Gerard Butler kétszer: Mavericks – Ahol a hullámok születnek / Kispályás szerelem

Nem biztos, hogy mindenki azt várná Gerad Butlertől, hogy akcióhős legyen, ám az tuti, hogy minden ember, aki jegyet vár filmjeire arra vágyik, hogy a játékidő letelte után azt mondhassa, hogy az eltelt másfél-két óra megérte az árát. Más részről ha Butler visszapörgeti magában az elmúlt éveket, láthatja, hogy sokkal jobb lenne neki, ha minőségi akciófilmekben vállalna szerepet, hisz a Támadás a Fehér Ház ellen (amerikai) bevétele minden utóbbi időben készült filmjének eredményét maga mögé utasítja. Tavaly két produkcióval próbálkozott, egy drámával és egy romantikus vígjátékkal, egyik sem volt az igazi.

Jay Moriarty gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy hatalmas hullámokat fog „meglovagolni”. Rendszeresen figyelte, szorgosan tanulmányozta a tengert, gondolatban osztott-szorzott, tudta és érezte, hogy alaposan meg kell ismernie a vizet, a hullámokat, mielőtt szörfdeszkára pattanna. 16 évesen beírta magát a sport nagykönyvébe, sajnálatos módon pár év múlva 22. születésnapja előtt elhunyt. A Mavericks – Ahol a hullámok születnek a felkészülési időszakot meséli Moriarty életéből. A közelében élő Frosty Hesson tanítja ki minden lényeges, apró dologra a szörföléssel kapcsolatosan, még esszéket is írat vele. Moriarty kitartó és akaratos, de sajnos el kell viselnie, hogy több tini folyamatosan szívatja és beszól neki, illetve édesanyját is noszogatnia kell, hogy a piálásai után fel tudjon kelni és elinduljon dolgozni.

Curtis Hanson sajnos évek óta nem volt képes arra, hogy igazán jó filmet tegyen le az asztalra. Rég elmúltak azok az idők, amikor olyan remekművet produkált, mint a Szigorúan bizalmas. Egészségügyi problémái miatt nem tudott végig jelen lenni a munkálatokon, Michael Aptednek passzolta át a gyeplőt. Ők ketten sem tudták Moriarty életét lenyűgözővé vagy meghatóan drámaivá varázsolni, sőt, a látottak alapján a szörflegenda tinikora inkább egy hatalmas közhely volt, mindehhez klisékarakterek társulnak. Nem túl eredeti. A romantika/szerelem túlságosan átlagos, a családi szál sem túl kiemelkedő, de a Butler és Jonny Weston közötti barátságának bemutatásakor sem érezhető, hogy megerőltették volna maguk a forgatókönyvírók. Legalább a vízen játszódó jelenetek szépek, jól fényképezettek, ugyanakkor ha itt-ott megvágták volna a filmet, itt-ott archív felvételeket tettek volna talán egy egészen élvezhető Discovery műsor is lehetett volna belőle. 50 %-nál többet sajnos nem tudok rá adni, helyette ajánlom az Életem a szörföt. Sokkal jobban prezentálták a cápa által megcsonkított lány története.

A Kispályás szerelemben már Butleré a főszerep, a szörfdeszkát futball labdára cserélte. Karaktere hatalmas focisztár volt, amíg le nem sérült. Értelemszerűen egyetlen fontosabb csapat sem akar olyan játékost, aki súlyos sérülése után nem tudja végigloholni a másfél órát. Mélypontra kerül, neje (Jessica Biel) elvált tőle és tobzódik az adósságban. Mivel ráér és amúgy is szeretné fiával megkedveltetni magát (no meg közelebb kerülni egykori feleségéhez) az edzője lesz annak a csapatnak, amiben a fiú is játszik.

A lányok és srácok anyukái azonnal felfigyelnek a jó kiállású, sármos férfira és mivel egyik sem elégedett magánéletével megpróbálnak közelebb kerülni hozzá. Nyilván minden férfiember örülne, ha Catherine Zeta-Jones, Uma Thurman és Judy Greer próbálná elcsábítani, ám Butler értetlenül pislog, nem akar más lelkivilágába és életébe bekavarni és inkább Biel szívét próbálja meghódítani. A történet egyszerű, mondhatni ilyen limonádéfilm sztoriját bárki 5 perc vázolja. Ebből Gabriele Muccino próbált élvezhető filmet forgatni. A hét élet és A boldogság nyomában drámák után vígjátékban kellett volna helyt állnia, de úgy tűnik, hogy hiába ismertettet meg a nagyvilággal Will Smith, nem tudja kiaknázni képességeit. Az átlagos sztoriból nézhető filmet forgatott, lehet vigyorogni, ahogy emberünk lavírozni próbál a hölgyek között. Végső soron ez is volt a cél, hogy szexi, nem túl fiatal színésznőket próbáljon a főhős távol tartani magától. Ez csak kevésbé sikerült, mint ahogy szerették volna. Mint ahogy írtam, limonádéfilm, a korrekt, de nem túl kiemelkedő fajtából, 60 %