Az előző részről itt esett szó.
Tavaly, a bemutató előtt egy hónappal a Paramount már tisztán látta, hogy a G.I. Joe folytatásával csak úgy tehetnek szert némi profitra, ha 3D-ben vetítik. Csak egy gond volt, mégpedig, hogy a film nem kapott plusz dimenziót. Ezért úgy határoztak, hogy konvertálnak, a premiert meg elcsúsztatják. Abszolút nem lehetett meglepődni a döntésen, hiszen az előrejelzések 100 millió dollár alatti amerikai bevételt jósolta, de legalább nem rejtették véka alá, hogy azért konvertálnak, mert ezzel nagyobb eredményt tudnak elérni. A Stephen Sommers által dirigált első részt nem lehetett nyugodt szívvel G.I. Joe produkciónak hívni, de ha ezen sikerült túllépni, akkor egy felettébb szórakoztató, látványos és vicces popcornfilmet kapott a néző. Csak éppen a rajongók nagy része nem tudott oly könnyedén szemet hunyni e felett, mint a Transformers esetében, ahol viszonylag elfogadták, hogy nem az óriásrobotok zúzását mutatják, hanem azt, hogy Shia LaBeouf két „nononono” elhadarása között rohangál egyik helyszínről a másikra.