0

Könyvajánló – Párhuzamos univerzumok

Elpusztíthatja-e holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek?

Négy éve jelent meg A sci-fi politológiája című ismeretterjesztő könyv. A tanítva szórakoztató kötet jól ismert tudományos-fantasztikus filmek, sorozatok és regények segítségével világított meg mindenkit érdeklő és érintő társadalmi, politikai problémákat. A szintén társadalmi kérdéseket vizsgáló Fantasztikus világok, majd a pedagógiai szempontokat megjelenítő Nevelj Jedit! a szerzők, a vizsgált műfajok és a felhasznált tudományos eszközök körét is kinyitotta. A Párhuzamos univerzumok tizenöt tanulmánya a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkozik. A műfaji sokféleség mellett a kötet fő újdonsága, hogy a társadalomtudományok mellett a természettudományok kiváló és elismert magyar képviselői is képviseltetik magukat benne. Az új kötetekben így nemcsak politológiai, pedagógiai, jogi, közgazdaságtani és viktimológiai, de pszichológiai, csillagászati, asztrofizikai vagy éppen geológiai szempontok is hangsúlyosan megjelennek.

A kötet szerzői: Bokor Nándor, Filippov Gábor, Flach Richárd, Gáspár Attila, Hraskó Gábor, Miyazaki Jun, Lápossy Attila, Nagy Ádám, Orosz László, Pirkhoffer Ervin, Pongrácz Máté, Radó Péter, Torbó Annamária, Tóth Csaba, Vancsó Éva, Vinkó József, Zsótér Indi Dániel. (Forrás)

Filippov Gábor, Nagy Ádám, Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok, Athenaeum, 350 oldal, 2019, 3999 Ft

0

Az új pápa (The New Pope, 2019)

írta Nikodémus

Paolo Sorrentino mindent elért, amit elérhetett. Megfontoltan építkező filmrendezőként előbb szűkebb hazája elismerését vívta ki, majd A nagy szépséggel tarolt – többek között Oscart is. Azt csinált, amit akart. Logikus vállalkozás tehát az HBO-hoz beállni egy szerzői sorozatra egy olyan intézményről, amely minimum a világ felét izgatja. A katolikus egyház feje milliárdok hite fölött rendelkezik, a Vatikánnál pedig nincs izgisebb hely, gondolhatnánk: barokkos pompa és kisszerű alkuk, szép eszmények és sötét titkok. A négy évvel ezelőtti Az ifjú pápa sikert aratott, Sorrentino pedig ráérősen (egy Berlusconi-film közbeiktatásával) fogott neki az új nevet kapott második évadnak. Ha azonban lehántjuk a kétségkívül grandiózus körítést, nehéz mit kezdeni ezzel a sorozattal – és ez igaz sajnos a négyzetre emelt jelen évadra is.

Olvasd tovább →

0

Sorry We Missed You / Waves (2019)

írta Nikodémus

Nem csak a barát, a rokon is bajban ismerszik meg – tapasztalhatjuk időnként megnyugvással, máskor keserűen. Utóbbiról sajnos egyre többet hallunk: váratlan események, hirtelen tragédiák következtében széthulló családokról, melyek tagjai nem bírják tovább a végeérhetetlen passiójárást, és az egyéni számítás végül felülkerekedik bennük a gondoskodó szereteten. A Sorry We Missed You (Sajnáljuk, nem találtuk otthon) és a Waves (Hullámok) vád és pártoskodás nélkül mutatja be egy-egy hétköznapi családra szakadt nehézségek hatásait.

Olvasd tovább →

0

Nézd, ki van itt (Er ist wieder da, 2015)

írta Nikodémus

Nehéz megítélni innen, egy kis közép-európai országból, hogy Németország feldolgozta-e már a náci múltat. Elő pillantásra úgy tűnik, igen, könyvek, zenék, filmek garmadája jelent meg a témában, kialakítva a képet, hogy a németek különösen ügyelnek saját történelmi traumáik gondos elővételére, újraemésztésére és megoldására. Miért okoz mégis botrányt egy, immár a XXI. században megjelent vékony könyvecske? Timur Vermes Nézd, ki van itt című szatírája – övezze bár felháborodás, lebiggyesztett ajkak vagy piruló félrenézés – olyan alapötlettel bír, ami filmért kiáltott. Ami gyorsan meg is jött.

Olvasd tovább →

0

Utóhatás és előzmény: SW VII-IX. regényben elbeszélve

írta Nikodémus

2014. április 25-ét örökre megjegyezték a világ Star Wars-rajongói: az immár másfél éve tulaj Disney ekkor törölte el az SW Expanded Universe-t, annak összes regényével, képregényével, videójátékával, fanfiction-jével és egyebével, hogy helyet készítsen saját, új filmes trilógiájának, és mellesleg új, valamelyest koherensebb kánont hozzon létre. A lépés meglehetősen barátságtalannak tűnt egy olyan mozimítosz esetében, ahol a filmek kisebb-nagyobb hiányait a rajongók töltötték meg élettel, magyarázattal, odaköltött történetekkel. No de lássuk, mit sikerült az egykori Timothy Zahn– és Kevin J. Anderson-regények helyébe léptetni!

Olvasd tovább →

0

Röviden: A látogató (The Visitor, 2007)

írta Nikodémus

Zenélni többnyire nem kétségbeesésében kezd az ember. Inkább kíváncsiságból, olthatatlan kifejezésvágytól hajtva vagy csupán az idő megrövidítésének szándékával. Walter Vale (Richard Jenkins) görcsösen ragaszkodik a hasztalan zongoraleckékhez, hiszen az elárvult, otthoni pianínó elhunyt feleségének emlékeit hordozza. Semmi más nincs, amibe kapaszkodjon: munkája kiábrándítóan egyhangú, estéi unalmasan telnek, s a hozzá közeledőket maga utasítja el. Végleg betemetné magánya, ha egy vendégelőadás alkalmával fel nem fedezné, hogy New York-i lakását idegenek lakják.

Thomas McCarthy mély tónusú, realista filmje elsősorban idős, megkeseredett hősének felemelő sorsát ábrázolja megható érzékenységgel, ám sort kerít az üres jelszóvá silányult multikulturalizmus, az önmagába belefásult jóléti társadalom és a 2001. szeptember 11. utáni nyugati bevándorlás-politika csöndes kritikájára is. A társadalmi üzenet azonban nem tolakodik elénk, elegánsan simul a sorsfordító találkozások és fájdalmas elválások által mozgatott cselekménybe.

Walterre végül újra ráhull a kétségbeesés, de addigi, kiüresedett életével szemben immár van mit veszítenie. Nem tehet hát mást, mint elkezd zenélni – kétségbeesésében.

(Megjelent: Új Ember, 2014. december)

Olvasd tovább →

0

Droidzaj: Trailerzenék 4.

írta Minime

Figyelem, új rovat a Filmdroidon: zene és film kapcsolata,
filmzenék, trailerzenék, muzsika minden mennyiségben!

A rovat negyedik részében ismét egy elismert zeneszerző társulat munkásságának rövid bemutatása következik, akik jelenkorunk egyik legrégebben működő zenei produkciós cégeként ismertek a szélesebb közönség köreiben. Munkásságuk kiterjed a zene, a film, a televízió és természetesen az informatika, főképpen a játékok területére is. Mivel az elsők között jelentek meg a zenei piacon, talán nevezhetjük őket a műfaj úttörőinek, útmutatóinak és talán követendő példának is a többiek számára. Jellemzően az ezt megelőzően bemutatott zenei produkciós cégekhez hasonlóan. rövid ismertetés után, néhány ismertebb munkájuk bemutatásával fogjuk „promotálni” őket.

Immediate Music (Immediate)

A cég alapítására 1993-ban került sor az Egyesült Államokban, mégpedig a kaliforniai Santa Monicában. Alapítói Yoav Goren izraeli-amerikai zeneszerző, komponista és producer, a New York-i Egyetem TV-filmproducer szakos diplomása, akire nagy hatással volt a klasszikus filmzeneszerzők munkássága, valamint Jeffrey Fayman dobos, aki már 1977-ben Peter Banks Empire nevű bandájában zenélt. Első munkájuk még 1993-ban elkészült a Carlito útja című film traileréhez. Legnagyobb szakmai elismerésüket 2007-ben zsebelhették be, ugyanis Emmy-díjat nyertek, a 2006-os torinói téli olimpiai játékok zenei megszervezéséért és megkomponálásáért.

Olvasd tovább →

0

Ha nem zavar a reklám!

Ha már a koronavírus-járvány miatt úgysem lehet majálisozni (ráadásul az előzetes számítások szerint most jön a csúcs), fészkeljük be magunkat erre a hétvégére a tévé elé! Holnap a streaming-premierekkel jövünk.

PÉNTEK

MoziPlusz – 16.40 – Macskafogó (1986) – Megunhatatlan klasszikus – ezúttal digitálisan felújított képpel és hanggal.

M5 – 20.30 – Csík 30 (2018) dokumentumfilm – A jubileum alkalmából kamera követi a csapatot, amely a Most múlik pontosan folk-feldolgozását adta a világnak (és még egy csomó mást is).

Duna TV – 20.30 – Walesa – A remény embere (2013) – A lengyel munkásvezér nem mindennapi életrajza Andrzej Wajda rendezésében.

DOUBLE FEATURE:
Cinemax 2 – 20.30 – Heavy túra (2018) + 22.00 – Lords Of Chaos – A sötétség gyermekei (2018) – Két metálfilm egymás után: az egyik skandinávosan vicces, a másik véresen komoly (kizárólag felnőtteknek). Színe és fonákja.

FilmPlusz – 21.00 – A holnap határa (2014) – Tom Cruise felkel, harcol, meghal. Újra. Az egyik legizgalmasabb, képregényből született film.

TV2 – 21.00 – Bödörék (2020) sorozatpremier – A faluból a fővárosba költöző család sztorijával megpróbálnak A mi kis falunk nyomába érni.

Comedy Central – 21.00 – Bödőcs Tibor: Az élet értelme és kertészeti tippek (2014) humorest – A hazai standup egyik legnagyobbjának régebbi, alig kopott műsora.

Viasat3 – 21.00 – Doctor Strange (2016) – Benedict Cumberbatch ujjkörzéssel tornázik, izé, varázsol.

SuperTV2 – 21.00 – Kölcsönlakás (2019) – Dobó Kata első dobása debütál a dobozban.

Paramount – 21.00 – Star Wars IV. – Egy új remény (1977) – Még bekapcsolódhatunk a csatornán dúló SW-maratonba.

RTL Klub – 21.30 – MILF (2018) – Három negyvenes francia nő bepasizik egy kalandos vakáció során.

Duna World – 21.35 – Az ötödik pecsét (1976) – Lelkiismeret-etika elméletben és gyakorlatban, sztárparádéval.

AXN – 22.00 – Az (2017) – A Stephen King-reneszánszt hozó, szokatlan sikerű horror eljő a kisképernyőre is.

Cinemax – 22.00 – Overlord (2018) – II. világháborús ijesztgetős zombithriller JJ. Abrams bábáskodásával – kellemes B-mozi.

HBO2 – 21.40 – Kill Chain: Kiberháború az amerikai választásokon (2020) dokumentumfilm – Az megvan még, hogy bizonyos összeesküvés-elméletek szerint Donald Trump 2016-os megválasztásába belenyúlhattak az oroszok? A friss doksi ennek jár utána.

FilmNow – 21.40 – Szupercella 3: Az ördögverem (2019) – Akinek trasht van kedve nézni Stallonéval…

Olvasd tovább →

0

Könyvajánló – Bódy Gábor-összes 1-2.

Kevés olyan filmrendezőt ismer a filmtörténet, akiben a mesterségbeli tudás – az anyag (a celluloid, a videószalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete – és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében – volt olvasható az Egybegyűjtött filmművészeti írások 2006-ban megjelent 1. kötetének fülszövegén. A helyzet azóta sem változott, így ha lehet, még jobban hiányzott a háromkötetesre tervezett vállalkozás folytatása, amelyre majdnem másfél évtized után kerül sor.

Az 1. kötet részben a film “filozófusát”, a filmről gondolkodó Bódyt mutatta be elméleti írásainak, elemzéseinek, javaslatainak, illetve a Filmiskola című, a Magyar Televízió számára készült oktatási anyag forgatókönyvének közreadásával; másrészt a “poéta”, a művész tevékenységét is felidézte filmtervek, forgatókönyv-vázlatok, valamint a Magyar Dezső rendezésében megvalósuló, Bódyval együtt jegyzett Agitátorok forgatókönyvének és az Amerikai anzix forgatókönyv-változatainak publikálásával. Jelen kötet ez utóbbit folytatja és egészíti ki Bódy két egész estés játékfilmje forgatókönyvének, illetve hozzájuk kapcsolódó, különféle jellegű írásoknak a megjelentetésével. A forgatókönyvek általában nem fedik teljes mértékben a megvalósult filmet – különösen így van ez Bódy esetében. A Psychének több forgatókönyv-változata ismert, a Kutya éji dalának viszont nem létezett hagyományos értelemben vett forgatókönyve.

A filmekhez legközelebb álló írásos anyagok közreadásával (a forgatókönyv mellett szinopszissal, jelenet- és dialóglistával, vázlattal, bevezetővel, jegyzettel, interjúval, levéllel stb.) betekintést nyerhetünk az alkotó műhelyébe, és nyomon követhetjük a mű születését a koncepció kialakításától a film megvalósításának küszöbéig. Az Egybegyűjtött filmművészeti írások végre teljessé váló kiadása reményeink szerint újabb lendületet adhat a Bódy Gábor művészete körül zajló termékeny eszmecserék folytatásának. Munkái a filmtörténeti kánonban kivívott rangos helyük mellett így maradhatnak a magyar filmkultúra élő, szerves, jó értelemben vett provokatív, szellemi frissességükből mit sem veszítő darabjai. (Forrás)

Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2., MMA Kiadó, 333 oldal, 2020, 5900 Ft
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1., Akadémiai Kiadó, 454 oldal, 2006, 2700 Ft

0

Drakulics elvtárs (2019)

írta Nikodémus

A film ebben a hónapban jelent meg Bluray-en.

Nem ismerem, de Bodzsár Márk valószínűleg zseniális ötletember lehet. Debütálása, az Isteni műszak ragyogó alapötletre épült, amit most képes volt fokozni: a még tavaly bemutatott Drakulics elvtárs olyan frappáns highconcept-tel bír, hogy abból nemhogy egy film, de egy minisorozat is bőven kijönne (lásd még: Hétköznapi vámpírok). A problémák viszont (ahogy első filmjénél) sajnos most is a kidolgozás közben jönnek.

Olvasd tovább →

0

Droidzaj: Trailerzenék 3.

írta Minime

Figyelem, új rovat a Filmdroidon: zene és film kapcsolata,
filmzenék, trailerzenék, muzsika minden mennyiségben!

Folytassuk zenei rovatunkat egy újabb produkciós társulattal, akik szintén követik az előzőekben ismertetett kompániák által bejárt utat és mind saját zenei produkcióikkal, mind pedig az azokból kiragadott, megrendelt, általunk főképpen trailerekből ismert motívumaikkal váltak ismertté és tettek szert hírnévre, a „modernkori komolyzene” képviselői között.

Really Slow Motion (RSM)

A produkciós céget a barcelonai születésű Agus Gonzalez-Lancharro alapította 2013. márciusában, Angliában. A Kingston Egyetem komponista szakos mesterdiplomása a baráti társaságából alakította ki rendkívül innovatív és fejlődőképes vállalkozását, amely az évek során szerződésbe került például a CBS-szel, Warnerrel, Universallal és például a Disneyvel is. Számos ipari cég reklámfilmjeiben is vállalnak zenei támogatói szerepet, ezzel is színesítve kínálatuk palettáját.  Munkáját jelentősen segítette, hogy tanulmányai során a díjnyertes komponista és tanár, Maurizio Malagnini hallgatója is volt.

Olvasd tovább →

0

Vadászat (2020) / A platform (2019)

írta Nikodémus

Azt hisszük, énünk rosszabbik felét rejtegetjük, pedig csak felköltöztetjük a netre: facebookon, twitteren, instán engedjük el magunkat, miközben egyre gyérülő személyes kapcsolatainkban tétováskodunk. Ordító képmutatás; akkora, hogy észre se vesszük. Két film érkezett nemrég rámutatni erre, a görbe tükör azonban kissé foncsorozott – túl könnyen átlátunk rajta. Talán nem is véletlen, hogy a rendre társadalmi szatírának szánt Vadászat és A platform útja meglehetősen rögös volt a bemutatóig.

Olvasd tovább →