FilmDROID 
Jó paródiára mindig szükség van! Sajnálatos módon az eltelt években Jason Friedberg és Aaron Seltzer mindent megtett azért, hogy a műfajról ne legyen jó véleményünk és a Wayansék is kétes értékű, leginkább népes családjuknak tetsző alkotásokat produkáltak. Milyen is volt régen? Minden egyes jelenet és beszélgetés legalább egy poénra volt kihegyezve, de a lényeg az volt, hogy mindenből viccet csináltak a készítők. Az eltelt évtizedek alatt ez a hozzáállás mit sem változott, csupán a humorból vették vissza, méghozzá jócskán.
A Horrorra akadva franchise immáron az ötödik részénél jár és hiába tekint vissza szép múltra, korrekt box office eredményekre, a stúdión kívül nem valószínű, hogy bárki is akart volna még egy felvonást. Történet? Valami olyasmi, hogy két fűkedvelő (az egyikük Snoop Dogg) az erdő mélyén rálelnek három gyerekre egy elhagyatottnak tűnő házikóban, akiket a nagybácsikájuk felügyelete alá helyeznek A férfi majmokon kísérletezik, intelligencianövelő szereket próbálgat rajtuk, felesége pedig a balettben próbál boldogulni.
Conant felesleges bemutatni, ismeri mindenki az erőtől duzzadó barbárt. Olvasott róla, látta az Arnold Schwarzenegger vagy a Jason Momoma-féle filmverziót. Esetleg már formában találkozott a közkedvelt barbárral, elképzelhető, hogy nevethetett is rajta, hiszen itthon egy-két Konyak regényben bambulhatott és baromkodhatott. Valószínűleg nem Stone & Caldwell & Rascal paródiája volt az első és bizonyára nem is az utolsó, de a legutóbbit a dánok hozták össze. Egy bátor harcos, Crane szembeszállt az embereket elnyomó démonnal, habár legyőzte, ám halálos sebet kapott, kiömló vérét itta a nép, ezáltal kegyetlenül megerősödtek. Így születtek a barbárok, akik könnyedén tépik szét a vastag ABC-t és lazán szétfejelnek bármilyen követ. Olyan erővel bírnak, mint Obelix, aki kiskorában belesett a varázsfőzetes üstbe. Egyetlen gyenge legény van köztük, Ronal, aki nem csak töpszli, de eléggé csenevész. Mégis neki kell megmenteni bajtársait, mikor egy bulizós este lecsap rájuk a gonosz. A Ronal, a barbár cselekménye úgy halad előre, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.. Hősünknek sikerül egy-két harcostársat szereznie, segedelmükkel könnyebben jut el a célig, közben még sikerül becsajoznia (valamennyire). Akadnak itt hahotázós, térdcsapkodós poénok, de ugyanakkor több is félremegy, illetve alapvetően nem tett jót az animációs filmnek a sok-sok meleg poén. Természetesen Conan kifigurázása adja magát az efféle humort, hiszen a karakterek nagy része ágyékkötőben flangál és el lehet sütni ezt-azt, sőt még az elfek is megkapják a magukét, de nem sikerült kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Mindenesetre ügyesen kiforgat néhány sztereotípiát és kardos-szandálos közhelyet. Az animáció ugyan nem üti meg a hollywoodi szuperprodukciók minőségét, de azért több, mint elfogadható. 55 %