Girls, Guns and Gambling

Nem túl szerencsés John Smith néven mászkálni egy olyan Isten háta mögötti kisvárosban, ahol a kaszinó és a település egy része egy törzsfőnök kézen van, a maradékot pedig egy Farmer nevezetű fickó uralja. Smith angol kalandor és katona volt, aki az Új Világban meghódította Pocahontas szívét, de néhány katona társa nem nézte jó szemmel, hogy az indiánokkal cimborál és a bennszülöttek sem kedvelték túlzottan, kétszer elkapták és halálra ítélték, de a jóember sínylődött tatárok és kalózok fogságában is.

Ám a mi Smithünk csak kaszinózni szeretne, de pénze fogytán, így beáll Elvis-imitátornak, ami ha nem is kecsegtet jó fizetéssel, de legalább kerül valami a zsebbe. Egy szép reggel a zsugaasztal mellett arra riad, hogy a főnök emberei hevesen bántalmazzák, de hiába is kapja a gyomrosokat fogalma sincs, hogy hova tűnhetett az éjszaka leple alatt eltulajdonított igen értékes indián maszk. A rézbőrű kaszinótulajnak mindennél fontosabb a legendás tárgy és hajlandó lenne nagyobb summát is kifizetni annak, aki visszaszolgáltatná. Ki lopta el? Egy dolog biztos: az illető a kaszinó alkalmazásában álló Elvis imitátor volt.

Elvileg 5 gyanúsított kellene, hogy legyen: a fekete alacsony növésű (vagy nevezzük törpének?) agresszív fickó, a meleg srác, az karatézni tudó ázsiai, a Gary Oldman által megformált laza kártyás…és persze Smith. Emberünk persze tagad, állítja, hogy fogalma sincs arról, hogy hol lehet a törzsfőnök szeretett maszkja. Senki nem hisz neki, éppen ezért folyamatosan padlóra kerül egy ökölcsapástól vagy feltett kézzel áll, mert valaki éppen stukkert vagy tomahawk-ot emel rá. Ráadásul mindenki az eltulajdonított ereklyét keresi, felbukkan egy Edgar Allen Poe-t idézgető szexi pisztolyforgató szőke nő,a városban ténykedő két korrupt zsarut is érdekelné a nagy dohány, előkerül egy Lucky Luke-hoz hasonló villámkezű, világot szűk szemén keresztül vizslató cowboy, illetve egy sörözgeti srácot is mindig arra jár, amerre Smith, aki csak egy emberben bízhat, a szomszéd lányban.

Több karaktert vonultat fel a film, ám nem érezhető egy pillanatra sem, hogy ne lenne helyük a történetben vagy feleslegesek lennének. Az idő előrehaladtával számuk fogyatkozik, a hullák szaporodnak és Smithnek is elege van abból, hogy mindenki őt gyepálja. A film némileg hasonlít Quentin Tarantino munkáihoz, bár csak szeretne olyan stílusos lenne. Azaz a nagy kérdés az, hogy valóban egy Tarantino koppintás lenne vagy egyszerűen csak Michael Winnick rendező tisztában volt képességeivel és inkább alakított némileg rajta. Winnick filmjét egy percre sem komolyan venni, pláne, hogy az összes felvonultatott karakter valamilyen szinten megmosolyogtat, e mellett minden egyes új belépő mellé kötelezően odafirkantják a nevét, csak azért, hogy megjegyezzük. Kapunk elég túlpörgetett dialógust, popkultúrára való utalást, vért, pisztolyokkal hadonászó fickókat és nőket. A Guns, Girls and Gambling könnyed hangvételű szórakoztató akció-vígjáték, öröm látni Christian Slatert egy jobb filmben.

Az egyedüli nagyobb probléma a vége, ugyanis az alkotók erős kényszert éreztek, hogy csavarjanak néhányat a történéseken és sajnálatosan mindez már erőltetettnek hat. Mintha csak bemutatnák, hogy mennyi zseniális gondolatuk volt, pedig az utolsó pár percet jobb lett volna kivágni. Így csak 60 %.