Harmony Korine elvitt minket egy olyan utazásra, mely csak a vágyálmainkban él. Lehet, hogy nem mindenki ilyen világról ábrándozik, de biztos vagyok benne, hogy titkon sokan eljátszanak a gondolattal, de jó is lenne átélni valami hasonlót.
A történet szerint 4 főiskolás lány a tavaszi szünetben a pangás és a szürke hétköznapok helyett Floridában tölti a nyarat. Sajnos sok pénz nincsen a zsebükben, ezért radikális lépésre szánják el magukat és kirabolnak egy út melletti étkezdét. Innen veszi kezdetét a őrült menet, de annyira markáns és összetett szinten, hogy arra senki nem gondolna. Olvasd tovább →
Nem túl szerencsés John Smith néven mászkálni egy olyan Isten háta mögötti kisvárosban, ahol a kaszinó és a település egy része egy törzsfőnök kézen van, a maradékot pedig egy Farmer nevezetű fickó uralja. Smith angol kalandor és katona volt, aki az Új Világban meghódította Pocahontas szívét, de néhány katona társa nem nézte jó szemmel, hogy az indiánokkal cimborál és a bennszülöttek sem kedvelték túlzottan, kétszer elkapták és halálra ítélték, de a jóember sínylődött tatárok és kalózok fogságában is. Olvasd tovább →
Olykor előtérbe kell helyezni a piálni szerető embereket. Oltári nagy klisé, hogy egy alkoholista karakter a játékidő egy bizonyos pontján szájához emeli a szeszt, majd meggondolja magát, néhány pillanat erejéig rámered az üvegre, majd kiönti a drága nedűt. Ő mostantól józan lesz. És bizony egyes esetekben a gondolkodásban is segít, tudnának erről mesélni a Bélák is A legényanyában. Mindenesetre nagy általánosságban elmondható, hogy az italozás nem old meg semmit, nem hárítja el a gondokat. A Csáposokban azonban a pia védelmi eszközként funkcionál. Egy ír, partmeni kisváros zsaruja nap, mint nap alaposan felönt a garatra, unatkozik szegény, nem történik semmi. Az sem villanyozza fel, hogy új kollégát kap, Lisa Nolan áthatóan lelkes és örül, hogy eme helyen állhat munkába. Hamarosan rálelnek egy csápos lényre, a helyi biológus némi vizsgálódás után arra a következtetésre jut, hogy a szörnyikének vérre és vízre van szüksége az életben maradáshoz. Néhány támadása azért volt sikertelen, mert ittas személyre próbálta rávetni magát. Ergo facto a részeg embernek nagyobb az esélye a túlélésre, inni kell, mint a homok. Nem is azzal van itt a gond, hogy a falu lakói ne kedvelnék a piát, hanem inkább azzal, hogy a szolgálatban lévő két rendőr nem szeretné, ha a pánikhangulat törne ki és még segítségre sem számíthatnak Éppen ezért valami olyasmit kell kitalálni, amivel be tudják csődíteni a lakosokat a helyi vendéglátó egységbe. Mint sejteni lehet, a film is inkább vicces, mint félelmetes, de a hatalmas szörnyet a kisköltségvetés ellenére is korrekt módon alkották meg, akárcsak az apróbb lényeket, Richard Coyle és Ruth Bradley párosa is jól működik, megvan közöttük az a bizonyos szikra. Ugyanakkor elmondható, hogy a többi karakterrel sincs semmi probléma. A 75 %-ot adok rá, megkockáztatom, hogy hangulatban a Tremors-ra hajaz. Hangulatban és szórakoztatásban könnyedén kenterbe ver pár nagyobb költségvetésű űrlényes-szörnyes-inváziós filmet.
Kicsoda Shane Black? A 80-as és 90-es évek akciókedvelőinek a szemében afféle félisten. Remek dumákkal, idézhető egysorosakkal megspékelt, kőkemény karaktereket felvonultató forgatókönyveket adott ki kezéből, amelyek történései egy bizonyos városban (illetve dzsungelben, hisz script doctor volt a Ragadozónál) zajlottak. Mennyire szólhatott bele a Marvel/Disney a munkájába? Jó kérdés, hiszen Black védjegyei tetten érhetőek, de nyilvánvaló, hogy egy 200 millió dolláros filmet nem bíznak rá oly könnyedén egyetlen emberre.
A harmadik részben Tony Stark immáron nem a világ sorsáért aggódik, hanem azért, hogy elveszíti a számára legfontosabbat: szerelmét, Peppert. Miután a Bosszúállók csapatával visszaverte Loki invázióját álmatlanul fetreng, minél több időt tölt kütyüjeivel és az insomniában szenvedő zseni folyamatosan fejlesztget. Újabb gonosztevő, a Mandarin bukkan fel színen, bízva védelmi rendszerében és páncéljában gyakorlatilag meginvitálja saját magához a terroristavezért, aki önmagára tanárként gondol. Végül hősünk kissé leharcolt állapotban egy távoli kisvárosban köt ki, ahol kénytelen a csili-vili páncélja nélkül boldogulni. Olvasd tovább →
Jó paródiára mindig szükség van! Sajnálatos módon az eltelt években Jason Friedberg és Aaron Seltzer mindent megtett azért, hogy a műfajról ne legyen jó véleményünk és a Wayansék is kétes értékű, leginkább népes családjuknak tetsző alkotásokat produkáltak. Milyen is volt régen? Minden egyes jelenet és beszélgetés legalább egy poénra volt kihegyezve, de a lényeg az volt, hogy mindenből viccet csináltak a készítők. Az eltelt évtizedek alatt ez a hozzáállás mit sem változott, csupán a humorból vették vissza, méghozzá jócskán.
A Horrorra akadva franchise immáron az ötödik részénél jár és hiába tekint vissza szép múltra, korrekt box office eredményekre, a stúdión kívül nem valószínű, hogy bárki is akart volna még egy felvonást. Történet? Valami olyasmi, hogy két fűkedvelő (az egyikük Snoop Dogg) az erdő mélyén rálelnek három gyerekre egy elhagyatottnak tűnő házikóban, akiket a nagybácsikájuk felügyelete alá helyeznek A férfi majmokon kísérletezik, intelligencianövelő szereket próbálgat rajtuk, felesége pedig a balettben próbál boldogulni.
Nem biztos, hogy mindenki azt várná Gerad Butlertől, hogy akcióhős legyen, ám az tuti, hogy minden ember, aki jegyet vár filmjeire arra vágyik, hogy a játékidő letelte után azt mondhassa, hogy az eltelt másfél-két óra megérte az árát. Más részről ha Butler visszapörgeti magában az elmúlt éveket, láthatja, hogy sokkal jobb lenne neki, ha minőségi akciófilmekben vállalna szerepet, hisz a Támadás a Fehér Ház ellen (amerikai) bevétele minden utóbbi időben készült filmjének eredményét maga mögé utasítja. Tavaly két produkcióval próbálkozott, egy drámával és egy romantikus vígjátékkal, egyik sem volt az igazi.
Jay Moriarty gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy hatalmas hullámokat fog „meglovagolni”. Rendszeresen figyelte, szorgosan tanulmányozta a tengert, gondolatban osztott-szorzott, tudta és érezte, hogy alaposan meg kell ismernie a vizet, a hullámokat, mielőtt szörfdeszkára pattanna. 16 évesen beírta magát a sport nagykönyvébe, sajnálatos módon pár év múlva 22. születésnapja előtt elhunyt. A Mavericks – Ahol a hullámok születnek a felkészülési időszakot meséli Moriarty életéből. A közelében élő Frosty Hesson tanítja ki minden lényeges, apró dologra a szörföléssel kapcsolatosan, még esszéket is írat vele. Moriarty kitartó és akaratos, de sajnos el kell viselnie, hogy több tini folyamatosan szívatja és beszól neki, illetve édesanyját is noszogatnia kell, hogy a piálásai után fel tudjon kelni és elinduljon dolgozni. Olvasd tovább →
Nagy, ijedt kék szemekkel indítunk. Igen, Paul Walkerhez tartoznak, aki jó szokásához híven a volán mögött tövig nyomja a gázt. Arca kissé megviselt, nyomában egy szirénázó rendőrkocsi lohol, hiába kanyarog veszettül, nem tudja lezárni és olykor még hátrakapja a fejét, hogy megnézze nem sikerült-e lehagyni üldözői. Sikerrel kikerül az út közepén botorkáló vak fickót, a járókelő megússza, nem úgy mint az imént elcsapott bevásárlókocsi.. Szép, hosszú kamion kanyarodik ki emberünk elé. Ó, most vajon mi lesz? Olvasd tovább →
Danny Boyle mondta nem is oly rég, hogy a zombirajongók alaposan be tudnak rágni, ha valaki változtatni mer a szabályokon, összekoccan a szemöldökük, ha valaki arra mer gondolni, hogy esetleg mással próbálkozna a műfajon belül. Minden szörnyűséges lénynek, vérszomjas teremtmények, ádáz szörnynek megvannak a fanatikus kedvelői és ők bizony manapság folyamatosan átkozódhatnak, hiszen Hollywoodban a stúdiók éppen azon munkálkodnak, hogy kissé csiszoljanak, alakítsanak az évtizedes (évszázados) hagyományokon. De mégis van valami közös ezekben az újabb produkciókban: A tiniszerelem. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy a jeti lejöjjön a hegyről, megborotválkozzon és belezúgjon az első útjába kerülő szőkeségbe. Olvasd tovább →
Végre hozzánk is megérkezett – utolsóként a tavalyi Oscar-esélyes filmek közül – 2012 talán legkülönösebb filmje. A Master rendhagyó, merész alkotás, ugyanis minden egyértelműsítő szándéknak ellenáll: nem szcientológia-botrányfilm, nem mester-tanítvány óda, nem pszichológiai karaktertanulmány, nem szédítő utazás az emberi lélek mélyére – legalábbis kizárólagosan nem. A Master ugyanis minderről is szól egy picit, legfőképpen azonban az emberlét borzongató semmijéről. Vagyis – ahogy a jólértesült bölcsészek mondanák – egzisztencialista film. No de ez is csak egy leegyszerűsítő, végső soron hazug jelző, s Paul Thomas Anderson filmje épp azzal robban nagyot fejünkben, hogy makacsul leveti magáról e billogokat.
Vannak művészfilmek. Ezek azok a darabok, amelyek a szórakoztató, kommersz alkotásokkal ellentétben mélyebb tartalmat hordoznak, olyan kérdéseket feltéve és feszegetve, amelyekkel nem találkozik az ember mindennap, plusz igényelnek egy kis elemzői hozzáértést. Az Úton is szeretne ilyen lenni: próbálkozásának végignézése után megállapíthatjuk, egy elég torz végeredménnyel állunk szemben. Egy olyan művészfilm született, amelyben az egyik legnagyobb dolog, hogy Kristen Stewart megmutatja a melleit.
A nemrégiben megjelent filmhez alapanyagként Jack Kerouac regénye szolgált, amelyről bevallom, a feldolgozásról érkező első információkig nem hallottam, bár sokan legendásnak nevezik. Hiszem, hogy a képregény és könyvadaptációknak teljes értékűnek kell lennie mozgókép formájában, és nem szabad arra hivatkozni, ha valami hiányosságot fedezünk fel, vagy nem értünk valamit, akkor „olvasd el a könyvet”. Így van ez az Úton esetében is, így alkotok véleményt. Olvasd tovább →
A Naked… franchise 1992-ben indult útnak, a Meztelen gyilkos harcművész-akciófilm után 10 évvel érkezett következő rész, a Meztelen fegyver (Naked Weapon), majd tavaly elkészült a harmadik felvonás, a Naked Soldier (itthon bizonyára a Meztelen Harcos lesz a címe). A hong kongi harcművészlegenda, Sammo Hung játssza az egyik főszerepet, az általa megformált Lung nyomozó lefülel egy hatalmas drogszállítmány, aminek a gazdája nem túlzottan örül és megöleti a derék fickó egész családját, a feladattal megbízott Madame Rose csak a gyermekét kíméli meg, akin agymosást hajt végre és sajátjaként neveli fel. Eltelik 15 év, Rose még mindig aktív, a kiképzett, szexi és halálos „alkalmazottait” (Jennifer Tse, Ankie Beilke, Lena Lin) nagyobb hatalommal bíró gengszterek ellen küldi, de feltűnik a színen Lung is. A történet és a két bunyó közötti cselekmény nagyjából egy A4-es oldalt tölthetett meg, a sztorival nem bíbelődtek sokat, felettébb egyszerű. Nagyjából egy rövid beszélgetés után belendülnek a látványos és kreatív akciók, amelyek után engedélyeznek a néző számára némi lélegzetvételnyi szünetet, majd ismét elindul egy újabb összecsapás. A Naked Soldier másfél óra tömény harcművészetet ígér, se többet, se kevesebbet. A sztori gyengeségét a remek harcokkal ellenpontozzák, változatos helyszíneken más-más küzdőstílust mutatnak be. Akad itt medencében zajló csetapaté, ringben zajló bunyó és éles, vág fegyver elleni pusztakezes küzdelem. Látható, hogy a készítők nem ragadtak le egyetlen harcstílusnál, a szereplők tudásuk legjavát nyújtják és még az is elhihető, hogy egyes helyeken 50 kilós csajok fektetnek ki kemény fickókat. 65 %-ot adnék rá.
A nem túl távoli jövőben a Földet egy idegen faj támadja meg. Az emberiség megnyeri a háborút, de a bolygó lakhatatlanná válik, ezért elköltözünk a Titánra. Csak Jack Harper (Tom Cruise) maradt a Földön egy adminisztratív munkát végző csajjal, hogy megszereljék a drónokat, amik a kutakat védik, amik… tulajdonképpen teljesen mindegy, és még párszor úgyis elmondják a filmben.
FilmDROID 
