el megmenteni minket: Asghar Farhadi filmje repedésekről mesél ugyan, de azok kevéssé falakon, inkább emberi lelkeken nyílnak.

Olvasd tovább →

0

A misszió (1986) / Fekete köpeny (1991)

írta Nikodémus

2017-03-a-misszió-fekete-köpeny-1

Ma mutatják be Martin Scorsese csaknem harminc éve formálódó Némaság című filmjét a magyar mozik. Amíg mi is megnézzük, íme két rokon alkotás, felvezetőnek.

Jezsuita misszió a rabszolgatartó Dél-Amerikában: tuti téma, melyből izgalmas kalandfilmet, erkölcsi példabeszédet és komor drámát is ki lehet hozni, sőt, mindhármat egyszerre. Két filmünk – egyikük nemrég volt harminc éves, másikuk huszonöt – közül A misszió az ismertebb és elismertebb, ám a Fekete köpenynek sem kell szégyenkeznie, noha minőségben nem ér fel párjához. Duplakritika.

Olvasd tovább →

0

Hologramot a királynak (Hologram for the King)

írta Nikodémus

2017-03-hologram-for-the-king-1

Az általános világhelyzet, számba véve csupán az elmúlt másfél év történéseit, sajnos nem túl biztató: egyre szaporodó háborús konfliktusok, növekvő migráció, gazdasági válság… kinek van kedve viccelődni? Tom Tykwernek úgy tűnik, igen, s bármily különös, ezzel mi is jól járunk. No nem térdcsapkodó hahotázásra kell számítani a rendező legújabb filmjének megtekintésekor: a Hologramot a királynak ironikus hangnemben kommentálja napjaink társadalmi-gazdasági viszonyait, s közben intelligens humorral beszél egy nagyon súlyos problémáról.

Olvasd tovább →

7

30 éves a Halálos fegyver

halalosfegyverposter

Éppen 30 éve, hogy Martin Riggs és Roger Murtaugh találkozott. Előbbi öngyilkosság gondolataival foglalkozó, felesége halálán túllépni nem tudó forrófejű legény, utóbbi pedig családos, már a nyugdíjba vonuláson merengő visszafogottabb fickó. Mennyire vannak közös nevezőn? Az elején nem kedvelték egymást és ezért (is) veszekedtek folyton és magukban próbálták eldönteni, hogy vajon mennyire nincs képben a partnerük, de aztán szépen összecsiszolódtak, összebarátkoztak és már-már úgymond szórakozásból vitatkoztak. Természetesen a szócsaták mellett szétrúgták a Los Angeles-ben tanyázó gazfickók valagát, még akkor is ha túl öregek ehhez a szarhoz. Ennek örömére röviden nézzük át az első rész érdekességeit. Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – A magyar animációs film

0animVarga Zoltán A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések című könyve hiánypótló és úttörő munkaként az első vállalkozás arra, hogy a magyar animációs film 100 évének egészét feltérképezze, és a magyar animáció esztétikai jellegzetességeit és összefüggéseit történeti keretekben vizsgálja. A magyar animációs film korszakolásának koncepcióját, illetve az intézménytörténeti tényezők részletes taglalását követően a kötet alapvető törekvése, hogy elemző és értelmező módon közelítsen tárgyához, s az animációs filmeket létrehozó vizuális, hangi, elbeszélői stb. jegyekből eredeztethető jelentéseket, értelmezési lehetőségeket is kimutassa, és a közöttük létesülő összefüggésekre rámutasson. A kötet fő állítása, hogy a magyar animáció sokfélesége mögött kimutathatók olyan közös jellegzetességek, amelyek alapján indokolt szorosabban összekapcsolódó tendenciák együtteseként elgondolni a magyar animációs filmet.

A magyar animáció formatörténeteinek – az egyes animációs típusok – részletes vizsgálata eredményezi a magyar animációs film összefüggő és átfogó feldolgozását. A kötet oroszlánrészét a magyar rajzfilm bemutatása jelenti, de a többi termékenynek bizonyult animációs forma is részletes áttekintés tárgya: a stop-motion animáció, a papírkivágásos és kollázsanimáció, a festményanimáció, a CGI-animáció, végezetül pedig az animációs formák kombinált változatai. Valamennyi formatörténeti vizsgálat kiterjed az animáció mindhárom alapvető produkciótípusára: a rövidfilmektől kezdve a sorozatokon át az egész estés művekig. A nagyszabású áttekintés kirajzolja a formai határokon átívelő közös jellegzetességeket, vagyis a magyar animáció klasszikus, karikaturisztikus, ornamentális és dokumentarista tendenciáit.

Varga Zoltán alapkutatása több éves munka eredménye; a szerző 2007 óta foglalkozik szisztematikusan az animációs filmmel, korábban a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszékén, illetve az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékén tartott órákat a témában, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakának óraadója. (Forrás)

Beleolvasás és rendelés itt.

Varga Zoltán: A magyar animációs film – Intézmény- és formatörténeti közelítések, Apertúra Könyvek – Pompeji, Szeged, 2016

1

A régi város (Manchester by the Sea)

írta Nikodémus

2017-03-a-régi-város-1

Egy biztos: a híre megelőzte. Sundance-siker, áradozó kritikák, elragadtatott közönség, tuti Oscar-alapanyag. Amúgy is kell minden évben egy underdog versenyző a nagy stúdiófilmek közé, amely tündérmese keretében emelkedhet az égig. Érdeklődve, ám kicsit rezignáltan vártam tehát Kenneth Lonergan filmjét, A régi várost, számítva néhány, magát egyedinek mímelő, valójában azonban nagyon is bevált fogásra. Annál nagyobbat koppantam a film megtekintésekor.

Olvasd tovább →

3

Mindenki

2017-03-mindenki-1írta Nikodémus

Talán jobb is, hogy csak most kerül ki ez az írás. Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje megérdemelten gyűjtött be megannyi elismerést, egy ország szurkolt a csapatnak az Oscarért, és a nagy álom beteljesedett: a Saul fia után újabb aranyszobrocskás magyar filmünk van. S ha lehántjuk erről az egészről a felhajtást, a lelkendező reakciókat, az alkotók dicséretes szerénységét, a 24 perces kisfilm önmagában is felemelő élményt ad. Elsőre.

Nekem viszont megvan az a rossz tulajdonságom, hogy szeretek továbbgondolkodni egy-egy alkotáson, s a Mindenki nálam minden egyes újrafelidézésnél egyre rosszabbul teljesít. Sajnos, mert egyébként szívet melengető, szerethető film: mosolygós kisgyerekek vannak benne, aranyos a történet és lelkesítő a hepiend. Kár, hogy sem pedagógiailag, sem zeneszakmailag nem állja meg a helyét.

Olvasd tovább →

9

Tippeljünk: Az Oscaron kik és mely filmek kapnak díjat?

oscarSokan próbáltak bekerülni az Oscar mezőnybe, de már decemberben, az amerikai limitált vetítések alkalmával kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik. A Warner túl sokat várt Ben Afflekck gengszterfilmjétől, de Az éjszaka törvénye eléggé átlagos lett, de Mark Wahlberg Patriots Day-e is ment a levesbe, és ami a legfurcsább, hogy Martin Scorsese új filmjét is kvázi némaság (bocs!) lengi körül. De Ang Lee legutóbbi rendezése is gyorsan eltűnt a süllyesztőben, hiába hangoztatták több portálon is, hogy aratni fog a díjszezonban. Mindenesetre van, ami előtt értetlenül tárom szét a karom. Amy Adams-t miért hanyagolták el? Legalább Mel Gibsonnak megbocsátottak, és ez már valami, mert A fegyvertelen katonának valószínűleg csak a jelölésekkel kell beérnie. Mindenesetre az amerikai történelem egy bizonyos pontjával több film foglalkozik és szép számban képviseltetik magukat a valós eseményeken alapuló produkciók.

Tavaly elég nagy volt a felháborodás az afro-amerikaiak részéről, ismeri mindenki a sztorit. Hogy a dühük jogos volt, azt most hagyjuk, de az Akadémia idén nem bízta a véletlenre. Ebből még véletlenül sem lehet baj.

Számomra a legnagyobb kérdés az, hogy az akadémiai tagok tudnak-e örülni egy vidám és színpompás filmnek, vagy inkább a melankolikus A régi várost éltetnék. Esetleg a NASA-nál dolgozó afro-amerikai hölgyeket részesítenék előnyben, esetleg egy hangulatos westernszerű drámát vagy éppen a mondanivalóval bíró űrlényes sci-fit, talán a szülei keresésére induló indiai srác történetét? Hamarosan kiosztják a szobrokat, így itt a remek alkalom, hogy megtippeljük, hogy kik fognak nyerni. Vagyis arra kérlek Titeket, hogy írjátok le, hogy szerintetek ki és melyik film fog nyerni.  A jelölteket itt találod. Olvasd tovább →