Király Jenő, a Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas szerző új könyve – A mai film szimbolikája – azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, a Saul fia című film vizsgálata során összegez.
Részletesen elemzi azokat a kimagasló filmeket, melyek nagy ugrásokat jelentettek a mai stílus és élményvilág felé, így Hitchcock Psychoját, melynek történeti jelentősége, hogy a fenséget leváltja benne az iszonyat, s a melodrámát a thriller. Kiemelten tanulmányozza Pasolini Salo – Sodoma 120 napja című filmjét is, mely a szerelem nyers szexualitás általi leváltását mutatja be. Verhoeven filmjei elbúcsúztatják a klasszikus hősiesség- és boldogságmitológiát. Ezúttal a szerző részletesen elemzi a korábbi könyveiben is minduntalan emlegetett Turks Fruit című filmet, mint az utolsó jelentős tragikus románcot. Végső áttekintésben kibontakozik a boldogságmitológia leváltása az iszonyat és kéj mitológiája által, mely a XX. század második felében zajlott le.
A könyv egyik meglepő konklúziója, hogy a mai filmmitológia, különösképpen az amerikai film, egyrészt nyílt vagy rejtett módon túlpolitizált, másrészt gyorsuló módon militarizálódik.
Miután az utóbbi fél évszázadban a filmelemzés a retorikai formák és a műfajok osztályozására összpontosított, s ezáltal a filmiskolák belproblémájává vált, a szerző a freudi „álomfejtés” nyomán bevezeti a „filmfejtés” fogalmát. Az utóbbi feladata, hogy az auteur-elmélet által rekonstruált szerzői világképen és stílusvariánsokon túl a filmek tudattalan mélystruktúráit is feltárja, s a film értelmét a nézőnek átadott szellemi életlendületként kutassa, melynek legfontosabb része az, amiben a film „több önmagánál”, s ezzel bennünket is hozzásegít túllendülni megmerevedett vagy előírt meghatározottságainkon. Ezáltal újra a műalkotás katartikus (vagy terápiás) hatása kerül az esztétika érdeklődésének középpontjába.
A könyv utolsó része összehasonlítja a hanyatlás remélhetőleg átmeneti korának hisztérikus tömegfilmjét és skizoid művészfilmjét a „papák” mozijával, amelyet annak idején az „új hullám” elbúcsúztatott, és amelyet érdemes újra felfedezni. (Forrás)
Király Jenő: A mai film szimbolikája, Eszmélet Alapítvány, 660 oldal, 2017, 4400 Ft
- Innen szép nyerni – Beharangozó a 91. Oscar-átadóhoz - 2019. február 23.
- Ha nem zavar a reklám: Curtiz tévépremier - 2019. február 22.
- Hidegháború / Roma (2018) - 2019. február 22.
- Heti bemutatók - 2019. február 21.
- Oscar előtt: THR-kerekasztalok - 2019. február 19.
- Rövidfilm: Black Sheep (2018) - 2019. február 19.
- UIP hírlevél - 2019. február 18.
- Behódolás – Két királynő / A kedvenc - 2019. február 17.
- Hírcsokor (frissítve) - 2019. február 16.
- Heti bemutatók - 2019. február 14.