0

Kedvencek temetője – A kulisszák mögött

A film Stephen King azonos című regényén alapul, főhőse dr. Louis Creed orvos (Jason Clarke), aki feleségével, Rachellel (Amy Seimetz) és két gyermekükkel Bostonból egy Maine állambeli kisvárosba költöznek. Clark titokzatos temetkezőhelyet fedez fel az erdő mélyén, otthonuktól nem messze. Amikor bekövetkezik a tragédia, a doktor különös szomszédjától, Jud Crandalltől kér tanácsot, ami végzetes láncreakciót indít el: elszabadul az elképzelhetetlen gonosz, s ez rettenetes következményekkel jár.

Sötét és rémisztő parabola

Stephen King 1983-as regénye, a Kedvencek temetője olvasók nemzedékeit nyűgözte le, mert a legjobb példa arra, az író milyen bámulatosan képes ötvözni a hétköznapi valóságot a rendkívülivel, hogy elképesztő természetfölötti thrillereket alkosson, amelyek legmélyebben szunnyadó félelmeinket hozzák felszínre. A Creed család története szívbemarkoló, megdöbbentő és letehetetlen: sötét és rémisztő parabola szeretetről és halálról, s a veszteség elviselhetetlen fájdalmáról. A regény folyamatos népszerűsége és a felvetett témák állandó aktualitása alkalmassá tette arra, hogy ismét vászonra vigyék. A producerek szerint az volt a kihívás, hogy az új adaptáció eléggé hű legyen az eredetihez, annak érdekében, hogy a régi rajongók elégedettek lehessenek, ugyanakkor megfelelően friss megközelítésre volt szükség, hogy a film önálló thrillerként is megállja a helyét.

„Stephen Kingen nőttem fel – mondja Mark Vahradian porducer. – A Kedvencek temetője volt az egyik kedvencem. Kitörölhetetlen emléket hagyott maga után, tehát személyes élménnyé lett. Igazi emberi dráma, mert egy család tragédiájáról szól – az érzelmek mindenki számára átélhetők.” Lorenzo di Bonaventura pályafutása során ez már a második Stephen King-adaptáció, mert az 1408 című lélektani thrillernek is ő volt a producere. „Nagy rajongója vagyok a lélektani horrornak, a Kedvencek temetője pedig ilyen, mert alapvetően azzal foglalkozik, hogyan próbáljuk meg elfogadni a halált és feldolgozni a gyászt.” Di Bonaventura szerint nem volt könnyű megtalálni a rendezőt – illetve, mint kiderült, a két rendezőt –, keresés közben igen nagy neveket is számításba vettek. „Megnéztünk egy csomó filmet. Kevin Kölsch és Dennis Widmayer munkája, a Tiszta tekintet (Starry Eyes) kimagaslott a mezőnyből. Iszonyúan szürreális film. Elvetemült és egyedülálló. Rájöttünk, hogy velük akarunk dolgozni.”

A 2014-es Tiszta tekintet az SXSW filmfesztiválon debütált, és világszerte díjakat nyert a hollywoodi sztárkultusz perverz ábrázolásáért. Kölsch és Widmayer nagy King-rajongó, így az, hogy adaptálhatják a mester egyik munkáját, valóra vált álom volt számukra. „Embert próbáló feladatot jelentett – mondja Widmayer. – Jó néhányszor elő kellett adnunk az ötleteinket a producereknek, de általában elfogadták az elképzeléseinket, különösen azért, mert vissza akartunk térni a gyökerekhez, vagyis a regényhez.” A két filmes nagyon örült annak, hogy a sztori soha nem téveszti szem elől a szereplők emberi aspektusait, miközben rémisztő természetfeletti események történnek. „Ez King minden művére jellemző – mondja Widmyer. – Minden regénye kimondottan rémisztő, de ha kivesszük belőle a horrort, erőteljes drámát kapunk, és mi pont ezt kerestük. Steven King valamennyi könyve közül ez az egyetlen, amely a legemberibb érzelemmel foglalkozik: a gyásszal.” Widmeyer kamaszként olvasta a könyvet, és alaposan megrémült tőle. „Egy férfiről szól, aki elképzelhetetlen dolgot tesz azért, hogy megmentse a családját – tehát nem valamilyen külső erő indítja be a cselekményt. Úgy éreztem, ez nagyon veszélyes könyv, és sokáig minden apró részletre emlékeztem.”

A két rendező a saját interpretációját készítette el King regényéből, tehát nem az előző film remake-jéről van szó. „Ez teljesen új adaptáció – mondja Kölsch. – A saját változatunkat szerettük volna elmesélni, ezért van benne pár olyan dolog, amit a könyv tartalmaz, de az előző film nem. Akad a filmünkben pár erőteljes meglepetés a régi rajongóknak, amikre biztosan nem számítanak, de nem kell aggódni, hűek maradtunk a film lényegéhez.” Mielőtt a rémület teljesen átvenné a hatalmat az éjszakában, a félelem már ott lopakodik mindenhol a Kedvencek temetőjében. „A néző lassan rájön, mi fog történni – magyarázza Widmyer. – Imádom azokat a horrorfilmeket, ahol a családi problémákat magasabb szintre emelik, és King ebben kiváló. Például a Ragyogás igazából arról szól, hogy egy család szétesik az alkoholizmus és az apa erőszakos természete miatt. Azok a horrorfilmek a legjobbak, amelyek valódi emberi problémákról szólnak.”

A sztori újrafelfedezése

Tíz évet vett igénybe a Kedvencek temetője új változatának előkészítése. A forgatókönyv megírását Jeff Buhlerre bízták, aki az Átok és a Jákob lajtorjája új adaptációin is dolgozott. Buhler minden karácsonyra egy King-regényt kapott a szüleitől, így már kamaszkora óta lelkes rajongó volt. „King munkássága a gyerekkorom elválaszthatatlan része volt, de csak felnőttként éreztem meg az igazi erejét – mondja Buhler. – Sokkal félelmetesebb lett, mert a horror nem egyszerűen a természetfeletti események nyomán keletkezik. Ebben a filmben a veszteség az igazi szörnyeteg, és az, hogy mit tesz az emberekkel. Stephen King olyan karaktereket alkot, akik nagyon valóságosnak tűnnek, mintha a szomszédaid lennének. Aztán olyan helyzetekbe rakja őket, ahol elkezdenek lehetetlen dolgokra vállalkozni. Azt sikoltod, hogy ’jaj, ne!’, de tudod, hogy meg fogják tenni. Ettől lesz olyan jó szórakozás.” Szakértő kézre volt szükség ahhoz, hogy megőrizzék mindazokat az elemeket, amelyek az előző változatot kultikussá, egyben az egyik legjövedelmezőbb King-adaptációvá tették. „A horrorok nézőinek tábora meg általában a filmek közönsége sokkal kifinomultabb lett – folytatja Buhler. – Karakterfejlődést és érzelmi elköteleződést igényelnek. Az eredeti film tökéletesen illett ahhoz a korszakhoz, a nyolcvanas évek végéhez, de mi azt akartuk, hogy a stílus és a karakterek teljesen modernek legyenek.”

A rendezők a saját ötleteikkel segítették, hogyan lehet ezt elérni. „Megmutattuk nekik a forgatókönyvet, és sok érdekes észrevételt kaptunk – mondja di Bonaventura. – Teljesen elképedtem, milyen merészek és ötletesek.” „Dennis és Kevin tökéletesen tisztában vannak azzal, mit imádnak az emberek King regényében – mondja Vahradian. – Oda-vissza ismerik a könyvet, azt is beleértve, mi a legfontosabb a rajongóknak, és hogyan kell beilleszteni mindazt, ami legutóbb kimaradt.” Kölsch és Widmeyer számára az volt a legfontosabb, hogy megtalálják az egyensúlyt a valódi világ és a természetfeletti között. Az egyik legjelentősebb változtatás meglepetést okozhat a régi rajongóknak. A regényben és az előző filmben Creedsék 2 éves fia, Gage lesz közlekedési baleset áldozata. A mostani filmben 8 éves Ellie lányuk hal meg és támad fel. Az olyannyira szeretett történet ilyen drasztikus megváltoztatása sok álmatlan éjszakát okozott az alkotóknak, de lehetővé tette számukra, hogy alaposabban feltárjanak néhány kapcsolatot.

Louis és Rachel más viszonyt ápolnak idősebb gyermekükkel, ami segít a közönségnek abban, hogy mélyebben azonosulni tudjon Ellie-vel, vélik a rendezők. Ez azt is lehetővé tette számukra, hogy kevesebb speciális effektussal jelenítsék meg az élőhalott gyermeket, aki bonyolult lelki viadalokat vív az apjával, és olyan mimikája meg gesztusai vannak, amiket lehetetlen lett volna eljátszatni egy kétévessel. „Mindez sokkolhatja azokat a nézőket, akik ismerik a könyvet vagy az előző filmet – mondja di Bonaventura. – De ily módon hatásosabban mesélhettünk a gonosz természetéről és bizonyos egzisztenciális kérdésekről, mint egy kisgyerek által, aki jószerivel még csak gagyogni tud.”

Családi trauma

A Kedvencek temetője négy főszereplőjének jutalomjátékra van lehetősége és hiteles érzelmi utazást tárhatnak a nézők elé, hangsúlyozza Widmayer. „A könyv szövedéke igen gazdag. Minden főhős komoly jellemátalakuláson megy át és kiváló titka van. Louis Creed a főhős, de a többieknek is jelentős szerep jut.” Louis Creed orvos, aki Bostonban praktizált, de egyszer csak úgy döntött, inkább Maine állam kies vidékén, egy egyetemi klinikán szeretne dolgozni. Azt reméli, családjának ily módon kevésbé lesz stresszes az élete és több időt szentelhetnek egymásnak. A Louist alakító Jason Clarke korábban már olvasta King regényét, ám a történet új jelentést kapott, amikor ő is apa lett. „Nagyon felkavaró volt minden értelemben. El tudnám képzelni magamat ilyen helyzetben. Mit tennék szülőként? A regény szívettépően gyönyörű bizonyos helyeken, néha le is kellett tennem, hogy csak később vegyem elő újra.” A film minden karaktere radikális változáson megy át, mondja a színész. „Sokat beszélgettünk arról, hogy ezt nagyon hitelessé kell tennünk. A könyv végsősoron azért működik, mert a karakterek hitelesek. Elsődlegesen azért tűnik hatásosnak, mert eredeti módon ijesztget, ám a mélyben ott munkálnak a felkavaró érzelmek és a nem múló fájdalmak.” „Ez a film mélyebbre ás, és megmutatja, mi a valódi horror – folytatja a színész. – Van egy nagyszerű mondat a könyvben azután, hogy Louis átkelt a mocsáron, és látta a Wendigót. (Az ősi észak-amerikai indián mitológia emberevő démonja, amely a könyvben a cselekmény fontos mozgatója volt, az első filmváltozatból azonban kihagyták. – a szerk). Louis azt mondta magában: gondolkozz el ezen. És tényleg úgy is tett.”

Rachel Creed tökéletes kiválasztása a film sikerének másik sarkalatos pontja volt, hangsúlyozza Vahradian producer. „Amy Seimetz alakítása a film nagy revelációja – mondja. – Elsősorban íróként és rendezőként tartottam számon őt, bár tudtam, sok színészi feladat is köthető a nevéhez. Rendkívül fotogén, árad belőle az emberi melegség, de mindeközben a sötét oldal megjelenítése sem idegen számára.” Rachelt még mindig kísérti borzasztó halált halt nővérének sorsa. „Amikor Rachel kislány volt, a nővére meghalt egy krónikus betegségben, és neki örökre bűntudata lett emiatt – magyarázza Vahradian. – Különleges színész kell ahhoz, hogy el tudjon játszani egy ennyire sérült személyiséget, miközben a karakter olyan szimpatikus tud maradni, hogy minden néző együttérez vele.” Amikor Creedsék megérkeznek, az élet annyira normális mederben csordogál Maine-ben, minden annyira nyugodt és vigasztaló, mint a friss almáspite. De Rachel képtelen mindent maga mögött hagyni, gyötrik az emlékek. „Zelda lassan haldoklott egy szoba mélyén – magyarázza Widmyer. – Ez rémisztő és tragikus volt, amit a kishúga szemszögéből látunk.”

Seimetz, aki olyan sorozatokban játszott, mint A gyilkosság (The Killing), a Stranger Things és a The Girlfriend Experience (utóbbinak executive producere, forgatókönyvírója és rendezője is), King regényét talán túl korán, 8 évesen olvasta el. „Szerintem a szüleim örültek, hogy egyáltalán olvasok valamit – nevet a színésznő. – A Kedvencek temetője borzasztóan felkavart. Nem vámpírokról vagy démon által megszállt autókról szólt, hanem egy gyerek elvesztéséről és arról, hogy egy család miként próbál megküzdeni komoly egzisztencialista problémákkal. Nagyon traumatikus élmény volt.” Seimetz a regény és a forgatókönyv alapján építette fel Rachel karakterét. „King mindig szorosan kapcsolatban áll a szereplőkkel, ahelyett, hogy szimplán leírná a bonyodalmakat, amiket kitalált nekik. Egy család áll a középpontban, akikkel traumatikus dolog történik, amitől teljesen kétségbeesnek. Az volt a célom, hogy bátran megmutassam a család kezdeti boldogságát. Rachel kezdi ugyan újra átélni a nővére halálát, de ha már az elején teljesen megtört embernek mutatnánk, a későbbi veszteség nem lenne eléggé traumatikus.” Van egy kulcseleme King regényének, ami még izgalmasabbá teszi: a tagadás. „Ez rendkívül mellbevágó dolog: a halál tagadása. Mindannyian meghalunk. Bármelyik másodpercben esélyünk van rá. Ez a gondolat ott lebeg az egész történet felett, és ettől sokkal hatalmasabb és szívbemarkolóbb lesz, mint egy átlagos horrorfilm.”

Jeté Laurence, aki Ellie szerepét játssza, a forgatás idején lett 11 éves, de amikor a stábtagok róla beszélnek, azt gondolhatnánk, hogy egy felnőttről van szó. „Jeté a film összetartó kapcsa – magyarázza Vahradian. – Elképesztő színésznő. A szemei nagyon kifejezőek. A hangja magas és kedves, amitől a szívedbe zárod, a karakter halála ettől még megrázóbb lesz.” Ellie nyugtalan, amiért Maine-be költöztek és mindent maguk mögött hagytak. Amikor dédelgetett macskáját, Church-öt elüti egy kamion, az apja arra törekszik, hogy ne kísértse sokáig a halál emléke. Ezzel megteszi az első lépést a család tragédiája felé. „Nagyon klassz volt olyan filmben játszani, amely felteszi a kérdést: visszahoznál valakit a halálból? – mondja Laurence. – Ellie az elején kedves, figyelmes lány, imádja a macskáját és a családját, de dühös gonosz szellem válik belőle. A halott, bosszúálló Ellie-t nem érdekli, mekkora kárt tesz másokban, Imádtam ezt a kettős szerepet!” Laurence már számos szerepben bizonyított, de Ellie megformálása a legjelentősebb feladat eddigi pályafutásában. „Az apukám író és mindkettőnknek elég élénk a képzelőereje – mondja a fiatal színésznő. – Ez film nagyon ijesztő és felkavaró, de végig tudtam, hogy igazából a képzelőerőről szól.”

A szomszéd, akinek titka van

Jud Crandall, a Creed család legközelebbi szomszédja indítja el a tragikus események láncolatát. Egész életét a kisvárosban élte le, és jól ismeri a környék történelmét és folklórját – talán túlságosan is jól. A joviális öregúr barátságot köt a családdal, különösen Ellie-vel. Crandallt a nagyszerű John Lithgow alakítja, aki többször nyert Tonyt, Emmyt és Arany Glóbuszt, továbbá kétszer jelölték Oscarra. Lithgow nem olvasta a regényt és a filmet sem látta, a forgatókönyvben találkozott először a történettel. „Megijesztett és magával ragadott – mondja a színész. – Amikor feltettem pár kérdést az alkotóknak, már mindenre megvolt a válaszuk, és alig várták, hogy elolvassam a forgatókönyv következő változatát. Ezt nagyon meggyőzőnek találtam.” Lithgow-nak roppant mód tetszett, hogy Judnak sötét titka van. „Rettentően titokzatos figura. Félelmetes is tud lenni meg jóindulatú is. Sosem lehet tudni. A regényben különc öreg pasas. A filmben viszont háttértörténetet adtunk neki: egyszer szörnyű veszteség érte, aminek az emlékétől nem tud szabadulni. Szerintem ha ez nem történt volna Juddal, társaságkedvelő, jó humorú, aktív és kellemes ember lenne. Képes lenne a szeretetre, de az a sötét a dolog a múltban örökre megváltoztatta.”

Jud maga is találkozott az erdőben lappangó titokzatos lénnyel. A Wendigo, az indián legendákban megénekelt ősi rém még mindig ott tanyázik a Creedék háza mögötti mocsárban. „Mindenféle dolgokat vissza tud hozni az életbe, de ennek ára van – magyarázza Lithgow. – Amikor a Creed család macskája elpusztul, Jud sokáig tépelődik, hogy megossza-e velük ezt a titkot. Ám annyira kedveli őket, hogy végül szörnyű hibát követ el.” Lithgow sokat töprengett azon, mit tett volna Louis helyében. „Vannak olyan emberek, akiket annyira szeretsz, hogy el sem tudod képzelni az életedet nélkülük. Mit tennél, amikor esélyt kapsz arra, hogy visszahozd őket, miután meghaltak? Ez igazi fausti kérdés.”

Amikor visszatér a macska

Ellie macskája, Chuch (Winston Churchill néhai brit miniszterelnök nevének rövidítése) a Creed család tragikus sorsának beharangozója. Miután a temető földje életre kelti, végtelenül erőszakossá válik, és rothadó hús szaga van. A film legfőbb macskaszínésze Tonic, a maine coone háziragadozó lett. Ez a legnagyobb méretű háziasított macskaféle, igen intelligens, társaságkedvelő és impozáns bundája van. Végül mégis két macsek alakította a holtából visszatérő bundást, Tonic és Leo, mivel mindketten kiválóak voltak az alapvető kívánalmakat illetően: nagyszerű volt, ahogy agresszíven fújtak, meredten néztek és képesek voltak egyhelyben maradni, ameddig kellett. „Ők nem profi filmes macskák – mondja Kirk Jarett állatidomár. – Mindketten menhelyi állatok, akiket aztán örökbe fogadott a stáb valamelyik tagja.”

Melissa Millett macskaidomár kizárólag pozitív megerősítéses kiképzést alkalmaz. „Csak boldog macskával lehet rendesen együtt dolgozni – mondja. – Erős bizalmi kapcsolatot építünk ki, hogy gond nélkül olyan környezetbe helyezhessük őket, amely elsőre fenyegetőnek tűnhet számukra. A stressz csökkentése érdekében jutifalikat és játékokat vetünk be, hogy élvezhessék a közös munkát. Az egyik macska egyfolytában dorombolt! Mondtuk is neki, hogy ez egy Stephen King-film, úgyhogy ennél jobb szórakozást nem találhatsz.”

UIP Dunafilm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *