2

Nagy SW-hangoló: Akik regényben mondták el – VII-IX. rész nyomtatásban

írta Nikodémus

sw-hangoló1Néhány hét múlva újabb fejezet íródik a Star Wars-mitológia nagykönyvébe, ám amíg december 18-án, a VII. rész intrójaként felzengenek John Williams felejthetetlen taktusai, bepótoljuk lemaradásunkat, és sorra vesszük, mi történt eddig abban a bizonyos, messzi-messzi galaxisban. Ezúttal az 1983 óta számtalan rajongó fantáziáját izgató VII-IX. trilógia cselekményének nyomába eredünk, elsőként a nyomtatott legendáriumot bevizsgálva.

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-1Mivel mindezidáig több mint 200 Star Wars-hoz köthető regény jelent meg a világon, ezek cselekményét képtelenség röviden összefoglalni, de még A jedi visszatér utáni eseményeket taglalókat is. Született már regényfolyam Han Solo, Lando Carlissian, Boba Fett és a Zsivány-osztag kalandjairól is, az alábbi kedvcsinálóban csak olyan regényeket mutatok be, melyek a régi trilógia szinte összes fő karakterét egyformán foglalkoztatják, és az endori győzelem után játszódnak. Vigyázat, spoilerek itt-ott felbukkannak.

Timothy Zahn és a klónozás

A Nebula-díjas sci-fi-író 1991-ben tulajdonképpen a rajongók ínségének csillapítására írta meg a VI. rész után kezdődő trilógiájának első kötetét. A Lucasfilm áldását bíró szerzőnek jókor jött a nyolc éve nem csillapuló érdeklődés, és A birodalom örökösei sikere gyakorlatilag megalapozta az EU-t (Star Wars Expanded Universe – amit a Disney nemrég meg jól eltörölt…), rengeteg rajongói sztorival. Az endori csata után hat évvel korántsincs béke még a galaxisban, hiszen a Birodalom nehézkedési ereje még hajtja a csillagrombolókat, s miközben az ikrekkel várandós Leia (Han óvásában), Mon Mothma és Ackbar admirális tárgyalni próbál sok-sok rendszer hirtelen bizonytalanná vált vezetőjével, egy titokzatos főadmirális tűnik fel az ellenfélnél. A chiss fajú Thrawn döbbenetes taktikai és stratégiai képességekkel rendelkezik, ami mellé – amolyan B- és C-tervként – sajátos jellemű erő-használókat is felsorakoztat.

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-2

Zahn regényhármasa elsősorban kiegyensúlyozott cselekményvezetésével hódít, stílusa különösebben nem emlékezetes, fordulatai azonban jó ütemben érkeznek egymás után. Ma már evidensnek tűnik, ám hangsúlyozni kell, hogy akkoriban komoly újdonságnak számított Thrawn és Mara Jade karaktere (őket gyorsan meg is szerették a rajongók), valamint a politikai machinációk beemelése a Star Wars világába. Utóbbi nem férkőzik előtérbe, mégis meghatározza az események menetét, eltekintve néhány, irreálisan véletlenszerű találkozástól főhőseink között („jé, épp nekem is ezen a bolygón kell ügyet intéznem!”), s magának George Lucasnak is annyira megtetszett, hogy ő is kísérletezett vele a I-III. részben (hogy ez miként sült el, arról jótékonyan hallgassunk…).

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-2bA három kötet követi az eredeti trilógia hangvételét (megalapozás – elkomorulás – feloldozás), melynek során leginkább talán Luke szorul háttérbe, az erő-párti rajongók legnagyobb bánatára. Cserébe kap egy ügyesen felépített, ellentmondásos viszonyt egy titokzatos nővel, és végül szó szerint saját magával kell megküzdenie. S itt van egy bibi: Zahn – úgy tűnik – túlságosan rácsavarodott a kilencvenes években a klónozás-témára. Van egy őrült jedi-klónunk (Jorus C’Baoth), az Uralkodót valahogy újrateremtik, és bizony, Luke Skywalker gonosz hasonmása is felvonul végül. Kissé mulatságos ez a látványos önismétlés, bár gyaníthatóan Lucas nem engedte Zahn fantáziáját meglódulni, gondolva egy, a jövőben leforgatandó VII-IX. rész lehetőségére.

*

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-3Némileg józanabb, kiábrándultabb hangot üt meg Zahn ezután játszódó Thrawn keze-duológiája, melynek nyitófejezetében a birodalom egyik vezetője a polgárháború felé sodródó Új Köztársasággal kötendő békeszerződésről lamentál. Mert a véget nem érő, helyi győzelmeken és vereségeken kívül csak szenvedést hozó harc értelmetlen. A terv persze kiszivárog, rögtön rengetegen válnak ellenérdekeltté, miközben Leiáék is alaposan megküzdenek egy demokratikus alapon működő politikai berendezkedés gyermekbetegségeivel. A múlt kísértete és A jövő látomása egyaránt sokatmondó cím: az első kötet az egykori események hosszúra nyúlt árnyékával foglalkozik, a második pedig egy egészen szokatlan jövőképet rajzol elénk, melynek fenyegetésében még a Köztársaság és a Birodalom galaktikusnak tűnő harca is szinte jelentéktelenné zsugorodik. A jövő látomása amúgy is igen hosszú, gyakorlatilag ketté is lehetett volna szedni, s a kissé elnyújtott fináléban – a nagy megnyugvások, révbe érések mellett – azért hagy néhány kérdőjelet. Itt már Luke önnön erő-használatával kapcsolatos dilemmái is előkerülnek, s Zahn finoman megpendíti az áttérés halvány, rémálomszerű lehetőségét. Lucasfilm-felügyelte regényben persze nem fordulhat elő egyik főszereplőnk drasztikus jellemváltozása sem, így ez kifejtetlen marad.

E regénykettősben elsősorban Mara Jade szerepe domborodik ki, miközben a jól ismert főszereplők mellett megismerkedünk Talon Karrde csempészvezérrel és Jorj Cardasszal is (neki utóbb/előbb még lesz szerepe). Néhány legendás helyszín is beköszön, az új kulisszák pedig néhány jól eltalált mondattal, különösebb leírások nélkül mutatkoznak be. Ez egyébként is fontos jellemzője Zahn stílusának, aki nem sokat vacakol a környezet hosszas ecsetelésével, mégis jól érzékeltet bolygóvilágokat és belső lelkiállapotokat egyaránt.

*

A jövő látomásában Zahn már elejtett néhány utalást egy bizonyos Kirajzás nevű projektre, még a klónháborúk zavaros korszakából. Következő terve tehát nem is lehetett más, mint ennek megírása. A 2008-as regény az előzménytrilógia idejébe repít minket vissza, ahol a sötét terveit szövögető Palpatine, a laza Obi-wan és virgonc Anakin mellett végre megismerkedünk Jorus C’Baoth jedimesterrel, aki ellentmondást nem tűrő konoksággal viszi végig tervét, miszerint élelmiszerrel és válogatott utasokkal jól megrakott űrhajót kell indítani a peremvidék felé, új világokat – és esetleg új erő-érzékeny lényeket – felkutatva. A grandiózus elképzelés végül formát ölt, ám az út rögösebb lesz, mint eltökélt kiagyalója remélte, sőt, első komolyabb pihenőhelyén egyből kettős kelepce várja a Dreadnaught-okból álló gigantikus űrjárművet.

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-4

A Kirajzás talán legfőbb erénye, hogy – az előzmény-trilógia eseményeibe való belesimulás mellett – izgalmas előtörténetet ad Thrawn admirálisnak és C’Baoth mesternek (utóbbit sajnos elfelejti átkötni a későbbiekhez), ám szempontunkból talán fontosabb az, amit megalapoz: A túlélők keresése című regényt, ami ugyanezt a szálat veszi fel, több évvel A jövő látomása eseményei után. Luke és Mara immár házasok, s egy különös eset kapcsán Hanék megkérik őket, járjanak utána a nemrég fölfedezett Kirajzás-projekt sorsának. Bizarr kompánia verődik össze az expedícióra: mindenki gyanakodva méregeti a másikat, s ez csak fokozódik, amikor végre megérkeznek a helyszínre. A thriller-hangulat garantált, s bár a finálé el van nyújtva (ráadásul csúnyán újrahasznosítja a droidekát a prequel-trilógiából), végül olyan pont kerül a sztori végére, ami némi fantáziával azért zárójelbe tehető lenne. Marad ugyanis pár megválaszolatlan kérdés, hőseink kísérése azonban fáradságos feladat, nem véletlen, hogy pl. Luke-ot viszonylag fiatalon, kb. 40-45 évesen hagyjuk el.

*

Kevin J. Anderson és a lappangó sötétség

Zahn A jövő látomásának végén felvetett gondolatába kapaszkodik bele Kevin J. Anderson, aki a Thrawn-trilógia folytatásaként írta meg Jedi Akadémia-hármasát, elsősorban Luke karakterére koncentrálva. Határozottan erő-párti íróról van szó, így természetesen az utolsó jedi erő-érzékeny lények utáni kutatása, az akadémia alapítása és viszontagságai kerülnek előtérbe, de Hanról, Leiáról és Landóról sem feledkezik meg a sztori. Utóbbi szerepe kicsit erőltetettnek tűnik (a csöppverseny akkurátus leírása egyenesen mulatságos, ahogy az is, hogy a sármos szerencsejátékos Hantól számolatlanul nyeri el és adja vissza a Falcont), Ackbar admirális történetszála viszont kellőképp visszafogott és drámai – a karakterhez illően.

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-5

Anderson felvonultat néhány érdekes ötletet (fekete-lyukak övezte Bendő-bázis renegát birodalmiakkal, Daala admirális, Napzúzó, Kyp Durron, Exar Kun), a bányászbolygón játszódó kalandok érdekfeszítőek, a világok leírásai is érzékletesek (csaknem filmszerűek), az erővel zajló kalandok azonban néhol kicsit sutára sikerültek. Persze mindig kell egy hajánál fogva előrángatott ősi gonosz (ha már Palpatine-t nem lehet sokadszor „feltámasztani”…), de ez legyen a legnagyobb baj: Anderson talán a legjobban találta el a régi trilógia könnyed, kalandos, bizonyos pontokon ugyanakkor drámai hangvételét. Trilógiája rövidebb és gördülékenyebb, mint Zahn regényei, és a fő figurákat is ügyesen mozgatja.

*

A jedi halála

Habár élvezetes olvasmányok, az imént bemutatott, hivatalosnak ugyan nem, de elfogadottnak tekinthető regények igazából nem térhettek el radikálisan a George Lucas által megálmodott univerzum alapvető hangvételétől. A fanfiction-irodalmat ilyesféle megfontolások nem kötik, a tonnányi kínálatból ezúttal egyet emelnék ki, mely több szempontból is szokatlan, ugyanakkor nagyon is logikus folytatását adja A jedi visszatér-nek.

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-6

A kései időkből tehát repüljünk vissza az endori csata utózöngéihez, ahhoz a bizonytalan időszakhoz, amikor nyilvánvaló ugyan a Lázadás győzelme, de számtalan rémhír kering, és a Birodalom maradványai sem hagyják magukat. Innen indul Simon Zoltán (SimonZ) trilógiája, amelynek epizódjai szinopszisként, cselekményvázlatként, illetve kidolgozott forgatókönyvként vezetnek végig minket egy egyértelműen tragikus úton. A szerző nem csinál titkot abból, hogy Luke átáll a sötét oldalra, pontosabban szinte észrevétlenül sodródik arra az ösvényre, melynek végén magány, fájdalmas veszteségek sora és halál várja. A Könnyebb út, A sötétség csábítása és A jedi halála tehát egyértelműen komor trilógia, mely Luke szomorú bukása mellett az Új Köztársaság és a Birodalom polgárháborúba való süllyedését is megrendítően ábrázolja. Radikálisan különböző út ez a Star Wars alapvetően optimista szemléletétől, és számot vet azzal a keserű felismeréssel, hogy az erő-használat fennmaradása a galaxisban mindig milliók sorsát befolyásoló kockázatot jelent.

Simon jó formaérzékkel a két meglévő trilógia több sarokpontját is megtükrözi, esetenként visszájára fordítja, s a kilenc rész végül így kerekedik egységes egésszé: a történet egy hatalmas ívet rajzolva visszatér a kiindulópontra, a Tatooine sivár homokdűnéi közé.

2015-11-28-SW-VII-IX-rész-regény-7

(A kép innen való.)

2 komment

  1. Zahn és Anderson trilógiáját is olvastam jó pár éve, nagyon bírtam mindkettőt, C’Baoth karakterén kívül minden karakter remek volt, jók voltak a történetek is és tényleg jó volt olvasni az univerzum kiterjesztését/folytatását.

  2. Hallottam, hogy Zahn könyvei mennyire jók, ki is hoztam a könyvtárból. De nem jutottam a végére. Nem fogott meg, egyik SW könyv sem fogott meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *