FilmDROID 
Miközben a nagy stúdiók vívják örök csatájukat a különböző műfajú filmek piacán, a küzdelem hátterében a kisebb cégek is próbálják felhívni magukra a figyelmet. A Disney, a DreamWorks, a Blue Sky vagy éppen az Illumination egymással vetélkedve próbálják behúzni a közönséget a különféle családi szórakozásokkal. Azonban a stop motion technikát magas szinten űző Laika sajnos a háttérbe szorítva érvényesülne. Minőségi termékeket ad ki, nem is ezzel van a gond, hanem történetei sokkal komorabbak, gyerekek számára egyes helyzetek túlságosan félelmetesek.
A Kubo és a varázshúrok sem feltétlenül fiataloknak készült. Hiába a remek képi világ, látvány és kiválóan összerakott és megalkotott történet, nem lehetne nyugodt szívvel ajánlani családok részére. Talán éppen ezért teljesített alul a kasszáknál, márpedig nagyon is megérdemelte volna a kimagasló bevételt. A címszereplő félszemű srác a közelben lakó falusiaknak mesél rég letűnt korról, amelyet csodálatos hangszerével életre keltett papírlapokkal tesz igazán lenyűgözővé. Édesanyja intelmére egy alkalommal nem hallgat és miután sötétedés után nem megy haza megjelennek nagynénjei, akik – hogy úgy mondjam – ikerdémonok. Őket és persze a gonosz Holdkirályt csak úgy tudja legyűrni, ha megtalálja édesapja egykori fegyverzetét.
Rendkívül kreatívan oldották meg feladatukat az alkotók. Nem vették félvállról a munkát, a pár percnyi hajós játszódó jeleneteket 19 hónap alatt sikerült vették fel. Szívvel és lélekkel álltak a feladathoz és ez látszik a kész produkción is. A Kubo-t kísérő mogorva majom és a vicces kedvű Bogár szamuráj is abszolút érdekes karakterek, ráadásul nem csupán Kubo-ért szoríthatunk, hanem mindvégig foglalkoztathat minket édesanyja sorsa is. Akadnak rémisztő, kísérteties alakok útjuk során és a nagy kalandba sikerült mondanivalót beleszőni a múltról, az emlékezésről és a szülőkről. Varázslatos, 90 %. Olvasd tovább
