Author: nikodemus

1

Batman and Harley Quinn

Publikálta nikodemus

2017-09-batman-and-harley-quinn-1írta Nikodémus

Illő volt a Batman – The Animated Series ’92-es indulásának 25. évfordulóján egészestés animációval tisztelegni a sötét köpenyes hős előtt, középpontba állítva a régi sorozat találmányát, Harley Quinnt. Sam Liu mellé beszállt a kultstátuszba emelkedett neo-noir animáció alkotógárdája, és a végeredményt elnézve láthatóan sok mindent akartak. Túl sok mindent. A Batman and Harley Quinn-en érezhető az ambíció, és bőszen keresi a hangját: az a baj, hogy a film végéig nem találja, ám ha a kitartóbbak el is jutnak idáig, alapos csalódásban lesz részük.

Olvasd tovább →

2

McLaren / Williams

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-09-mclaren-williams-1

Nincs az az ordas közhely, amit el ne sütöttek volna már, ha szóba kerül a Forma-1. Száguldó cirkusz, a motorsport csúcsa, az autóversenyzés királykategóriája, az adrenalin-táplálta playboy-élet, a száguldás varázsa, a halál forró lehelete… soroljam még? Tény, hogy a lassan immár hetvenéves sportág az utóbbi negyven évben vészesen elüzletiesedett, melyben alig maradt már helye tradícióknak, csapathűségnek, nyílt és őszinte küzdelemnek vagy az adott szó becsületének, s ezért is értékes az a két dokumentumfilm, melyet az idényről idényre cserélődő bizniszcsapatok közül két patinás istállóról készítettek: a McLaren és a Williams évtizedek óta ott lohol a Ferrari mellett, ám kacskaringós történetük a tűzvörös paripákénál jóval kevésbé ismert.

Olvasd tovább →

1

Superman: Doomsday (2007) / Justice League: The Flashpoint Paradox (2013)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-08-superman-doomsday-flashpoint-paradox-1a

Még július végén számoltunk be arról, hogy a Warner bejelentései alapján mi várható DC animációs fronton, s ennek örömére pótoltunk két olyan filmet, melyek biztosan alapul fognak szolgálni a a nagy tervekhez. Jöjjön hát a Death of Superman képregény „megzenésítése” tíz évvel ezelőttről, valamint a Flashpoint Paradox a közelmúltból.

Olvasd tovább →

0

A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-08-sleuth-1

Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.

Olvasd tovább →

0

Capote (2005) / Infamous (2006)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-08-capote-infamous

Csak a végtelenül naivak hihetik, hogy bűnelkövetés és bűnüldözés között szigorú határvonal létezik – e szentenciára krimifilmek garmadája épült már, a felszínesebbek logisztikai, a mívesebbek erkölcsi kérdést fabrikálva. Izgalmasabb kérdés, ha mindez a művészet világában kerül elő: szerző és műve, illetve a valóság hogyan viszonyul egymáshoz. A tiltott(nak vélt) határok radikális átlépésének pedig van egy szinonimája az amerikai irodalomban: Truman Capote. Bő egy évtizede, amikor Hollywoodban épp a demítizálás dívott, eljött az ő ideje is – mindjárt két, az előzetes várakozásokkal ellentétben meglepően egyenrangú film formájában.

Olvasd tovább →

0

Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-08-unforgiven-1c

Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.

Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.

Olvasd tovább →

0

Elválaszthatatlanok (Indivisibili, 2016)

Publikálta nikodemus

2017-07-elválaszthatatlanok-1írta Nikodémus

Hajnalodik. A kamera lassan kúszik végig a tengerpart fövenyén. Néhány tábortűz pislákol, mellőlük szakadt öltözetű fiatalok kelnek föl. Őket követjük, s csakhamar egy félkész családi házba jutunk. Megismerjük a szobákat, végül pedig megpihenünk az utolsóban, ahol két lány fekszik az ágyon. Ők a főszereplői a nálunk június legvégén bemutatott Elválaszthatatlanok című olasz filmnek.

Olvasd tovább →

0

A nulladik napon – Zero Days (2016)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-07-zero-days-1

Miközben életünk annyi más területén vesszük mind komolyabban a tudatos szemléletmódot, van egy színtér, melyen úgy tűnik, még mindig riasztóan naivak vagyunk. Alex Gibney Oscar-díjas amerikai dokumentumfilmes legújabb munkája, a Zero Days rémálomszerű képet rajzol a kiberháború legújabb stációjáról, melyben az átlagpolgár csak dróton rángatott bábu lehet.

Olvasd tovább →

1

Teen Titans: The Judas Contract

Publikálta nikodemus

2017-07-teen-titans-the-judas-contract-1írta Nikodémus

Tudatosan vagy sem, nehéz kideríteni, de az biztos, hogy a DC animációs univerzuma egyre inkább rímel a mozikban történő eseményekre. Így volt ez tavaly is, amikor a Batman v Superman mellé gyülekezős animációs filmet kaptunk, most pedig a Wonder Woman-nal gyanúsan egy időben jelenik meg egy újabb, a női szereplőket látványosan hangsúlyozó darab. Sam Liu szinte már unott rutinnal vezényli le a legfrissebb, tiniknek szóló etapot.

Olvasd tovább →

2

A végtelenbe és tovább! – A Pixar-sztori – 3. rész

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-06-Pixar-sztori

Mivel a múlt héten mutatták be a Verdák 3-at, a Pixar animációs stúdió 18. egészestés filmjét, félredobjuk a kerek évfordulókat, időgépbe ülünk, és bemutatjuk, miként vált a Pixar egy garázscégből Hollywood legegyedibb vállalkozásává, amin úgy tűnik, nem fog sem a box office-, sem a kreatív átok. Befejezésül elmerülünk a kreatív csapat és a filmek mondanivalójának titkaiban, de persze a kronológiát sem hanyagoljuk.

Olvasd tovább →

0

Örökhagyás – Az utolsó család / Emlékképek (2016)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-06-az-utolsó-család-emlékképek-1

Olykor még a mozitermekben is különös egybeeséseket produkál az élet: két lengyel film a baráti nép közelmúltjából, képzőművészet és politika, alkotás és hétköznapok, egy legendás rendezőzseni és egy ifjú titán. Idén májusban, egy hét eltéréssel mutatták be Jan P. Matuszynski Az utolsó család és Andrzej Wajda Emlékképek című filmjét.

Olvasd tovább →

1

A végtelenbe és tovább! – A Pixar-sztori – 2. rész

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-06-Pixar-sztori

Mivel ezen a héten mutatták be a Verdák 3-at, a Pixar animációs stúdió 18. egészestés filmjét, félredobjuk a kerek évfordulókat, időgépbe ülünk, és bemutatjuk, miként vált a Pixar egy garázscégből Hollywood legegyedibb vállalkozásává, amin úgy tűnik, nem fog sem a box office-, sem a kreatív átok. A múlt hét után most megnézzük, milyen utat járt be a stúdió önmagától önmagáig, illetve Disneytől Disneyig.

Olvasd tovább →