kritika

0

Return of the Caped Crusaders (2016) / Batman vs. Two-Face (2017)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2018-01-batman-caped-crusaders-two-face-1

Elég ránézni a két borítóra, és mindent tudsz: igen, ez az. A ’66-os Batman-sorozat újrarajzolt inkarnációja. Mielőtt a fejed vakarnád, hogy ez kinek kell, érdemes észben tartani, hogy a szándékaiban máig homályos, (direkt? akaratlanul?) komolytalan sorozat a méltó megvetés és elfeledés után megtalálta a közönségét az internet-korszakban. Valaki felszabadultan, valaki kínjában vigyorog rajta, mindegy: a lényeg, hogy nézettséget produkál. S végső soron ennek tulajdonítom, hogy ez a két rajzfilm elkészült.

Olvasd tovább →

7

Röviden: Jumanji / Bright / 1922 / Wish Upon / Beyond Skyline

Publikálta Minime

írta Minime

0jumanji

Jumanji – Vár a dzsungel – Az 1995-ös Robin Williams főszereplésével mozikba kerülő kaland-vígjáték annak idején a saját idejében sem számított kimagasló filmnek. Többnyire Williams játéka és a borzasztóan sikerült vizuális effektek miatt emlékezhetünk rá. A 2017-es újra ezúttal Dwayne Johnson, Jack Black, Karen Gillan és Kevin Hart főszereplésével került a vászonra, Jake Kasdan rendezésében. Egyfajta tiszteletadás a Williams-féle régihez igazítva, ezúttal megújult köntösben, a társasjáték, immáron számítógépes játékká avanzsálja magát és szippantja magába hőseink fiatal alteregóit (Alex Wolff, Madison Iseman, Morgan Turner, Ser’Darius Blain). A látvány immáron sokkal értékelhetőbb, azonban a mentőakciós történet és ennek filmes megvalósítása kevésbé tartogat érdekességet a nézők számára. A néhányszor előforduló hangosan felröhögős poénok kivételével a produkció önmagában még elődje középszerűségét sem idézi meg. Mind a fiatal, mind pedig az idősebb főhősök sztereotipizált archetípusok a jelen társadalom minden „fiókjából”, mindössze játékbeli „összekeveredésük” ad alapot a humoros jelenetek megvalósításának lehetőségére, amelyekben Hart és Black elviszik a prímet a többiek elől. Értékelés: 30%

Olvasd tovább →

4

Röviden: Hangman / Balhé a 99-es blokkban / Szabadulószoba / 24 óra a halálig / It Comes at Night

Publikálta Minime

írta Minime

0hm

Hangman – Ray Archer (Al Pacino) és Will Ruiney (Karl Urban) detektívek egy sorozatgyilkos után nyomoznak, aki a gyerekek körében népszerű Akasztófajáték elemeit nyomként hagyva szedi áldozatait. Munkájuk során a melléjük rendelt újságíró, Christi Davies (Brittany Snow) is velük tart és akarva-akaratlanul az események sodrába kerül, miközben a gyilkos módszeres alapossággal folytatja „munkáját.” A két nyomozó és a zsurnaliszta lépésről-lépésre jut közelebb az elkövetőhöz és az eset megoldásához, amelynek kiindulópontja a múltban gyökerezik. Johnny Martin rendező filmje tipikus krimi, amely egy szadista hajlamú gyilkos motivációjának és üldözésének történetét mutatja be, a főszerepekben két remek, ismert színész átlagos alakításával és a kötelező hölgy kiegészítővel. A logikátlanságok és a hirtelen felötlő, szinte a semmiből érkező megfejtések néha megmosolyogtathatják a nézőt és fejcsóválásra késztethetik, de ennek ellenére nem beszélhetünk rossz alkotásról. Napjaink krimi felhozatalából egy egészen kellemes, szórakoztató és nem túl hosszú darabot kapunk, amely a klisék szerint tökéletesen működőképes, és minden erőlködés nélkül kikapcsol és szórakoztat a másfél órás játékidő alatt. Értékelés: 60%

Olvasd tovább →

6

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-dances-with-wolves-1

Emlékszem, iskolai szünet volt, talán a téli. Jöhet a süti, az önfeledt játék, nem számít a lefekvés, és fel lehet fedezni az ajándékokat, amik a karácsonyfa alatt vártak ránk. Az egyik ilyen gondtalan, szénhidrát-telített évben lepett meg először a Farkasokkal táncoló. Valamelyik kereskedelmi csatorna adta este tízkor, s felfigyeltem a főcímre. Végül ott ragadtam, és amikor kiírták, hogy folytatása holnap következik, másnap már forró teával és takaróval készültem. Igen, a Farkasokkal táncoló így varázsolt el… Kevin Costner legnagyobb dobása értelmezhető klasszikus és revizionista westernként, sajátos Robinson Crusoe-történetként (és persze obligát karácsonyi moziként is), legfőbb jellemzője mégis az a romantikus költőiség, amiről úgyis tudom, hogy hazugság, de nem zavar, hiszen egy mítosz grandiózus (és egyik utolsó) kibontakozását látom.

Olvasd tovább →

5

Kincsem

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-kincsem-1

Kérdezhetnéd, hogy mire ez az írás éppen most. Hisz a film megfutotta a maga (nagyonis jó) pályáját: kilenc hónappal ezelőtti bemutatója óta 450 000 nézőnél tart, nemrég jött ki DVD-n, és hamarosan elfoglalja megérdemelt helyét a tévék ünnepi műsorkínálatában. S jól van ez így. Talán épp ez utóbbi az ürügy, hogy néhány sor mégis kerüljön a blogra Herendi Gábor filmjéről, mely tizenkilencre lapot húzva kockáztatott, és nyert.

Olvasd tovább →

2

Röviden: Brazilok

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-brazilokA téma tulajdonképpen régóta ott hever az utcán, csak fel kellett volna venni, és megcsinálni. M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor érdeme, hogy nemcsak simán megcsinálta, hanem jól csinálta meg. Cigányság, foci, Kusturica – lehetett volna ebből sima tézisfilm, komolykodó dráma vagy polkorrekt szocio-példázat, ám rendezőpárosunk jópár tévés riport rutinjával a kezében szerencsére a vígjáték felé tereli a mozit. Adott egy falu, a tévében megy a foci-vb, s a cigánysor srácai elhatározzák, hogy beneveznek a falusi bajnokságba, jócskán megzavarva a polgármester és a helyi erős emberek nyugalmát. Megismerkedünk a magyar vidék mélyvilágával, ám M. Kiss Csaba nem tolja előtérbe a nagy tanulságokat, inkább idézőjelbe tesz és megnevettet. Ebben főszereplő a Ronádó-mezes fiúcska (Lakatos Erik) narrációja, aki humorosan kommentál akár fájdalmasan ismerős helyzeteket is. A helyi plébános, Csaba atya (Bánki Gergely) remek (s hozzá kötődik a film egyik legnagyobb fordulata), a cigányok vezéregyéniságe, Áron (Nagy Dániel Viktor) karizmatikus, Farkas Franciska jól hozza a kitörni vágyó roma csajt, Schmied Zoltán meggyőzően gonoszkodik, Fekete Ernő elegánsan játssza a megalkuvó faluvezetőt, s bár figuráik néhol kissé egysíkúak, a nézőt kárpótolja a forgatókönyv svungja és a fergeteges cameók. Remekül egyben van a Brazilok: prolisport, lelkesedés, népmesei motívumok, társadalmi érzékenység, felemelő hangnem. Nem csak nevetni, gondolkodni is tanít – ritka bravúr ez egy magát taplónak álcázó, intelligens vígjátéktól.

Olvasd tovább →

2

Egy lélek távozóban – Anyám mozija (Mia Madre, 2015)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-anyám-mozija-1

Haláltagadó korban élünk. Hősi önfeláldozást csak melodrámában vagy szuperhősfilmben tudunk elképzelni (a gonoszok számára pedig csúnya és megérdemelt pusztulást, természetesen), úgy gondoljuk, váratlan baleset csak mással történhet, s rendületlenül áldozunk az örök fiatalság hamis kultuszának: eszünk, iszunk, fogyasztunk. Hogy mennyire képtelenek vagyunk szembenézni az elmúlással, azt Nanni Moretti legújabb filmje, a nálunk advent küszöbén bemutatott Anyám mozija (Mia Madre) szelíd kíméletlenséggel mutatja be.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Megjött apuci 2. / Szingularitás / A külföldi / Bullet Head / Ne tedd le

Publikálta Minime

írta Minime

0dh2

Megjött apuci 2. (Daddy’s Home 2) – Dusty (Mark Wahlberg) és Brad (Will Ferrell) kalandjai folytatódnak. Ezúttal is családi környezetben, ezúttal karácsonykor kénytelenek helytállni mint apukák. Ám dolgukat ezúttal nehezíti, hogy feltűnnek a nagypapák az ünnepekre. Kurt (Mel Gibson) és Don (John Lithgow) közös fellépése ismét előtérbe hozza az előző részben felmerült nevelési és hozzáállási problémákat, amelyekből számtalan vicces szituáció és verbális poén születik. Ahogyan a párhuzamként tekinthető Rossz anyák esetében, Sean Anders rendező a már ismert utat választotta a folytatások repertoárjából, és a régi, visszatérő színészgárdát egészítette ki néhány veterán szereplővel, ezúttal apákkal anyukák helyett. Az eredmény hasonlóképpen is működik. Megmaradtak a korábbi epizódból ismert csipkelődések és komikus jelenetek, amelyekre ezúttal az érkezők jelenléte rátesz egy lapáttal, és dőlnek a poénok. A kedves, aranyos viccektől az egészen prosztó jelenetekig. Igazából nem kapunk semmi mást, csupán az előző rész megismétlését, némileg felturbózva és kissé élesebb fokozatra állítva. Helyenként kifejezetten vicces, helyenként unalmassá váló, ám nevettetésre kellőképpen megfelelő, elvárható folytatás. Az előző részt kedvelőknek ez is tetszeni fog. Értékelés: 60%

Olvasd tovább →

11

Star Wars: Az utolsó Jedik (Star Wars: The Last Jedi)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

A közvetlen előzmény VII. részről itt esett szó.

Spoilermentes kritika, a kommentekben is így kérem. Lesz majd boncolgatós kibeszélő is.

Nem vacakolok, kimondom: Az utolsó Jedik nagyjából az összes ígéretet beváltja, amit az SW-franchise Disney-bekebelezése ígért öt évvel ezelőtt. Rian Johnson végre hozzá mert nyúlni a sagához, tisztelettel bár, de alaposan megforgatta, és ezzel új szintre emelte a történetet. Az utolsó Jedik nem nosztalgia-trip, mint Az ébredő Erő, és nem is geek-service, mint a Zsivány Egyes: egy saját lábán is biztosan megálló, önálló fejezet, ami építkezik az előzményekre, és súlyos következményei lesznek az eljövendőkre.

Olvasd tovább →

1

Röviden: Árulók

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-árulókSzépen gyarapodik Köbli Norbert kortárs törióra-segédanyaga: A vizsga, a Szabadság – Különjárat, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik után idén is a katedra (pontosabban a tévéképernyő) elé hív, ezúttal Fazakas Péterrel együttműködve. Az Árulók az 1945-48-as koalíciós időszak végébe repít minket, ahol a párthű Illés Béla (Hegedűs D. Géza) lánya, a lelkes és naiv Tatjána (Sztarenki Dóra) színdarabot készül rendezni Guszevről, az apja által felkutatott és megírt hős orosz 48-as honvéd történetéből. Miközben az országban egyre szorul a hurok a másként gondolkodók nyaka körül, a lány számára kiderül, hogy sem a feddhetetlen orosz szabadságharcos, sem saját apja múltja körül nincs minden rendben. A hatvanperces tévéfilm hangsúlyosan annak készült, ami: ne várj látványos tömegjeleneteket, sem játékfilmes büdzsét, itt a szűk (egyre szűkülő) terek, a feszült párbeszédek és a vészjósló árnyékok dominálnak. A krimiszál kissé elnagyolt, de érthető, hiszen nem ez a lényeg: fontosabb a tragikum, ahogy a lány felismeri, nincs menekvés apja (s tulajdonképpen a párt) gyilkos szorításából. Fazakas Péter alázatos rendezésben mutatja meg a sötétség metaforikus és szószerinti növekedését, Köbli Norpert forgatókönyve pedig néhány ponton megbicsaklik ugyan, de végig feszesen igyekszik tartani a cselekményszálakat. Kicsit több játék, intenzívebb nagyjelenet belefért volna, a fojtogató atmoszféráért és a csendben csúcsra járatott fináléért viszont jár a pirospont. Döbbenet, hogy a film hőséről az 1990-es rendszerváltozásig utca volt elnevezve Budapesten: így ragadnak belénk a hamis mítoszok.

Olvasd tovább →

1

Csillámpor nélkül – Rögtönzött Szerelem (The Big Sick)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-rögtönzött-szerelem-1

Torkollhat-e önfeltáró terápiába egy stand up-műsor? Lehet-e üdvös egy súlyos betegség? Szabad-e viccelni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal? Az itthon még ősz utóján bemutatott Rögtönzött szerelem (The Big Sick) – vigyázat, a magyar cím megtévesztő! – nemhogy bátran bevállalja ezeket a szituációkat, de olyan pompásan jön ki belőlük, hogy eszünkbe sem jut butuska romantikus komédiának nevezni. Michael Showalter rendezése nem is az: ízig-vérig valószerű drámával van dolgunk, olyannyira, hogy a saját igaz történetét megíró humorista, Kumail Nanjiani önmagát játssza a főszerepben. A gyors felütés után le is pereg az összes romkom-közhely a cselekményről.

Olvasd tovább →