1

A hívás (The Call)

ahivas

Nagy aggodalommal figyelhetjük, hogy egyes filmesek karrierje miképp alakul. Akkor meg végképp tetőfokára hághat az izgalom, amikor egy szebb napokat látott rendező egy Oscar-díjas, de most már B kategóriás vackokat előszeretettel bevállaló színésznővel közösen lát hozzá egy produkcióhoz. Brad Anderson A gépész óta képtelen volt egy valamirevaló filmet letenni az asztalra, Halle Berry a Sötét hullám és a Szilveszter éjjel-féle szörnyűségekben égeti magát. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a forgatókönyvet Richard D’Ovidio írta, aki 2001 óta semmit nem adott ki kezei közül, bár akkor a korrekt 13 kísértetet produkálta. A hívás mégis eléggé kellemes meglepetés… legalábbis kezdetben.

Jordan Turner (Halle Berry) egy segélyhívó központ operátora, hidegvérrel és profin kezeli a bejövő hívásokat, olajozottan nyomkodja a gombokat, gondosan leírja az információkat, kapcsolatot tart a hívó féllel és a rendőrséggel. Ám egy este csúnya hibát követ el, majd nem tudja feldolgozni a történteket, ettől kezdve inkább az újoncokat okítja, jó tanácsokkal látja el őket. Mégis a sors úgy hozza, hogy kénytelen újra feleleveníteni tapasztalatait és ismételten felvenni a fülhallgatót. Elraboltak egy lányt (Abigail Breslin), a tettes kocsijának csomagtartójába tuszkolta. Szépen lassan az is kiderül, hogy az eset kapcsolódhat ahhoz a bizonyos, régi estéhez.

Kifejezetten jól hangzik, hogy a két főszereplő telefonon keresztül érintkezik egymással, csakis ezen tudják tartani a kapcsolatot egymással. Turner már a régi esett miatt is minden idegszálával erre a hívásra fókuszál és miközben lassanként a központban dolgozó kollégák is köré gyűlnek ő a kétségbeesett lányban próbálja tartani a lelket. E közben Turner rendőr barátja próbálja megtalálni azt az autót, illetve azt a helyet, ahol az elraboltat megtalálhatnák.

 ahivas2

Anderson meglepően ügyesen indít, szépen csavarja fel az adrenalin szintet. Berry is megmutathatja, hogy tud színészkedni, hiszen egy unott arcú, álmos tekintetű operátor eléggé kiábrándító lehetne. A rendező szorosan fogja a gyeplőt, egy pillanatnyi lazítást sem engedélyez, lendületes és logikai bakiktól mentes thrillert készített, színészeiből is kihozza a szükséges pluszt. Megkapjuk a rabló motivációit és még a kézikamerás munkával is elégedettek lehetünk.

Izgalmas, jó film, nyugodt szívvel fogom ajánlani másoknak is – gondolhatnánk, hiszen lehet szorítani Abigail Breslinért, drukkolhatunk Berrynek és örülnénk, hogy a pszicho rabló kezén csattanna a bilincs. Ám a film utolsó harmadában beüt a döbbenet: olyan csúnyán és olyan rosszul tolják képünkbe a kliséket, mintha az írókat és a rendezőt elküldték volna szabadságra és másra bízták volna a filmet. A befejezés láttán az is felmerülhet, hogy több elképzelés is volt, mindet felvették, majd csukott szemmel ráböktek az egyikre. Pont arra, ami a legkevésbé illett a végső stáblista elé. Mellélőttek, de piszkosul és ez alaposan lerontja az élményt is. 60 %

imdb: 6,7

rottentomatoes 39 %

Büdzsé: 13 millió dollár
Amerikai bevétel: 51 millió dollár

Egy komment

  1. Most sikerült még csak megnéznem….jó, jó, csak a vége sz@r 🙂 Egészen addig abszolút hihető volt a film. Teljesen helytálló a kritika.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *