Cirque du Soleil: Egy világ választ el (Cirque du Soleil – Worlds Away)

Miért is ülünk le egy film elé? Illetve mikor mondhatjuk rá a látottakra, hogy meg vagyunk vele elégedve? Természetesen több válasz is van, de azzal bizonyára a többség egyetért, hogy akkor már boldogan állunk fel a játékidő letelte után, ha a készítők képesek voltak arra, hogy elfeledtessenek velünk mindent, másfél-két esetleg három órára kiszakítsanak a valóságból és erre a röpke időre egy másik világba kerüljünk. Ugyanez elmondható a cirkuszról is, hisz a artisták, bűvészek és bohócok feladata és kötelessége az, hogy mutatványaikon elámuljunk, az állunkat valahol a földön keressük és esetleg nagyokat nevessünk. Miután belépünk a cirkuszi sátorba olyan, mintha egy más univerzumba kerülnénk.

És mi történik ha a cirkusz is a mozikba megy? Elvileg dupla élvezet, nem? Felejtsük el azt a képet, ami bennünk él a cirkuszról. Aranyos kiskutyák, hatalmas elefántok és vigyori majmok hajtanak végre különféle mutatványokat? Ugyan. A Cirque du Soleil világhírű társulat teljesen másféle előadásokat tart, mint a „mezei” konkurencia. “Az teszi egyedülállóvá, hogy nem folyamodik állatszámokhoz, viszont nagyban támaszkodik mozgásművészek, akrobaták, zsonglőrök, légtornászok és a komikusok munkájára.” (wikipedia) Mindezt egy fantasy-nek nevezhető film keretein belül bizonyítják, hogy ők mindent meg is tesznek a szórakoztatás érdekében.

Ugyanis a show kezdetén az egyik látogató, Mia és a légtornász, Igor Zaripov gyakorlatilag átzuhan egy szürreális világba. Úgy tűnik, hogy a készítők sem képletesen akarták bemutatni, hogy a cirkusz valóban kiszakít a valóságból. A felvezetés pár perc alatt lezajlik, indulhat a show. Andrew Adamsonnak (Shrek, Narnia) csak annyit kellett tennie, hogy kamerájával felvegye a társulat által végrehajtott, körülírni is képtelen lenyűgöző mutatványokat.

Ehhez valamiféle történetszerűséget is tálalni akartak. Egyes jelenetek látható módon szólni is akarnának valamiről, talán éppen ezért furcsa, hogy néhol olyan pillanatokkal szolgálnak, amelyek tetszetősek, látványosak, de végső soron valahogy nem illik bele a sztoriba. Mia egyik percben még egy Elvis számra előadott mutatós ugra-bugrát láthatunk (némi szuperhős beütéssel), a következőben pedig egy hölgy megmutatja, hogy egy „kanál vízben” mi mindenre képes. Mindez szép és jó, csak éppen valahogy nem illik a sztoriba. Panaszra azonban semmi ok, kár ezen fennakadni, mindenesetre eléggé furcsa.

A Cirque du Soleil repertoárja igencsak változatos, minden attrakcióhoz más-más, pontosan oda passzoló zenét társítanak. Akad itt komorabb és vidámabb helyszín, néhol a Beatles szerzeménye (pl Lucy In The Sky With Diamonds) , olykor Elvis csendül fel. Még ha nem is több, mint a társulat önreklámja James Cameron támogatásával akkor is piszkosul szórakoztató.

imdb: 6,4

rottentomatoes: 47 %