2

McLaren / Williams

írta Nikodémus

2017-09-mclaren-williams-1

Nincs az az ordas közhely, amit el ne sütöttek volna már, ha szóba kerül a Forma-1. Száguldó cirkusz, a motorsport csúcsa, az autóversenyzés királykategóriája, az adrenalin-táplálta playboy-élet, a száguldás varázsa, a halál forró lehelete… soroljam még? Tény, hogy a lassan immár hetvenéves sportág az utóbbi negyven évben vészesen elüzletiesedett, melyben alig maradt már helye tradícióknak, csapathűségnek, nyílt és őszinte küzdelemnek vagy az adott szó becsületének, s ezért is értékes az a két dokumentumfilm, melyet az idényről idényre cserélődő bizniszcsapatok közül két patinás istállóról készítettek: a McLaren és a Williams évtizedek óta ott lohol a Ferrari mellett, ám kacskaringós történetük a tűzvörös paripákénál jóval kevésbé ismert.

2017-09-mclaren-williams-2Kezdjük a szabályosabb, s egyszólamúbb munkával: Bruce McLaren új-zélandi csodabogárként huppant autóba, s került néhány évvel később ebbe a nagyon angol sportba, majd gyors versenyzői karrierje, a párhuzamosan beindított csapata és tragikusan korai halála ideális alapanyag egy jó sztorihoz. Roger Donaldson rendezőtől nem is áll távol a benzingőz (Burt Munro-doku, Cadillac Man, A leggyorsabb Indian, Banki meló), és megnyugtató rutinnal vezényli le a mozit, melyből azonban valahogy hiányzik a valódi átütőerő. Archív felvételek, fotók, ismeretterjesztő inzertek váltják egymást beszélő fejekkel, és érezhető, hogy nagy szeretettel készült a film (s az utolsó pillanatban: még a bemutató előtt elhunyt a főhős több közeli rokona), de központi figuráját túl makulátlannak, s így unalmasnak ábrázolja. Bruce McLaren egyszerűen mindenben tehetséges volt, s hozzá elvhű, következetes, életvidám és szeretnivaló – mint a legkisebb királyfi a mesében, akiről felnőtt fejjel nehezen hisszük el ezt a sok szépet-jót, egy valós személyről meg pláne. Azok az érdeklődők pedig, akik a legendás csapat történetére is kíváncsiak, csalódni fognak: Donaldson dokuja szigorúan életrajz, így szinte szóba sem kerül a csapat 1970 utáni, felívelésekkel és bukásokkal gazdagon cifrázott pályafutása.

Nem úgy Morgan Matthews munkája, a Williams, mely a szokásos lecke stílusos felmondásán túl nem fél kényesebb kérdéseket is feszegetni. S van egy nagy mázlija: főhőse még él, így nem kell szobrot faragnia róla – elég, ha megmutatja. Frank Williams pedig van annyira különleges (sokak szerint: ellentmondásos) figura, hogy izgalmas legyen a végeredmény. Bele is csapunk hát a közepébe, mindjárt egy jelenkori versenyközvetítéssel, amiben minden ott van, ami ránk vár: öldöklő küzdelem, csapattradíciók, egy nagy cirkusz kulisszái, és legfőképp: az emberi viszonyok. A kiváló arányérzékkel összerakott dokumentumfilm ugyanis nem csupán egy mindenre elszánt autóversenyző/csapatfőnök portréja, hanem egy vérbeli szerelmesfilm (döbbenetes síron túli üzenetekkel), illetve családregény is. No nem kell csöpögő érzelmekre gondolni, csupán arra, hogy mennyire sokat jelent egy eltökélt, rendíthetetlen feleség a bajban, s milyen következményei vannak, ha immár az ember tulajdon lánya vezeti a saját csapatát. A kronologikus rendet jó ritmusban törik meg a kisrealista jelenetek és a kortárs kulisszák mögé bepillantást nyújtó közjátékok, és még a sportág üzleti vonulatáról vagy alapvető férfidominanciájáról is kapunk egy-egy okos megjegyzést. Utóbbiak nincsenek különösebben sulykolva, ám a nagy baleset körül van egy kis túldramatizálás, de azt már simán elhisszük, hiszen addigra megkedveltük ezt a kék szemű, száraz humorú, őrültségig elszánt embert, aki harminc éve kerekesszékéből figyeli imádott csapata minden rezdülését.


2 komment

  1. a mc laren hot unalmas volt , az egyetlen dolog ami nekem uj volt h regen probälkoztak utcai autoval , ezt nem tudtam. a william sokkal jobb bär rengeteget fokuszäl a csalädra es frank felesegenek a memorandumjära , megis azert összefoglaljäk egy picict a csapat teljes pälyafutäsät amit a meki filmnel egyältalän nem. igy jobb is egy fokkal de nem egy senna film. divatba jött az F1 film es doku. läsd rush a lauda film es jön a superswede ronnir pettersonrol , bär en abban nem sok storyt lätok….

    • A Forma-1 túl európai, túl angol sport még mindig, hogy Hollywood rávesse magát (bár most vették meg épp az amerikaiak Bernie-től az egészet). Én szívesen néznék egy pörgős játékfilmet a Prost-Senna rivalizálásról, és egy tényfeltáró dokumentumfilmet mondjuk Gilles Villeneuve-ről meg a 2006-2007-es kémbotrányról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *