FilmDROID 
Az Oscar-díjas Jordan Peele tavalyelőtt sokkhullámokat keltett a kortárs kultúrában Tűnj el! című filmjével. Első rendezése új mércét állított fel a provokatív, társadalomkritikus horrorok sorában. Most újabb rémálommal tér vissza, amelyet ismét ő írt, rendezett és ő a mű egyik producere is. A Mi (Us) története az észak-kaliforniai partvidéken játszódik. Egyik főszereplője az Oscar-díjas Lupita Nyong’o. Adelaida Wilsont alakítja, aki visszatér gyermekkori otthonába férjével, Gabe-bel (Winston Duke), valamint két gyermekükkel, Zorával (Shahadi Wright Joseph) és Jasonnel (Evan Alex), hogy egy jót nyaraljanak. A fiatal nőt megmagyarázhatatlan és feldolgozatlan trauma kísérti múltjából, s most egy sor kísérteties véletlen ejti gondolkodóba. Paranoiája lassan fokozódik, mert kezd egyre biztosabb lenni abban, hogy valamilyen veszély leselkedik a családjára. Miután intenzív napot töltött a tengerparton barátaikkal, Kitty és Josh Tylerrel, illetve ikerlányaikkal, Beccával és Lindseyvel, Adelaide és családja visszatér a házukba, ahol négy alak áll a kocsifeljárón. A Mi-ben egy átlagos amerikai család egy rémisztő és hátborzongató ellenféllel szembesül: saját doppengängereikkel.
horror
Halloween – a kulisszák mögött
Jamie Lee Curtis ismét egyik leghíresebb szerepében, Laurie Strode megformálójaként látható, aki utoljára csap össze a maszkos Michael Myersszel. Negyven évvel vagyunk a tragikus Halloween-éjszaka után, amikor Laurie kis híján Myers ámokfutásának áldozatává vált.
Malek Akkad családjának cége, a Trancas International Films a kezdetektől a Halloween-filmek gyártója, ezért nagy örömmel vállalkozott arra, hogy friss megközelítéssel térjen vissza a klasszikus történethez, és hasonló gondolkodású partnerre talált Jason Blum producer személyében. Akkadot régóta lenyűgözte, ahogyan Blum a bénító rémületet magas minőséggel ötvözi, ezért lelkesen fogott munkához a producerrel, aki régi rajongója édesapja életművének… és képes arra, hogy új életet leheljen a klasszikus franchise-ba.
Íme az első képek a Kedvencek temetője rebootból
Végre rákukkanthatunk milyen hangulatot igyekszik sugározni a 2019 tavaszán mozikba kerülő Kedvencek temetője (Pet Semetary) legújabb feldolgozása. A Stephen King 1983-ban publikált, rendkívül népszerűvé vált könyvén alapuló eredeti verzió 1989-ben került a vászonra, s vált később klasszikussá (hazánkban is). A gyász természetes ám egyben megterhelő folyamatának (érhető, emberi indíttatásból történő) természetellenes felrúgása, a valóságunk és a túlvilág határainak elmosódása, valamint ezek elkerülhetetlen következményeként a gonosz megjelenése borzolta az idegeinket. Mint ahogy az lenni szokott, hamarosan jött a második rész is azonban nem tudta megismételni amit az első rész adott; csalódott közönséget hagyott maga mögött. Ezúttal, a rebootban már nem a mester írja a fogatókönyet, a staféta David Kajganich kezébe kerül (Invázió, The Bigger Splash). Néhány nagyszabású változtatásra ugyan számítani lehet, mind a történetben, mind pedig a könyv karaktereinek felbukkanásában/szerepeltetésében, ami a hardcore kiskedvenc rajongóknak talán aggódásra adhat okot, ám a King-univerzum – azt gondolom – félig megelőlegezett garancia arra, hogy nagyot nem tévedhetnek a készítők. … és persze a főbb szerepekben Jason Clarke, John Lithgow és Amy Seimetz.
Képek odalent.
Doro_
25 éves a Jurassic Park
írta Nikodémus
Negyedszázada, 1993. június 11-én mutatták be Steven Spielberg dinós kalandfilmjét.
Szerte a világon legalább két generáció szorongatta a karfát azon a szép nyári napon a mozikban: a gyerekek az épp felfutó dinókultusz-keltette vágyaik beteljesülését várták, szüleik pedig az akkoriban legmenőbb ponyvafilmes szerző, Michael Crichton nevére mentek be a moziba. Utóbbiak kicsit csalódtak, előbbiek pedig családbarát Disney-mozi helyett egy vérfagyasztó horrort kaptak. De hogy is lett az ősi ijesztegetést és egy divathullámot ravaszul összeházasító látványfilm technikatörténeti mérföldkő? Steven Spielberg még egyszer utoljára megmutatta, milyen jó a szimata.
Hang nélkül (A Quiet Place)
írta Minime
A csend nyomasztó szimfóniája.
John Krasinski társíró-rendező-főszereplő egy olyan „misztikus” témát ragadott meg és ábrázolt filmjében, amelynek a mindennapi életünkben egyre kevésbé élvezhetjük áldásos és megnyugtató hatását, ez pedig nem más, mint a csend. Minden előnye ellenére azonban a csend tud félelmetes, nyomasztó és ijesztő lenni, amitől megfagy az ereinkben a vér, amikor halljuk saját szívverésünket, és minden apró neszre összerezdülve, a levegő surranását is kiáltásként érzékelve roppan össze minden biztonságérzetünk. A csend paradox módon sugall egyfajta biztonságot és kelt félelmet, amelyet Krasinski mozijában mindkét aspektusból egyértelműen megtapasztalhatunk.
Annabelle 2: A teremtés (Annabelle: Creation)
Az első részről itt esett szó.
Amikor megismerkedtünk a Warren házaspárral, éppen a démoni Annabelle babával voltak elfoglalva. Csupán néhány percig láthattuk, eléggé beparáztatták vele a közönséget. És mivel amúgy is az Univerzumépítés-korát éljük, a stúdió úgy döntött, hogy ennek jegyében a Démonok között franchise-t is lehetne szépen bővíteni. Pénzügyileg egyértelműen jó döntés volt, hogy Annabelle megkapja a saját filmjét, azonban a végeredmény élvezeti szempontból eléggé lehangoló volt. Folytatás? Keresett a Warner annyit rajta, hogy ha bukott volna a spin off következő része, akkor is bőven lett volna mit számolgatni. Szerencsére ezúttal nem csak ímmel-ámmal törődtek a történettel. Olvasd tovább
Röviden: Amityville: Az ébredés (Amityville: The Awakening)
Sokan élcelődtek azon, amikor az X-Men: Apokalipszisben viccelődve arról beszél az egyik karakter a mozizás után, hogy mindig a harmadik rész a leggyengébb. A legújabb Amityville filmben felmerül, hogy vajon A rettegés háza 1979-es eredeti változatát vagy az előzményét nézzék meg, esetleg a 2005-ös remake-et. Nagy egyetértésben arra jutnak, hogy az új változatot nem teszik bele a lejátszóba, mert biztos, hogy sz*r. Hogy ezen a kijelentésen miért nem rugóztak szerte az interneten? Mert kevesen látták és akik esetleg mégis eljutottak a végéig inkább sóhajozva a szemüket forgatják.
A történet szerint egy anya lányával és kómában lévő fiával új helyre költözik. Hamarosan kiderül, hogy nem volt jó ötlet, mivel pont ebbe az elátkozott Amityville házba tették be a lábukat. Szépen lassan történik is pár furcsa dolog, majd az izgalom a tetőfokára hág.
Szó szerint értendő, hogy lassan zajlanak az események, a feszültséget pedig maximum a karakterek élik át, a néző enerváltan ásítozhat. Hiszen a játékidő feléig maximum egy-két jump scarre futja…és hát tulajdonképpen a második felében sem markolásszuk a szék karfáját. Franck Khalfoun azért nem reménytelen eset (P2, Maniac), de a rendező ezúttal vért izzadhatott, hogy össze tudja tákolni a filmjét. Unalom a köbön. Érthető, hogy Amerikában miért nem akarják évek óta bemutatni. Egy-két kérdés ugyan felmerül a cselekmény során, gyorsan el is felejtődik, de ha szükséges lenne beszélni róluk akkor már inkább vállalom be többszöri megnézésre a 2005-ös filmet. Olvasd tovább
Az (It)
A kritikát köszönöm Mini Me-nek.
Emlékszem milyen várakozással tekintettem a jövőbe 2013-ban, amikor is az Evil Dead remake a mozikba került. Az eredeti trilógia kedvelőjeként, nagy nyomást éreztem a készítőkön, amelynek következtében megfogalmazódott bennem az az elvárás, hogy ennek a remake-nek jobbnak, másnak kell lennie, mint Sam Raimi filmjei voltak. Nos Fede Alvarez nem okozott csalódást. Ugyanez a kiemelkedő figyelem kísérte részemről az „Az”-zal kapcsolatos híreket egészen attól a pillanattól kezdve, amikor bejelentették, hogy ismételten vászonra viszik a regényt. Gyerekként izgultam végig az 1990-es filmet (2 részes minisorozatot), amelytől szinte megfagyott a vér az ereimben. Tim Curry, Pennywise alakítása félelmetesen jól sikerült és magasra tette a mércét az esetleges követők számára. Maga a film összességében is egy komorabb, tartalmasabb témát adaptált Stephen King könyvéből, mint anno Raimi klasszikusát Alvarez. Vajon mennyire sikerült Andrés Muschiettinek az, ami Fede Alvareznek összejött, ez volt talán az egyik legalapvetőbb kérdés. Az újrafeldolgozás nem ment zökkenőmentesen, de végül néhány forgatókönyvíró és rendezőváltás után úgy tűnik a megfelelő kezekben landolt, amikor a fiatal argentin Muschietti vihette vászonra a történetet, akinek 2013-as Mama című horrorja okot adhatott a bizakodásra. Olvasd tovább
The Void
Miközben egy bezárás szélén lévő, éppen még működő kórházat fehérbe öltözött csuklyás, késsel felfegyverzett alakok veszik körbe éjszaka közepén, betoppan egy apa és fia, feltett szándékuk, hogy kinyírják az éppen az előtérben tartózkodó nemrég beszállított alakot, aki éppen egy szikét szorít a nővér torkához. A helyi zsaru tűzoltó fejszével állja utukat és a seriff is rajta tartjuk pisztolyát, eközben az egyik szobából egy rémséges lény csoszog elő. És mindez a film 25. perce körül. Ekkorra nagyjából egy igen fontos kérdés fogalmazódik meg bennünk. Olvasd tovább
A múmia (The Mummy)
Prodigium – a szervezet, amelyet Dr. Henry Jekyll irányít. Mivel foglalkoznak? Magával a gonosszal. Tanulmányozzák az efféle teremtményeket, megállapítják veszélyességét, befogják, vizsgálják és ha kell, semlegesítik. Most éppen az ősi Egyiptomból származó Ahmanet (Sofia Boutella) került látókörükbe. Pont ez Jekyll irányította „intézet” lesz az összekötő kapocs az Universal által kiötlött Szörnyuniverzumnak. Számíthatunk rá, hogy a Dark Universe logója alatt érkező filmekben valamilyen szinten benne lesz a misztikus és kegyetlen, hétköznapinak nem mondható lényekre specializálódott Prodigium. Ez az elgondolás sem hathat frissnek vagy éppen újnak, hiszen a Godzillában is megjelent egy hasonló társaság. Olvasd tovább
Élet (Life)
A filmről Mini Me is írt.
Megtanulhattuk már, hogy a Mars veszélyes hely! Tudna erről mesélni Arnold Schwarzenegger és Matt Damon is. Azt is tudjuk, hogy nem érdemes semmit birizgálni, ami a vörös bolygón található vagy éppen arról származik. De ha mégis. abból csak baj lehet. Irdatlan nagy baj. Számunkra csak akkor jelent problémát, ha e mellé rendkívüli unalom társul. De ha az óvatlan karakterekért tudunk szorítani, akkor a fennálló veszély kifejezetten jól jöhet nekünk, az izgalomra és szórakoztatásra vágyó nézőknek. Még akkor is, ha cseppnyi eredetiséget sem lehet felfedezni benne. Olvasd tovább
Alien: Covenant
SPOILERES
Amikor Ridley Scott sok évvel ezelőtt megemlítette, hogy rendet tenne az Alien franchise környékén, sokan reménykedtek benne, hogy erre lesz majd alkalma. Sor is került erre, azt hiszem egy emberként sóhajtottak fel a rajongók a hír hallatán és kitörő örömmel emelték magasba kezüket. De kérdő arccal, kissé lefagyva álltak a „Nem lesz benne szörny” és „Előzményt forgatunk” szövegek előtt. Ebből vajon mi lesz? A Prometheus jött, látott és alaposan megmozgatta az összes létező fórum felhasználóját. Sorra kiemelték és elemezték a hibákat, de minden egyes negatív észrevételre jutott magyarázó válasz is. És mivel netszerte mindenki erről beszélt, még az is megnézte DVD-n vagy Blu-rayen, ha nem tervezte, hogy leüljön a film elé. A bevétel pedig egyenlő volt a folytatással. Olvasd tovább