14

Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen)

tamadasafeherhazellen1

„Nem akarok háborút kirobbantani.” – jelenti ki Benjamin Asher amerikai elnök egy megbeszélés során a koreai helyzetre utalva. Nem mondhatnánk, hogy azonos állásponton van Barack Obamával, de hagyjuk a politikát. Ugyanakkor a film időzítése nem is lehetett volna ennél jobb, hisz mostanság áll a bál a koreai félsziget környékén. Asher a békés megoldások híve, inkább tárgyalna, de ha tudná, hogy hamarosan egy C-130-as fog füstölni a Fehér Ház kertjének egyik részén, míg az északi oldalon heves tűzpárbaj alakul ki és nem sokkal később fogoly lesz talán előtörne belőle a harci szellem. Olvasd tovább

8

A vadászat (Jagten)

avadaszatmagyarposzter

Tételezzük fel, hogy a közelünkben lakik egy olyan ember, akivel gyakran találkozunk, esetleg beszélő viszonyban vagyunk vele. Mi történne, ha elterjedne róla, hogy pedofil, gyerekeket brutális dolgokra kényszerített? Az efféle híresztelések futótűzként terjednek, mindenki nagy ívben kikerüli a meggyanúsított személyt, senki nem áll vele szóba. Valószínűleg Te is beállnál a sorba és még akkor is gyanúsan pislognál rá, ha a nyomozás semmilyen eredményt nem hozna. Miért? Mert gyakorlatilag a tömeggel tartasz. Ezt még a nagy Dr. House sem tudná kezelni, csak levonná a konzekvenciát, hogy mindenki birka módjára viselkedik. Olvasd tovább

0

Cirque du Soleil: Egy világ választ el (Cirque du Soleil – Worlds Away)

0cds1

Miért is ülünk le egy film elé? Illetve mikor mondhatjuk rá a látottakra, hogy meg vagyunk vele elégedve? Természetesen több válasz is van, de azzal bizonyára a többség egyetért, hogy akkor már boldogan állunk fel a játékidő letelte után, ha a készítők képesek voltak arra, hogy elfeledtessenek velünk mindent, másfél-két esetleg három órára kiszakítsanak a valóságból és erre a röpke időre egy másik világba kerüljünk. Ugyanez elmondható a cirkuszról is, hisz a artisták, bűvészek és bohócok feladata és kötelessége az, hogy mutatványaikon elámuljunk, az állunkat valahol a földön keressük és esetleg nagyokat nevessünk. Miután belépünk a cirkuszi sátorba olyan, mintha egy más univerzumba kerülnénk.

És mi történik ha a cirkusz is a mozikba megy? Elvileg dupla élvezet, nem? Felejtsük el azt a képet, ami bennünk él a cirkuszról. Aranyos kiskutyák, hatalmas elefántok és vigyori majmok hajtanak végre különféle mutatványokat? Ugyan. A Cirque du Soleil világhírű társulat teljesen másféle előadásokat tart, mint a „mezei” konkurencia. “Az teszi egyedülállóvá, hogy nem folyamodik állatszámokhoz, viszont nagyban támaszkodik mozgásművészek, akrobaták, zsonglőrök, légtornászok és a komikusok munkájára.” (wikipedia) Mindezt egy fantasy-nek nevezhető film keretein belül bizonyítják, hogy ők mindent meg is tesznek a szórakoztatás érdekében. Olvasd tovább

8

A nyomozó (2008)

FactSheet_Investigator_outside_1.indd

 

Soha nem gondoltam volna, hogy ezúttal egy magyar film fog megihletni, mivel valljuk be hazánkban nem állunk a helyzet magaslatán a filmkészítés terén, s sok-sok rossz filmet tolnak le a torkunkon. A magyar közönséget szépen, módszeresen leszoktatták már a mainstream – már ha nálunk létezik olyan – Hollywood majmoló, agyonreklámozott, termékelhelyezésekkel megspékelt, híres de sokszorra unalmas színészeket alkalmazó, üres hazai munkákról (alias Sas Tamás filmek), s nagy szerencsénkre kisebb költségvetésű és/vagy kreatívabb mozik után való keresgélésre kényszerítettek minket. A nyomozó című thrillert a kritikusok nem hívják nagybetűs Filmnek mondván egy aranyos próbálkozás a fiatal rendező, Gigor Attila részéről. Viszont ha A nyomozó csak félkész munka, akkor pláne dörzsölhetjük a tenyerünket mert így is veri a sekélyes magyar mezőnyt, így abba is jó belengondolni, hogy mit kaphatunk Gigor rendezéseitől később.

Malkáv Tibor (Anger Zsolt) történetére, mely során kórboncnokból bérgyilkossá majd nyomozóvá válik már régóta szükségünk volt.

Olvasd tovább

4

A burok (The Host)

tn_1burok

A remake-és képregényadaptációk özönével együtt megérkezett a fiatal felnőtteket megcélzó nagyobb sikert arató regények filmverzióinak tömege is. Időről időre sikerül letenni az asztalra egy több száz millió dollárt kitermelő produkciót a témában, ami miatt a derék producerek újult erővel ugranak fejest a tiniknek szóló regények tengerébe, hogy egy látszólag véletlenszerűen kiválasztott művel kászálódjon partra: „Heuréka, megtaláltam, ebből olyan film fog születni, hogy szépen megtömi a zsebünket ropogós dollárokkal”. De ezek közül csak néhány csalogatja be a mozikba nézők tömegeit. Idén is alaposan el leszünk látva efféle filmekkel, de a felhozatal eddig – enyhén fogalmazva is – siralmas. A Lenyűgöző teremtmények boszorkányai alig érdekeltek valakit és A burok sem töltötte meg a nagyvászon előtti széksorokat. Hamarosan érkezik a Csontváros, a Percy Jackson folytatása és a Futótűz, ami a stúdió sietős tempója és pénzéhsége miatt elképzelhető, hogy nem üti meg az első színvonalát. Olvasd tovább

2

Röviden

Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát!

asterixÉdesapám nyomta kezembe először az Alfát, ami a sok érdekes és fantasztikus cikk mellett tartalmazott még egy igen fontos olvasni-és látnivalót: az Asterix és Obelix képregényt. A kistermetű, de annál bátrabb, eszes Asterix és a sült vadkant tucatszámra magába tömő hájas, talán csöppet együgyű, de jószívű barátja történetei remek szórakozásnak számítottak. A filmverziók úgy ímmel-ámmal még tűrhetőek is voltak, leginkább a második, amely Speier Dávid rímekbe szedett szövegeinek hála valóban élménydús művet láthattunk. A negyedikre Asterix szerepét Edouard Baer vette át, amivel csak a gond, hogy a készítők elfeledkeztek róla, hogy a gall nem egy 1,7 m-es ürge. A képregényekben a magasságbeli különbség, a töpszli és a nagy dagadt két fő karakter ránézésre is megadta az alaphangulatot, de a majdhogynem daliás Asterix itt abszolút nem illik a képbe, pláne, hogy egyes szereplőknél még magasabb is. Hőseink Britanniába igyekeznek egy hordónyi varázsfőzettel, hogy kihúzzák a bajból a helyieket. A britek furcsa beszéde, illetve néhány képregényes megoldás mosolyra fakaszthat, de vaskos csalódás lett a negyedik rész.

A kígyó

akigyoKét órás franchia thriller, amihez Luc Bessonnak nincs köze. Még az is előfordulhat, hogy egy átlagon felüli filmet fogunk látni – gondolhatnánk az elején és a végén rábólinthatunk, hogy helyesen éreztük. Vincent (Yvan Attal) válófélben van, éppen azért küzd, hogy gyerekei nála maradhassanak. A gondokat tetézi, hogy felbukkan a színen egykori osztálytársa, aki Sofia segítségével galád módon „csúnya” képeket készít az emberekről, amivel jókora összeget lehet lehúzni róluk. Kinézi magának a pénzesebb áldozatokat, szorosan körbefonja és nem ereszti őket, nem enged a szorításból – mint egy igazi kígyó. Sajnos Vincent is a hálójába kerül, idővel pedig rájön, hogy az a legkisebb gondja, hogy a róla készült képeket eltüntesse. Egyre mélyebbre kerül a kulimászba és akárhogy erőlködik nem képes kimászni belőle. De ha feladná gyorsan véget érne a film, ő azonban egyre dacosabban próbálja megoldani problémáit, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a hullámok összecsapnak a feje felett. Jó színészek, izgalmas történet Olvasd tovább

2

Dracula 3D (2012)

dracula3d

Minden tiszteletem Dario Argentoé. Sok rendező odaadná a fél karját azért, ha olyan klasszikust tudna letennie az asztalra, mint a Suspiria vagy a Gonoszság áldozatai. A legendás olasz horrorfilmes karrierjét több szakdolgozat is kivesézte, bizonyára számos elemzés kering a világhálón életpályájáról, a direktor rengeteg rajongót tudhat maga mögött. Ám Argento öregszik, úgy ahogy mindenki és ha továbbra is aktív szeretne maradni az iparban, talán nem ártana, hogy esetleg munkái nem öregesnek, hanem újító szándékú, kreatív alkotásnak látszódjanak. Kollégája, a zombikban utazó George A. Romero is képtelen megújulni, pedig be kellene látnia, hogy az élőholt témára ráférne a vérfrissítés. Argento ezúttal Drakuláról forgatott filmet, ami első hallásra izgalmas és remek tervnek tűnhet, hisz manapság a vérszívók is csak csalódást okoznak. Hisz mi mehetne félre, pláne, hogy Rutge Hauer játssza azt a fickót, aki előszeretettel ver hegyes karókat vámpírok szívébe, azaz Van Helsinget Ez csak jó lehet, nem? NEM! Olvasd tovább

1

Croodék (The Croods)

croodek

Szokták mondogatni – mostanában egyre gyakrabban – hogy régebben minden jobb volt. Különösen igaz ez az animációs filmekre, hiszen elég csak megnézni, hogy a Disney milyen alkotásokkal rukkolt elő évtizedekkel ezelőtt. De manapság nagy a nyomás, ráadásul a 90-es években megalakult DreamWorks egyik fő célja az volt, hogy leszorítsa a trónról az egeres stúdiót. A nagy vetélkedésnek az lett a vége, hogy a minimum 150 millió dolláros produkciók többségénél csak a külalakra fókuszáltak. Mintha manapság a producerek úgy gondolnák, hogy a látvánnyal mindent el lehet adni. Holott az Aladdinra, Az Oroszlánkirályra vagy éppen a Shrekre még most is emlékszik mindenki, de a tavalyi Öt legendából nem biztos, hogy fel lehetne idézni néhány képkockánál többet. Ezt kellene szeretni? Sajnos úgy tűnik, hogy igen, összetehetjük a kezünket, ha jön egy Rontó Ralph-szerű igazán szórakoztató és kreatív produkció. A DreamWorks új animációs filmje, a Croodék épphogy átugorja az átlaghoz tett lécet, elszórakoztatja a nézőt, de jövőre nem biztos, hogy emlékezni fog rá bárki is. Olvasd tovább

6

Óz, a hatalmas (Oz The Great and Powerful)

ozahatalmas

Somewhere over the rainbow – énekelte Dorothy és olykor mi is próbáltuk felidézni, bajszunk alatt dúdolgatva próbáltuk eltalálni a dallamokat. A 30-as évek végén bemutatott kalandos mese még évtizedek távlatából is élvezhető, sőt mi több, kiállta az idő próbáját, kicsi és nagy számára egyaránt szórakoztató darab. A Disney a 2010-es Alice Csodaországban után adta ki az utasítást az Óz előzményfilm elkészítésére, persze előtte ügyvédek seregét eresztették rá a költséges tervezetre, mivel az eredeti film jogai a Warnernél tanyáznak. Ezzel csak azt akarták elkerülni, hogy konkurens stúdió még véletlenül se citálja őket a bíróság elé. Így nem pakolhattak bele mindent amit szerettek volna, a hírneves dal felcsendülését éppen ezért ne is várja senki és természetesen Dorothy-t is kihagyták. Olvasd tovább

7

Anna Karenina (2012)

írta Nikodémus

2013-03-Anna-Karenina-01

Ez van: nem ússzuk meg Keira Knightleyt. De ha túltesszük magunkat azon, hogy Joe Wright legújabb filmjében már megint ügyeletes múzsájára osztotta a főszerepet, nagyon érdekes filmélménynek nézünk elébe. Az Anna Karenina ugyanis nem egy, a kosztüm-konjunktúrát meglovagló, újabb felesleges rókabőr-lehúzás, hanem nagyon is izgalmas adaptáció. S nem árul zsákbamacskát: öt perc után eldöntheted, hogy akarod-e a további két órát, vagy sem.

Olvasd tovább