FilmDROID 
Ütős, fordulatos és izgalmas thriller a Játsz/ma. Sajnos manapság effélét ne készítenek. Nem csupán a főszereplő próbál rájönni, hogy mi történhetett vele, de a film eléri, hogy a néző is elgondolkodjon, hogy mit tenne hasonló esetben. Michael Douglas alakítja Nicholas Van Ortont, az eléggé vagyonos, ám egyúttal kissé unott bankárt. Születésnapjára öccsétől furcsa ajándékot kap: a Civil Rekreációs Szolgálat ajánl kártyáján valamiféle játékot. Kíváncsiságától hajtva utánanéz, hogy mégis miről lenne szó, elmegy a céghez és mire észbe kap máris felfordul az élete. 20 éves a Játsz/ma! Olvasd tovább
cikk
Batman and Harley Quinn
írta Nikodémus
Illő volt a Batman – The Animated Series ’92-es indulásának 25. évfordulóján egészestés animációval tisztelegni a sötét köpenyes hős előtt, középpontba állítva a régi sorozat találmányát, Harley Quinnt. Sam Liu mellé beszállt a kultstátuszba emelkedett neo-noir animáció alkotógárdája, és a végeredményt elnézve láthatóan sok mindent akartak. Túl sok mindent. A Batman and Harley Quinn-en érezhető az ambíció, és bőszen keresi a hangját: az a baj, hogy a film végéig nem találja, ám ha a kitartóbbak el is jutnak idáig, alapos csalódásban lesz részük.
Könyvajánló – A mai film szimbolikája
Király Jenő, a Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas szerző új könyve – A mai film szimbolikája – azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, a Saul fia című film vizsgálata során összegez.
Részletesen elemzi azokat a kimagasló filmeket, melyek nagy ugrásokat jelentettek a mai stílus és élményvilág felé, így Hitchcock Psychoját, melynek történeti jelentősége, hogy a fenséget leváltja benne az iszonyat, s a melodrámát a thriller. Kiemelten tanulmányozza Pasolini Salo – Sodoma 120 napja című filmjét is, mely a szerelem nyers szexualitás általi leváltását mutatja be. Verhoeven filmjei elbúcsúztatják a klasszikus hősiesség- és boldogságmitológiát. Ezúttal a szerző részletesen elemzi a korábbi könyveiben is minduntalan emlegetett Turks Fruit című filmet, mint az utolsó jelentős tragikus románcot. Végső áttekintésben kibontakozik a boldogságmitológia leváltása az iszonyat és kéj mitológiája által, mely a XX. század második felében zajlott le.
McLaren / Williams
írta Nikodémus
Nincs az az ordas közhely, amit el ne sütöttek volna már, ha szóba kerül a Forma-1. Száguldó cirkusz, a motorsport csúcsa, az autóversenyzés királykategóriája, az adrenalin-táplálta playboy-élet, a száguldás varázsa, a halál forró lehelete… soroljam még? Tény, hogy a lassan immár hetvenéves sportág az utóbbi negyven évben vészesen elüzletiesedett, melyben alig maradt már helye tradícióknak, csapathűségnek, nyílt és őszinte küzdelemnek vagy az adott szó becsületének, s ezért is értékes az a két dokumentumfilm, melyet az idényről idényre cserélődő bizniszcsapatok közül két patinás istállóról készítettek: a McLaren és a Williams évtizedek óta ott lohol a Ferrari mellett, ám kacskaringós történetük a tűzvörös paripákénál jóval kevésbé ismert.
Könyvajánló – Hollywood magyar szemmel
Kik voltak Hollywood magyar alapítói, miért éppen zsidó származású, jóképességű, de tanulatlan magyar üzletemberek találták ki és építették fel az amerikai filmbirodalmat? Miként abszolválta a foghúzást tolcsvai szatócsboltjában William Fox édesapja? Hogyan került bajba a harmincas években maga William Fox, akit a nagy Upton Sinclair könyve sem tudott megóvni a börtöntől? Hogyan lett Oscar-díj a neve az Amerikai Filmakadémia díjának? Kik voltak a magyar Oscar-díjasok, akiknek száma már régen meghaladta a magyar Nobel-díjasokét? Miért nem vette át az aranyozott szobrocskát Dustin Hoffman? Ki volt az a hollywoodi producer, akinél Tom Cruise gyakran előszobázott? És kik voltak a legendás Új-Hollywood rendezőóriásai?
Lebilincselő filmtörténeti sztorik sokaságát gyűjtötte egybe, állította időrendbe és rendszerbe, toldotta meg saját hazai kutatásainak eredményeivel a szerző. Bokor Pál Hollywood-kötetének harmadik, napjainkig terjedően kiegészített kiadásából az olvasó megtudhatja, hogyan és miért találta ki Louis B. Mayer az Oscar-díjat. Hogyan keletkezett egy véletlennek köszönhetően Elizabeth Taylor egymillió dolláros gázsija, amelyet évtizedekkel később – már nem véletlenül – Joe Eszterhas első egymillió dolláros forgatókönyvírói honoráriuma követett. Részletesen körüljárja a szerző azt a mindenkit izgató kérdést is, hogy lehet-e pénzzel, befolyással, trükközéssel Oscar-díjat szerezni.
A kötet első része az Oscar-díj történetéről és díjazottjairól szól a némafilmek korszakától egészen Matthew McConaughey-ig. A második rész a legnagyobb filmklasszikusokat és sikerfilmeket létrehozó stúdiókat mutatja be, melyek ma is a Ricséről 14 évesen emigrált Adolph Zukor munkarendje szerint működnek. A harmadik pedig magukat a sztárokat hozza emberközelbe, kezdve a Fox által kiötlött sztárrendszer első csillagával, akit Theda Barának hívtak, a némafilmes Putty Liával és Bánki Vilmával. Ők valamikor ugyanolyan népszerűségnek örvendtek a filmrajongók világában, mint később Marilyn Monroe vagy napjainkban Angelina Jolie és Sandra Bullock. (Forrás)
Bokor Pál: Hollywood magyar szemmel – Az Oscar-díj, a stúdiók, a sztárok, és a magyarok, akik az egészet kitalálták, Atlantic Press, 432 oldal, 2014, 5000 Ft
Superman: Doomsday (2007) / Justice League: The Flashpoint Paradox (2013)
írta Nikodémus
Még július végén számoltunk be arról, hogy a Warner bejelentései alapján mi várható DC animációs fronton, s ennek örömére pótoltunk két olyan filmet, melyek biztosan alapul fognak szolgálni a a nagy tervekhez. Jöjjön hát a Death of Superman képregény „megzenésítése” tíz évvel ezelőttről, valamint a Flashpoint Paradox a közelmúltból.
Ilyen volt a 2017-es nyár: sikerek és bukások
Na, milyen volt a nyár? Nem biztos, hogy ez lesz a kedvencünk, de az biztos, hogy Hollywood sem boldogan fog visszaemlékezni erre az időszakra. Ismét a franchise szót tűzték ki zászlajukra a stúdiók, ám ezúttal Amerikában néhány %-kal visszaesett a bevétel. Ki gondolta volna, hogy éppen hazai földön unnak bele először Jack Sparrow-ba vagy az Alakváltókba? Ugyan a nemzetközi területek ismét megmentették a combos buktától a filmek legtöbbjét, de nem szabad megvárni, míg a többi ország is csak lemondóan legyint a gigabüdzsével gyártott közismert címekre. Már most illene átértékelni a stratégiát, bár ugye egy pofás 800-900 milliós összbevétel láttán senki nem kap idegbajt, hanem szépen bevési a CV-jébe, hogy az ő munkássága alatt ennyit és ennyit értek el egyes produkciók. Csupán három képregényfilm ért el Amerikában 300 millió feletti eredményt a május-augusztus intervallumban. Ha pedig az egész bevételt nézzük, egyetlen mű sem teljesített 1 milliárd felett (erre a Gru 3 még esélyes). Alább röviden a sikereket és bukásokat sorolom fel, nem minden filmről emlékeztem meg, és mivel az iromány a héten készült, biztosan akadnak változások a számokban.
Könyvajánló – Újságírók és horrorfilmek
Kárpáti György Címlapsztori című kötete áttekinti az amerikai hangosfilm 90 évét, és a teljességre törekvés igényével megvizsgálja az újságírószerep változását, illetve az újságírókép alakulását. A kutatás többszáz hangosfilmre terjedt ki, élen mindjárt a könyv címét kölcsönző filmalkotással, amely alapvetően formálta az újságíróképet, és évtizedekre meghatározta a zsurnaliszták mozgóképes ábrázolását. Az újságíró mindig is kedvelt karaktere volt a mozgóképnek, s bár az újságírófilm nem önálló műfaj, hanem tematika amelynek népszerűsége nem vethető össze például a westernnel vagy a musicallel, a zsurnaliszták mégis már a filmgyártás kezdetétől rendszeres szereplői voltak az amerikai mozgókép történetének. A több száz elkészült játékfilm alapján a sajtómunkás felismerhető, ikonikus alakjává vált a stúdiófilmeknek. A Címlapsztori filmtörténeti kalandozása során végigkövethetjük azt a folyamatot, ahogy a televíziózás megjelenése az ötvenes években felkavarta a sajtófilmek állóvizét, majd a tévé kommercializálódása visszavonhatatlanul lecsapódott a nyolcvanas-kilencvenes évek mozgóképein. Az internet ezredfordulós megjelenése és hihetetlen gyorsasággal történő elterjedése pedig egy új típusú újságírót és újságírást vezetett be a filmben is. (Forrás)
Kárpáti György: Címlapsztori – Az újságírószerep változása az amerikai hangosfilmben, Filmanatómia sorozat 1., Kultúrbarlang, 364 oldal, 2015, 2490 Ft
„Ebben a könyvben Kárpáti György és társai szemügyre veszik a műfaji filmkészítést, és kapukat nyitnak meg, amelyeken keresztül mindannyian megtapasztalhatjuk annak a csodának és izgalomnak az érzését, amelyeket csak az általuk vizsgált horrorfilmeken keresztül élhetünk át.” (George A. Romero) A Filmanatómia sorozat második kötete, A horrorfilm a horror műfajt járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be a horror műfajtörténetét, alműfajait, beszélnek a legismertebb monstrumokról, és a franchise-rendszerről, ismertetik a horror vallással, és zenével való kapcsolatát. Rajongók és laikusok számára egyaránt emlékezetes olvasmány, a világhírű rendező, George A. Romero ajánlásával és előszavával. (Forrás)
Kárpáti György, Schreiber András: A horrorfilm – Válogatott tanulmányok, Filmanatómia sorozat 2., KMH Print, 360 oldal, 2015, 2790 Ft
A vadak ura – 35 éves a 80-as évek egyik legjobb fantasy-je
Ha a fantasy-t és a 80-as éveket egy mondatban említjük, akkor valószínűleg szóba kerül A vadak ura is. Abban az évtizedben nem csak az akciófilmek élték virágkorukat, hanem az efféle produkciók. Harcosok, varázslók, amazonok, boszorkányok. Lengén öltözött izmos alakok és hölgyek. A videókazetták hőskorában bizony Don Coscarelli rendezése nagyon is népszerűnek számított. Szokás – tévesen – Conan koppintásnak nevezni, pedig kvázi három hónap eltéréssel mutatták be a két alkotást. 35 éves lett az alkotás, emlékezzünk meg erről.
A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)
írta Nikodémus
Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.
Dirty Dancing – 30 éves a klasszikus
„Égessétek el és adjuk be a kárigényt.” – mondta Aaron Russo producer, miután megnézte a filmet. Sem ő, sem a stúdió nem hitte a végeredmény láttán, hogy ebből bármi jó kisülhet. Nagy is volt a meglepődés, amikor elég szép ütemben fogytak a jegyet. A fejesek lemondó arckifejezését felváltotta a remény, majd a dollárhegyek láttán már csak mosolyogni tudtak. Hiszen amellett, hogy kasszasiker lett a Dirty Dancing, a nézők is odavoltak érte. Egy klasszikussal bővült a műfaj, megérdemelten. 30 éves a film, néhány érdekességet olvashattok róla. Olvasd tovább
Könyvajánló – Robert De Niro
Van Hollywoodban egy, 74. szülinapját épp ma ünneplő színész, aki képes bármilyen alakot ölteni, legyen szó rettegett keresztapáról, frusztrált taxisofőrről, elszánt bokszolóról, hűvös bankrablóról, gyilkos médiumról vagy a bizalom köréről hadováló, komikus családapáról. Robert De Niro eddig több mint 100 filmet forgatott, és lendülete a mai napig töretlen. Ez a könyv teljeskörűen, érdekes anekdotákon és kulisszatitkokon keresztül mutatja be azt a legendát, aki köztudottan viszolyog a rivaldafénytől és az interjúktól, imádja a fekete nőket és New Yorkot, valamint döbbenetes átszellemültséggel készül a Szerepeire. Filmrajongóknak kötelező és hiánypótló kötet, amely minden magánéleti és forgatásokkal kapcsolatos kérdésre választ ad, kivéve arra, amelyre nem létezik felelet: hogy mi az a kifürkészhetetlen összetevő, amely Robert De Nirót korunk egyik legnagyobb színészévé teszi. (Forrás)
Naomi Toth: Robert De Niro, Vintage Media, 240 oldal, 2014, 3791 Ft