Author: nikodemus

2

Egy lélek távozóban – Anyám mozija (Mia Madre, 2015)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-anyám-mozija-1

Haláltagadó korban élünk. Hősi önfeláldozást csak melodrámában vagy szuperhősfilmben tudunk elképzelni (a gonoszok számára pedig csúnya és megérdemelt pusztulást, természetesen), úgy gondoljuk, váratlan baleset csak mással történhet, s rendületlenül áldozunk az örök fiatalság hamis kultuszának: eszünk, iszunk, fogyasztunk. Hogy mennyire képtelenek vagyunk szembenézni az elmúlással, azt Nanni Moretti legújabb filmje, a nálunk advent küszöbén bemutatott Anyám mozija (Mia Madre) szelíd kíméletlenséggel mutatja be.

Olvasd tovább →

11

Star Wars: Az utolsó Jedik (Star Wars: The Last Jedi)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

A közvetlen előzmény VII. részről itt esett szó.

Spoilermentes kritika, a kommentekben is így kérem. Lesz majd boncolgatós kibeszélő is.

Nem vacakolok, kimondom: Az utolsó Jedik nagyjából az összes ígéretet beváltja, amit az SW-franchise Disney-bekebelezése ígért öt évvel ezelőtt. Rian Johnson végre hozzá mert nyúlni a sagához, tisztelettel bár, de alaposan megforgatta, és ezzel új szintre emelte a történetet. Az utolsó Jedik nem nosztalgia-trip, mint Az ébredő Erő, és nem is geek-service, mint a Zsivány Egyes: egy saját lábán is biztosan megálló, önálló fejezet, ami építkezik az előzményekre, és súlyos következményei lesznek az eljövendőkre.

Olvasd tovább →

1

Röviden: Árulók

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-árulókSzépen gyarapodik Köbli Norbert kortárs törióra-segédanyaga: A vizsga, a Szabadság – Különjárat, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik után idén is a katedra (pontosabban a tévéképernyő) elé hív, ezúttal Fazakas Péterrel együttműködve. Az Árulók az 1945-48-as koalíciós időszak végébe repít minket, ahol a párthű Illés Béla (Hegedűs D. Géza) lánya, a lelkes és naiv Tatjána (Sztarenki Dóra) színdarabot készül rendezni Guszevről, az apja által felkutatott és megírt hős orosz 48-as honvéd történetéből. Miközben az országban egyre szorul a hurok a másként gondolkodók nyaka körül, a lány számára kiderül, hogy sem a feddhetetlen orosz szabadságharcos, sem saját apja múltja körül nincs minden rendben. A hatvanperces tévéfilm hangsúlyosan annak készült, ami: ne várj látványos tömegjeleneteket, sem játékfilmes büdzsét, itt a szűk (egyre szűkülő) terek, a feszült párbeszédek és a vészjósló árnyékok dominálnak. A krimiszál kissé elnagyolt, de érthető, hiszen nem ez a lényeg: fontosabb a tragikum, ahogy a lány felismeri, nincs menekvés apja (s tulajdonképpen a párt) gyilkos szorításából. Fazakas Péter alázatos rendezésben mutatja meg a sötétség metaforikus és szószerinti növekedését, Köbli Norpert forgatókönyve pedig néhány ponton megbicsaklik ugyan, de végig feszesen igyekszik tartani a cselekményszálakat. Kicsit több játék, intenzívebb nagyjelenet belefért volna, a fojtogató atmoszféráért és a csendben csúcsra járatott fináléért viszont jár a pirospont. Döbbenet, hogy a film hőséről az 1990-es rendszerváltozásig utca volt elnevezve Budapesten: így ragadnak belénk a hamis mítoszok.

Olvasd tovább →

5

Így készült Az utolsó Jedik

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

sw-the-last-jediEltelt két év, és a lelkesedés már nem ugyanaz: bő egy évtized után újra életünk része lett a Star Wars (és marad is egy jó darabig), ezúttal Disney-hangszerelésben. Míg 2015-ben a világ lélegzet-visszafojtva figyelte, képes-e a JJ. Abrams rendezte Az ébredő Erő megugrani a lécet, most jobbára csend van. Persze a rajongók változatlanul rajonganak, a geekek fanteóriákat gyártanak, de mi, sima filmrajongók egyben bízhatunk: ha valaki, akkor Rian Johnson (Brick, The Brothers Bloom, Looper) új szintre emelheti a Skywalker-sztorit. Hangolódjunk hát a premierre néhány kulisszatitokkal.

Olvasd tovább →

1

Csillámpor nélkül – Rögtönzött Szerelem (The Big Sick)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-rögtönzött-szerelem-1

Torkollhat-e önfeltáró terápiába egy stand up-műsor? Lehet-e üdvös egy súlyos betegség? Szabad-e viccelni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal? Az itthon még ősz utóján bemutatott Rögtönzött szerelem (The Big Sick) – vigyázat, a magyar cím megtévesztő! – nemhogy bátran bevállalja ezeket a szituációkat, de olyan pompásan jön ki belőlük, hogy eszünkbe sem jut butuska romantikus komédiának nevezni. Michael Showalter rendezése nem is az: ízig-vérig valószerű drámával van dolgunk, olyannyira, hogy a saját igaz történetét megíró humorista, Kumail Nanjiani önmagát játssza a főszerepben. A gyors felütés után le is pereg az összes romkom-közhely a cselekményről.

Olvasd tovább →

1

A Viszkis

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-12-viszkis-1

Nemcsak a címszereplő, A Viszkis rendezője, Antal Nimród (Kontroll, Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók) is egy kicsit népmesei figura: a tehetség megvillantása után legkisebb királyfiként indult az ígéret földjére (tarisznyájában a kitűnő Kontrollal), majd néhány tisztességes bérmunka után visszatér hazájába, hogy ott mutassa meg, mire képes. A film erre finoman rá is játszik, de nem tolja túl, ahogy hősének mítoszát, a társadalom reakcióját és az utólagos legendagyártást sem. A Viszkis kompakt, feszes, profi film. Emlékezetes élmény, és ez kevés magyar filmről mondható el.

Olvasd tovább →

3

20 éves a Gattaca

Publikálta nikodemus

2017-12-gattaca-1írta Nikodémus

A kilencvenes években benne volt a levegőben az eugenika: mindenki DNS-kijavított betegségekről meg klónozott emberekről álmodozott (vagy rettegett), sorra készültek a dokumentumfilmek és a tényfeltáró könyvek a témában. Csináltak néhány filmet is, közülük azonban messze kiemelkedik az íróként indult Andrew Niccol első rendezése, az épp húsz éve, 1997. október 24-én bemutatott Gattaca.

Olvasd tovább →

2

Taboo – 1. évad

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-11-taboo-1

1814, London a viktoriánus kor hajnalán. Csendes gyászszertartás a templom félhomályában. A rokonság halkan zokog, majd eláll a lélegzete: egy szellemalak tűnik fel az ajtóban. Peckesen besétál, s kalapját le se véve beül az egyik padba. Hidegrázós belépő – a cselekmény és maga Tom Hardy részéről egyaránt, kinek szerelemprojektje az édesapjával, Chips Hardyval és Steven Knighttal együtt megírt, Ridley Scott produceri felügyeletével megvalósított Taboo. A titokzatos férfi James Keziah Delaneyként mutatkozik be, és bejelenti igényét az elhunyt örökségére. És ekkor elszabadul a pokol.

Olvasd tovább →

3

Röviden: Contratiempo (2016)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-11-contratiempoEste van, egy középkorú, kimért nő (Ana Wagener) érkezik. Beszáll a liftbe, kilép a legfelső emeleti folyosón, becsönget, és rezzenéstelen arccal közli az újgazdag, meglepett ficsúrral (Mario Casas), hogy ő a védőügyvédje, úgyhogy jobb lesz, ha mindketten előveszik az őszinteség-kártyát. A nyitójelenet tárgyalótermi krimit ígér, ám végülis csak gondolatban lépünk ki a szóban forgó penthouse-ból, de egyáltalán nem baj. Ez pedig Oriol Paulo katalán rendező érdeme, aki a feszes, jól súlyozott forgatókönyvet is összerántotta, és keményen kézben tartja a szálakat. A szócsata természetesen egy bűntény körül forog, és nagy élvezet összerakosgatni a történtek legó-darabkáit némi Hitchcock-suspense árnyékában. A gyakorlottabbak persze a közepe felé már meg tudják tippelni a végső felállást, és hát a figurák is inkább olyanok, mint akiket a cselekmény rángat, semmint saját döntéseik. Az erkölcsi vonatkozásokról pedig ne is beszéljünk: alig képes megrendültséget kelteni a nézőben az elkövetett bűntény, és ahogy egy igazi posztmodern nyomozósdihoz illik: a kirakós fontosabb, mint az üzenet. Ám ha nincsenek nagy igényeink, egy elegáns, feszes csavarfilm élményével gazdagodhatunk.

A filmről korábban Koimbra írt.

Olvasd tovább →

3

Röviden: Adult Life Skills (2016)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-11-adult-life-skillsAnnának (Jodie Whittaker) születésnapja van – a harmincadik –, de senki sem ünnepel: anyja (Lorraine Ashbourne) kiabál vele, nagyanyja (Eileen Davies) babusgatná, ő azonban bevágja a durcit – és az ajtót maga mögött. Előveszi filctollát, dekorál és hajtogat, s bizarr párbeszédeket ad elő két hüvelykujja főszereplésével. A kert végében található, átalakított fészerben lakik, mely tele van zsúfolva tarkabarka holmikkal. Hogy ezek micsodák valójában, s hogy Anna körül miért forr állandóan a levegő, azt Rachel Tunnard elsőfilmes vágó-rendező virtuóz ritmusban adagolja. Ennek folytán sokáig csak találgatunk, mire föl ez a nagy hajcihő: a furcsa párbeszédek, a különös, mégis borzongatóan valósághű karakterek és az abszurd, mégis kínosan ismerős szituációk. Rendezőnk jóvoltából csakhamar egy menekülés-történet közepén találjuk magunkat, ahol a szörnyű múlt okozza a még ki sem próbált, félelmetesen idegennek tűnő jövő elöli bujkálást. A tét azonban egy élet, amit nem szabad futni hagyni – a sebek pedig gyógyíthatók: szeretettel.

Olvasd tovább →

0

Amit egy arc elmondhat – Lady Macbeth (2016)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-10-lady-macbeth-1

Akkurátusan előkészül, felöltözik, lassú léptekkel átmegy a nappaliba, s leül. Szemben velünk. Arca nem mozdul, mégis ezernyi érzelmet olvashatunk le róla. S mindent megtudunk, kérdés és könyörület nélkül. William Oldroyd első nagyjátékfilm-rendezése, a hazánkban előbb a miskolci Cinefesten, majd szeptember legvégén az országos mozikban is bemutatott Lady Macbeth nézőpróbáló film, mely Leszkov, Sosztakovics és Wajda után is képes valami újat kihozni Shakespeare közismert fabulájából.

Olvasd tovább →

2

Egy másik Amerika – Logan Lucky / Wind River

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2017-10-logan-lucky-wind-river-1

A Wind Riverről itt írtunk.

Legkésőbb Donald Trump elnöksége óta már mi is tanulgatjuk: van egy másik Amerika. Ahová nem ér el a valóságfricskázó, politikailag korrekt beszédmód, amit nem mutatnak a tévécsatornák, s amely felett olyan könnyedén átrepül a nyugati-keleti partok metropoliszaira kíváncsi turista. Nos, innen tudósít különböző hangnemben, ám rendre sebészi pontossággal két friss film: a Logan Lucky – A tuti balhé és a Wind River – Gyilkos nyomon a nyárutó talán legtanulságosabb mozibemutatója.

Olvasd tovább →