Szürke senkik

1918-ban járunk, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik felderítőcsapatának az ellenséges vonalak mögött kell fontos információt gyűjtenie. Öten vannak, akad köztük sokat látott katona és zöldfülű újonc is. Feladatuk, hogy eljussanak egy kommunikációs központig, amelyet alaposan szemügyre kell venniük és a részleteket a náluk lévő postagalambbal el kell juttatniuk a parancsnokságig. Eléggé veszélyes küldetés.

Bő egy órás játékidejével nem nevezhető hosszúnak a Szürke senkik. Tévéfilmről van szó, amelyről messziről lerí, hogy nem gazdálkodhattak az alkotók sok-sok százmilliós összegből. De a forgatókönyv megvalósítása nem is igényelte a túlköltekezést, kellett találni néhány színészt, akik hihetően formálják meg a karaktereket, illetve néhány egyenruhára és fegyverre kellett költeni. Díszletek? A sztori a természetben játszódik, épületeket gyakorlatilag nem is láthatunk.

A szkriptet Köbli Norbert jegyzi, aki az utóbbi években elérte, hogy érdemes odafigyelni rá. Történetei nagy része a múltban játszódnak, A vizsgát mindenképpen ki kell emelni munkásságából, de a Félvilág vagy A berni követ is élvezhető alkotások voltak. Talán ezúttal kicsit nehezebb volt a dolga. A szűkre szabott időben kellett a karaktereket felépíteni, megismertetni és életszerű dialógusokat írni. Hiszen a csapat nem csak némán mendegél előre, hanem beszélgetnek, elmerengenek, esetleg morognak, habár máshonnan származnak, meg tudják értetni magukat egymással. A szövegek nem nevezhetően unalmasnak, bár azért nyilvánvaló, hogy 100 évvel ezelőtt másképp és máshogyan társalogtak.

A figurák közül a galambot cipelő, talán kicsit naiv újonc kerül az előtérbe, aki apja halála után állt be a seregbe, meg akarja védeni az országot, de lényegében eléggé nehezére esik meghúzni fegyvere ravaszát. A többiek is hús-vér figurák, kiderül, hogy az őrmesteren kívül mindenki csak haza szeretnének jutni és a feladatot követően kapnának egy hosszabb megérdemelt pihenést. Érdekes, de még az elején úgy tűnik, hogy a galamb lesz a fő konfliktusforrás, a felvezetés is mintha erre erősítene rá, de mégis teljesen másmilyen irányt vesz a film.

Ahhoz képest, hogy a kisképernyőre készült, az akciójelenetek kifejezetten jól sikerültek, mondhatni hitelesek és realisztikusak, de ami a legfontosabb, hogy lehet szorítani a szürke katonákért. A képi világ szintén tetszetős, az operatőri munkát szintén dicséret illeti, sok szép beállítást láthatunk. Az igazán remek összképhez talán csak annyi hiányzik, hogy a feszültség eléggé ingadozó, pedig azért olykor alaposan képes feltornászni az adrenalint. 70 %