75 %

4

A dzsungel könyve (The Jungle Book)

Publikálta Koimbra

dzsungelk

A Disney ügyes pénzügyi döntéseket hozott az elmúlt időszakban, ráérzett, hogy mi kell a közönségnek. Roppant jó húzás volt megvenni a Marvelt és Lucas Birodalmát, ezen felül jól tudták, hogy a közismert, klasszikus mesékből miképp kell sokakat érdeklő élőszereplős változatot készíteni. A Hófehérkét védő harcművész törpés kalandot ugyan a konkurens fantasy-k miatt félretették, de A dzsungel könyvét gyorsabban nyitották ki, mint a Warner, ahol még beletelik egy kis időbe, hogy elképzelésük elnyerje végső állapotát.

Rudyard Kipling műve szórakoztató, egyben izgalmas és tanúságos, amelyben egy embergyerek az állatok otthonában próbál boldogulni, élni és életben maradni. Maugli jó szándékú, naiv, segítőkész, nem csak magával, hanem másokkal is törődik és nem szeretné, ha a harcias Sir Kán másokon töltse ki haragját. Olvasd tovább →

3

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (Me and Earl and the Dying Girl)

Publikálta Koimbra

earl

Greg szépen kialakította saját kis világát, ahol ő maga tökéletesen elvan. Barátai nincsenek és nem is akar tartozni semmilyen csoportba. Ismerkedni? Minek? Így nem lehet semmilyen probléma. És ugyan milyen gondja van annak, aki kvázi senkinek nem szúr szemet. Mondhatni ő a láthatatlan ember. Még Earl-t sem nevezi haverjának, pedig a szabadidejük nagy részét együtt töltik és rendszeresen forgatnak újra klasszikust. Elkészítették már jó néhány ismert produkció svédelt verzióját, csak úgy, mint Jack Black a Tekerd vissza, haver-ben. Egészen addig nem is történik vele semmi különös, amíg anyja rá nem kényszeríti, hogy látogassa meg a közelben lakó leukémiás Rachelt. Greg rögtön az elején tisztázza, hogy csakis azért van itt, hogy elmondhassa otthon, hogy eleget tett a kérésnek. Szóval a fiú és a lány is a háta középre kívánja a kialakult helyzetet, de idővel mégis megkedvelik egymást. Olvasd tovább →

7

Paul Walker emlékére… Halálos iramban 7.

Publikálta Filmdroid

halaosiramban7

A kritikát TrueMan01 küldte be, köszönet érte.

Az előző részekről: 1., 3., 4., 5., 6.

Kritikámat szeretném először is egy jó hírrel kezdeni: Az akciófilm él! Filmsorozatokban él tovább. Az olyan franchise-okban, mint a Mission:Impossible, a James Bond, vagy éppen a Halálos iramban sorozat. Az (amerikai) akciófilm műfaját a 80-as, 90-es években olyan sztárok, mint Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone vagy Bruce Willis tették naggyá. Ám mikor ők kezdtek kiöregedni, a 2010-es évek beköszöntével egyesek bizony temetni kezdték a műfajt. Ám az akciófilm nem halott, csupán csak mint minden más, jelenleg mozisorozatokban tud sikeres lenni.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Szaftos szavak (Bad Words)

Publikálta Koimbra

badwordsMegszentségteleníthetetlenség. Leírni is nehéz, kimondani meg olyan könnyű elsőre, mint a kakas kikukorékolásig él nyelvtörőt. Kibetűzni meg csak a zsenik tudják. Guy Trilby gond nélkül sorolja a szóban megtalálható betűket, nem okoz neki problémát. Kimagasló teljesítményt ér el a gyerekek között. Csupán egy gond van: Guy 40 éves. A cinikus férfi megtalálta a kiskaput a szabályok rengetegében, így a szülők utálkozó pillantásai és a kiakadt szervezők morgása mellett pofátlanul foglal helyet a fiatalok között. Célja is van: bosszú.

Jason Bateman többször megfordult már a kamera mögött, de csak egy-egy sorozatepizódot dirigált. Ezúttal mozifilmet vezényelhetett le, a főszerepet is bevállalta. Láthatóan élvezettel játszotta a kretén férfit. Pár perc után beugorhat még egy hasonló karakter, évekkel ezelőtt Billy Bob Thornton formált meg egy taplót mindenki legnagyobb megelégedésére. Bateman figurája nem egy barátkozós alkat, mindenkihez úgy szól, hogy az illetőnek kinyílik a bicska a zsebében.

„Ha nem ülsz vissza a helyedre, elmondom, hogy ketyeg a csomagod” – mondja az enyhén rasszista Guy a barátkozni próbáló 10 éves Chaitanya Choprának. Úgyszólván a forgatókönyv nem finomkodik és átlépi a korlátokat, amelyeket jó néhányan nem mernének. A humor és Bateman könnyedén elviszi a hátán a filmet, idővel kiderül, hogy a profin betűző szemétláda nem egy öntelt, magának való ember, hanem szorult bele érzelem is, ráadásul nem erőltetnek bele kötelező tanulságot sem. 75 % Olvasd tovább →

5

Coherence

Publikálta Koimbra

coherence

Gyakran előfordul, hogy egy film közben motoszkálni kezd bennünk egy gondolat, hogy a stáb egyszerűen csak fogott két-három kamerát, különösebb tervezgetések nélkül egy bedobott fél soros gondolat után elmentek forgatni. Talán a legegyszerűbb horrort készíteni néhány fa között rohangálva, komolyabb összeget sem kell eltapsolni a szórakozás során. Viszont ha egy viszonylag ismeretlen rendezőnek komolyabb elgondolása támad a független piacon próbálhat szerencsét. Ha úgy adódik, hogy fesztiválkörútra mehet boldogan elújságolhatja, hogy nagy nehézségek árán, a büdzsét innen-onnan összekéregetve, de sikerült összehoznia a kritikusok által eléggé kedvelt drámát (bár volt már rá példa, hogy az egy direktor maga sem tudta, hogy össze tud-e ollózni valami értelmeset a leforgatott anyagból és jókat mosolygott, amikor a kritikusok érdekes elméletekkel álltak elő a sztorival kapcsolatosan). .

Ezzel szemben James Ward Byrkit úgy próbál kitűnni a tömegből, hogy nem a problémákat emeli ki munkájával kapcsolatban. Egyszerűen csak le akart forgatni egy filmet úgy, hogy a színészeknek csak a karaktereik jellemzőiről kaptak leírást és teljes mértékben az improvizáción volt a hangsúly. A Coherence cselekményét 5 nap alatt Byrkit házában vették fel szkript nélkül. Kvázi fityiszt mutattak azoknak, akik úgy gondolták, hogy egy fordulatos sci-fit csak úgy lehet csinálni, ha hónapokon keresztül izzadnak a forgatókönyv felett. Olvasd tovább →

3

Prince Avalanche – Texas hercege (Prince Avalanche)

Publikálta Koimbra

princeav

Érthető, hogy vannak rendezők, akik némi idő után megpróbálnak kitörni a komfortzónából. David Gordon Green független drámákkal érte el, hogy a szakma felfigyeljen rá, a George Washington filmje tengernyi fesztivált járt meg és sok-sok jelölést gyűjtött be. Majd megismerkedett a Seth Rogen-Jonah Hill baráti társasággal és néhány füves vígjáték után csak sikerült visszatalálnia a megfelelő útra. A Joe-val megmutatta, hogy Nicolas Cage-t nem kell még leírni és akár komolyan is lehetne venni, ha akarná, ám úgy tűnik, hogy a színésznek ez csak egy kitérő volt. Greennek viszont nem, és újra egy néhány szereplős, természetben játszódó drámát vezényelt le.

Mindentől távol, egy erdős vidékén útfestéssel foglalkozik két eltérő jellemű férfi. Alvin élvezi a monoton melót, legalább nem zavarja senki német nyelvlecke kazettáinak hallgatásában és olykor leveleket írogat. Ezzel szemben Lance nehezen viseli a magányt, képregényeket olvas és alig várja, hogy végre visszatérhessen egy kicsit a civilizációba. Ő nem osztja munkatársa életszemléletét, de közös beszélgetéseik során egyre jobban „tudatára ébred”. Olvasd tovább →

2

Csillagainkban a hiba (The Fault in Our Stars)

Publikálta Koimbra

csillagainkban

Úgy érzed, hogy a romantikus drámákat jobb kihagyni? Meg tudom érteni. Fiatalok nagy életbölcsességeket fogalmaznak meg, úgy érzik, mintha már átéltek volna mindent és szenvelgő arccal néznek egymásra. De a célközönség adott és a Nicholas Sparks adaptációkra mindig is lesz kereslet. A Csillagainkban a hiba történetének hallatán is csupán abban reménykedhet a mozibajáró egyszerű halandó, hogy talán ezúttal megerőltetik magukat.

Hazel Grace (Shailene Woodley) rákbeteg és sajnos nem áll előtte túl hosszú jövő. Augustus (Ansel Elgort) hasonlóképpen halálos kórral viaskodik, a sors vele szemben sem túl kegyes. Úgyszólván egyiküknek sem kell öregkorukra terveznie. Afféle önsegítő csoportban találkozik a két kamasz és gyorsan megtalálják a közös hangot. Ugye, hogy nem hangzik túl fényesen? Ám a lány és a fiú nem önmaguk sajnáltatásával múlatják az időt, nem esőverte ablakon keresztül bámulnak ki könnyes szemekkel. Éppenséggel nagyon is vidámak, cinikusak és nem húzzák maguk mögött képzeletben a koporsójukat. Olvasd tovább →

0

Død Snø 2 – Nácik zombik 2

Publikálta Koimbra

deadsnow2

Gyerekkorunkban a kertben vagy éppen a közeli játszótéren fel-alá nyargaltunk egy bottal vagy éppen vesszővel, megvívtunk egymással, de a haddelhadd előtt kiosztottuk a szerepeket. Megvolt, hogy ki a gonosz lovag és hogy ki a jó kardforgató. Játszottunk, na. Van, akinek ez mást jelent, inkább az asztal mellett ülve karakterkártyákat rakosgatnak, ahol esetleg magukat újabb képességekkel ruházzák fel vagy éppenséggel buknak valamiféle különleges tulajdonságot/fegyvert. Esetleg összehoznak egy kviddics meccse, ahol szintén ki vannak osztva a feladatok. Amikor a Náci zombik folytatásában az élőholtak hada, a zombiosztag meg amúgy az összes szereplő összegyűlik egy kisváros közepén megerősödik a gyanú, hogy tulajdonképpen Tommy Wirkola játszik. Csak ő nagyobb pénzkeretet is kapott, hogy ne anyu sminkészletét és a kutya vacsoráját használja fel szórakozása alatt. Olvasd tovább →

9

The Raid 2: Berandal

Publikálta Koimbra

raid2poszter

Mindenkit meglepett A rajtaütés. Az akciókedvelők valahol a padlón keresték az állukat és megnyalhatták mind a tíz ujjukat, hiszen az utóbbi időben efféle zúzást nem készítettek. Az elit kritikusok székükből üres képzeletbeli jegyzettömbbel állhattak fel, hiszen mégis mibe tudnak belekötni a papírvékony cselekményen kívül? Hogy a jobbról bevitt ütést abból a szögből képtelenség kivédeni? Gareth Evans rendező csak annyit vállalt, hogy 100 perc erejéig csontszaggató jeleneteket prezentál és ebben zseniálisra vizsgázott. Már csak az hiányzott, hogy Michael Buffer az elején elmondja a híressé vált „Kezdődjék a bunyó” mondatot. Olvasd tovább →

7

Demóna (Maleficent)

Publikálta Doro_

demonaposzter

 írta Doro_

Manapság, ha megfigyeltétek, a filmvilágban egyre gyakrabban találkozhatunk két érdekes elemmel. Az egyik a klasszikus mesék feldolgozása, amikhez a filmkészítők már sokkal bátrabban, megújító módon nyúlnak, látvány, sztori, hangulat és nézőpont szempontjából. A másik pedig, hogy a főszereplőnek egy gonosz karaktert tesznek meg így föltételezik, hogy meg akarjuk ismerni annak személyét, történetét, sorsát, magyarul szimpatizálásra késztetnek (pölö Gru). Nos, a nagy kérdés, hogy hogyan is sikerült ez a Demóna esetében? A sok-sok gyenge vagy közepesen gyenge mese feldolgozás után, mint a Hófehér és a vadász, a Jack, az óriásölő és A lány és a farkas, örömmel mondhatom: egészen remekül.

Olvasd tovább →

3

A Lego kaland (The Lego Movie)

Publikálta Koimbra

legokaland

A modern kor gyermekei előbb találják meg a számítógép bekapcsoló gombját, mint a hagyományos játékokat. Nem szeretnék belekezdeni egy ‘Bezzeg az én koromban’ litániába, kissé szomorú, hogy néhány szülő nem arról beszél, hogy a fia milyen csodálatos várat húzott fel legókból, hanem arról, hogy milyen szépen átállított néhány dolgot a monitoron. És ha szétnézünk a nagyobb áruházakban, látható, hogy egy legokészlet nem az egykori kis apró építőelemekből áll, hanem sokkal nagyobbak, mint 10-20 évvel ezelőtt.

Kissé felemás érzés volt, amikor bejelentették a LEGO-kaland animációs filmet. Habár lehet örülni, hogy megpróbálják terjeszteni az „igét”, úgymond szeretnék rávenni a fiatalabb korosztályt, hogy összerántson egy kisebb várost. De ugyanakkor félő volt, hogy ötlettelen, „lovagoljuk meg a trendet”-szerű elképzelés, élvezhetetlen végeredmény születik. És ehhez még hozzá kell tenni, hogy mostanában az animációs műfajban alig akad emlékezetes darab. Olvasd tovább →

1

Space Pirate Captain Harlock

Publikálta Koimbra

spacepirate

Ritkán futok bele animébe, de általában a végén mindig megállapítom, hogy a jövőben gyakrabban kellene néznem efféle alkotásokat. Ezúttal sem volt másképp. Nem kellene hanyagolni a műfajt.

Harlock kalózkapitány a 70-es években vált a mangaolvasók nagy kedvencévé és az 1977-es debütálása után egy évvel már animációs sorozatban lehetett követni kalandját. Személy szerint nem ismerem a karaktert és környezetét, némi google keresés után is annyit tudok róla, hogy egy individualista életfilozófiájú, hallgatag (anti)hős, aki az elnyomók uralma ellen harcol. Olvasd tovább →