Nagy, ijedt kék szemekkel indítunk. Igen, Paul Walkerhez tartoznak, aki jó szokásához híven a volán mögött tövig nyomja a gázt. Arca kissé megviselt, nyomában egy szirénázó rendőrkocsi lohol, hiába kanyarog veszettül, nem tudja lezárni és olykor még hátrakapja a fejét, hogy megnézze nem sikerült-e lehagyni üldözői. Sikerrel kikerül az út közepén botorkáló vak fickót, a járókelő megússza, nem úgy mint az imént elcsapott bevásárlókocsi.. Szép, hosszú kamion kanyarodik ki emberünk elé. Ó, most vajon mi lesz? Olvasd tovább
kritika
Eleven testek (Warm Bodies)
Danny Boyle mondta nem is oly rég, hogy a zombirajongók alaposan be tudnak rágni, ha valaki változtatni mer a szabályokon, összekoccan a szemöldökük, ha valaki arra mer gondolni, hogy esetleg mással próbálkozna a műfajon belül. Minden szörnyűséges lénynek, vérszomjas teremtmények, ádáz szörnynek megvannak a fanatikus kedvelői és ők bizony manapság folyamatosan átkozódhatnak, hiszen Hollywoodban a stúdiók éppen azon munkálkodnak, hogy kissé csiszoljanak, alakítsanak az évtizedes (évszázados) hagyományokon. De mégis van valami közös ezekben az újabb produkciókban: A tiniszerelem. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy a jeti lejöjjön a hegyről, megborotválkozzon és belezúgjon az első útjába kerülő szőkeségbe. Olvasd tovább
The Master (2012)
írta Nikodémus
Végre hozzánk is megérkezett – utolsóként a tavalyi Oscar-esélyes filmek közül – 2012 talán legkülönösebb filmje. A Master rendhagyó, merész alkotás, ugyanis minden egyértelműsítő szándéknak ellenáll: nem szcientológia-botrányfilm, nem mester-tanítvány óda, nem pszichológiai karaktertanulmány, nem szédítő utazás az emberi lélek mélyére – legalábbis kizárólagosan nem. A Master ugyanis minderről is szól egy picit, legfőképpen azonban az emberlét borzongató semmijéről. Vagyis – ahogy a jólértesült bölcsészek mondanák – egzisztencialista film. No de ez is csak egy leegyszerűsítő, végső soron hazug jelző, s Paul Thomas Anderson filmje épp azzal robban nagyot fejünkben, hogy makacsul leveti magáról e billogokat.
Úton (On The Road)
A kritikát NY124 küldte be nekünk.
Vannak művészfilmek. Ezek azok a darabok, amelyek a szórakoztató, kommersz alkotásokkal ellentétben mélyebb tartalmat hordoznak, olyan kérdéseket feltéve és feszegetve, amelyekkel nem találkozik az ember mindennap, plusz igényelnek egy kis elemzői hozzáértést. Az Úton is szeretne ilyen lenni: próbálkozásának végignézése után megállapíthatjuk, egy elég torz végeredménnyel állunk szemben. Egy olyan művészfilm született, amelyben az egyik legnagyobb dolog, hogy Kristen Stewart megmutatja a melleit.
A nemrégiben megjelent filmhez alapanyagként Jack Kerouac regénye szolgált, amelyről bevallom, a feldolgozásról érkező első információkig nem hallottam, bár sokan legendásnak nevezik. Hiszem, hogy a képregény és könyvadaptációknak teljes értékűnek kell lennie mozgókép formájában, és nem szabad arra hivatkozni, ha valami hiányosságot fedezünk fel, vagy nem értünk valamit, akkor „olvasd el a könyvet”. Így van ez az Úton esetében is, így alkotok véleményt. Olvasd tovább
Röviden: Naked Soldier
A Naked… franchise 1992-ben indult útnak, a Meztelen gyilkos harcművész-akciófilm után 10 évvel érkezett következő rész, a Meztelen fegyver (Naked Weapon), majd tavaly elkészült a harmadik felvonás, a Naked Soldier (itthon bizonyára a Meztelen Harcos lesz a címe). A hong kongi harcművészlegenda, Sammo Hung játssza az egyik főszerepet, az általa megformált Lung nyomozó lefülel egy hatalmas drogszállítmány, aminek a gazdája nem túlzottan örül és megöleti a derék fickó egész családját, a feladattal megbízott Madame Rose csak a gyermekét kíméli meg, akin agymosást hajt végre és sajátjaként neveli fel. Eltelik 15 év, Rose még mindig aktív, a kiképzett, szexi és halálos „alkalmazottait” (Jennifer Tse, Ankie Beilke, Lena Lin) nagyobb hatalommal bíró gengszterek ellen küldi, de feltűnik a színen Lung is. A történet és a két bunyó közötti cselekmény nagyjából egy A4-es oldalt tölthetett meg, a sztorival nem bíbelődtek sokat, felettébb egyszerű. Nagyjából egy rövid beszélgetés után belendülnek a látványos és kreatív akciók, amelyek után engedélyeznek a néző számára némi lélegzetvételnyi szünetet, majd ismét elindul egy újabb összecsapás. A Naked Soldier másfél óra tömény harcművészetet ígér, se többet, se kevesebbet. A sztori gyengeségét a remek harcokkal ellenpontozzák, változatos helyszíneken más-más küzdőstílust mutatnak be. Akad itt medencében zajló csetapaté, ringben zajló bunyó és éles, vág fegyver elleni pusztakezes küzdelem. Látható, hogy a készítők nem ragadtak le egyetlen harcstílusnál, a szereplők tudásuk legjavát nyújtják és még az is elhihető, hogy egyes helyeken 50 kilós csajok fektetnek ki kemény fickókat. 65 %-ot adnék rá.
Feledés (Oblivion)
A nem túl távoli jövőben a Földet egy idegen faj támadja meg. Az emberiség megnyeri a háborút, de a bolygó lakhatatlanná válik, ezért elköltözünk a Titánra. Csak Jack Harper (Tom Cruise) maradt a Földön egy adminisztratív munkát végző csajjal, hogy megszereljék a drónokat, amik a kutakat védik, amik… tulajdonképpen teljesen mindegy, és még párszor úgyis elmondják a filmben.
Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen)
„Nem akarok háborút kirobbantani.” – jelenti ki Benjamin Asher amerikai elnök egy megbeszélés során a koreai helyzetre utalva. Nem mondhatnánk, hogy azonos állásponton van Barack Obamával, de hagyjuk a politikát. Ugyanakkor a film időzítése nem is lehetett volna ennél jobb, hisz mostanság áll a bál a koreai félsziget környékén. Asher a békés megoldások híve, inkább tárgyalna, de ha tudná, hogy hamarosan egy C-130-as fog füstölni a Fehér Ház kertjének egyik részén, míg az északi oldalon heves tűzpárbaj alakul ki és nem sokkal később fogoly lesz talán előtörne belőle a harci szellem. Olvasd tovább
A vadászat (Jagten)
Tételezzük fel, hogy a közelünkben lakik egy olyan ember, akivel gyakran találkozunk, esetleg beszélő viszonyban vagyunk vele. Mi történne, ha elterjedne róla, hogy pedofil, gyerekeket brutális dolgokra kényszerített? Az efféle híresztelések futótűzként terjednek, mindenki nagy ívben kikerüli a meggyanúsított személyt, senki nem áll vele szóba. Valószínűleg Te is beállnál a sorba és még akkor is gyanúsan pislognál rá, ha a nyomozás semmilyen eredményt nem hozna. Miért? Mert gyakorlatilag a tömeggel tartasz. Ezt még a nagy Dr. House sem tudná kezelni, csak levonná a konzekvenciát, hogy mindenki birka módjára viselkedik. Olvasd tovább
Cirque du Soleil: Egy világ választ el (Cirque du Soleil – Worlds Away)
Miért is ülünk le egy film elé? Illetve mikor mondhatjuk rá a látottakra, hogy meg vagyunk vele elégedve? Természetesen több válasz is van, de azzal bizonyára a többség egyetért, hogy akkor már boldogan állunk fel a játékidő letelte után, ha a készítők képesek voltak arra, hogy elfeledtessenek velünk mindent, másfél-két esetleg három órára kiszakítsanak a valóságból és erre a röpke időre egy másik világba kerüljünk. Ugyanez elmondható a cirkuszról is, hisz a artisták, bűvészek és bohócok feladata és kötelessége az, hogy mutatványaikon elámuljunk, az állunkat valahol a földön keressük és esetleg nagyokat nevessünk. Miután belépünk a cirkuszi sátorba olyan, mintha egy más univerzumba kerülnénk.
És mi történik ha a cirkusz is a mozikba megy? Elvileg dupla élvezet, nem? Felejtsük el azt a képet, ami bennünk él a cirkuszról. Aranyos kiskutyák, hatalmas elefántok és vigyori majmok hajtanak végre különféle mutatványokat? Ugyan. A Cirque du Soleil világhírű társulat teljesen másféle előadásokat tart, mint a „mezei” konkurencia. “Az teszi egyedülállóvá, hogy nem folyamodik állatszámokhoz, viszont nagyban támaszkodik mozgásművészek, akrobaták, zsonglőrök, légtornászok és a komikusok munkájára.” (wikipedia) Mindezt egy fantasy-nek nevezhető film keretein belül bizonyítják, hogy ők mindent meg is tesznek a szórakoztatás érdekében. Olvasd tovább
A nyomozó (2008)
Soha nem gondoltam volna, hogy ezúttal egy magyar film fog megihletni, mivel valljuk be hazánkban nem állunk a helyzet magaslatán a filmkészítés terén, s sok-sok rossz filmet tolnak le a torkunkon. A magyar közönséget szépen, módszeresen leszoktatták már a mainstream – már ha nálunk létezik olyan – Hollywood majmoló, agyonreklámozott, termékelhelyezésekkel megspékelt, híres de sokszorra unalmas színészeket alkalmazó, üres hazai munkákról (alias Sas Tamás filmek), s nagy szerencsénkre kisebb költségvetésű és/vagy kreatívabb mozik után való keresgélésre kényszerítettek minket. A nyomozó című thrillert a kritikusok nem hívják nagybetűs Filmnek mondván egy aranyos próbálkozás a fiatal rendező, Gigor Attila részéről. Viszont ha A nyomozó csak félkész munka, akkor pláne dörzsölhetjük a tenyerünket mert így is veri a sekélyes magyar mezőnyt, így abba is jó belengondolni, hogy mit kaphatunk Gigor rendezéseitől később.
Malkáv Tibor (Anger Zsolt) történetére, mely során kórboncnokból bérgyilkossá majd nyomozóvá válik már régóta szükségünk volt.
A burok (The Host)
A remake-és képregényadaptációk özönével együtt megérkezett a fiatal felnőtteket megcélzó nagyobb sikert arató regények filmverzióinak tömege is. Időről időre sikerül letenni az asztalra egy több száz millió dollárt kitermelő produkciót a témában, ami miatt a derék producerek újult erővel ugranak fejest a tiniknek szóló regények tengerébe, hogy egy látszólag véletlenszerűen kiválasztott művel kászálódjon partra: „Heuréka, megtaláltam, ebből olyan film fog születni, hogy szépen megtömi a zsebünket ropogós dollárokkal”. De ezek közül csak néhány csalogatja be a mozikba nézők tömegeit. Idén is alaposan el leszünk látva efféle filmekkel, de a felhozatal eddig – enyhén fogalmazva is – siralmas. A Lenyűgöző teremtmények boszorkányai alig érdekeltek valakit és A burok sem töltötte meg a nagyvászon előtti széksorokat. Hamarosan érkezik a Csontváros, a Percy Jackson folytatása és a Futótűz, ami a stúdió sietős tempója és pénzéhsége miatt elképzelhető, hogy nem üti meg az első színvonalát. Olvasd tovább
Tökéletes hang (Pitch Perfect, 2012)
A Tökéletes hang első ránézésre csajos film, sőt, tini csajos. Na jó, másodikra is, ráadásul az alaphelyzet egy az egyben Glee. De ha ennek ellenére valaki beül rá, egy igazán vicces filmet kap tele jó számokkal, amin nem lehet nem vigyorogni elejétől a végéig. Olvasd tovább










