Top 10 – 2022

Bevezetésnek pár régebbi évvégi top10-es listánk:
2021, 2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014, 2013

Top Gun: Maverick – Egyszerűen hihetetlen ez a Tom Cruise. Színészi képességei limitáltak, egója kicsit túl nagy (a zavarbaejtő szcientológia-mániáját meg pláne hagyjuk), de még mindig nagyon érti, mi kell a közönségnek. Olyan szintlépést hajtott végre a kultikus Top Gun folytatásával, amire nagyon kevesen képesek. És igen, az utolsó félóra tömény álleejtés, mozitörténelem. Futottak még: The Batman (2022), Préda (Prey)

Az északi – Robert Eggers karrierje első blockbuster-alapanyagát kapta meg, ám eszében sem volt szabályos látványfilmet csinálni (meg is bukott vele a pénztáraknál), filmje azonban egészen különleges élmény egy olyan korból, amikor hit és realitás még kéz a kézben járt. Különleges élmény mindezt a posztmodern szekularizmus szemüvegén keresztül figyelni. Futott még: Nem (Nope), Minden mindenhol mindenkor (Everything Everywhere All at Once)

Ecc pecc ki lehetsz? (See How They Run) – A tavalyi év legkellemesebb meglepetése ez a semmiből jött, parádés Agatha Christie-parafrázis, amely fölényes eleganciával tiszteleg, gúnyol és szórakoztat. Érdemes jól megjegyezni a Mark Chappell-Tom George író-rendező páros nevét. Futottak még: Üveghagyma (Glass Onion: A Knives Out Mystery), Vagdalthús-hadművelet (Operation Mincemeat)

Svindler (The Card Counter) – Mint nagyjából minden Paul Schrader-mozi, ez se könnyű élmény, de a meglehetősen nagy hullámokat vető pályaív sikerültebb darabjai közé tartozik. A témák jól megszokottak – bűn, megbánás, vezeklés és kiengesztelődés –, a tempó nyugalmas, a hangulatteremtés remek, a főszereplő zseniális… a transzcendentális stílus (vagy nevezzük bárhogy) újra él. Futott még: A tizenhármak (Thirteen Lives)

Toldi (moziváltozat) – Irodalom-oktatásunk legnagyobb közhelyének nekimenni (ráadásul egy korábbi, legendás rajzfilmes adaptáció terhével) elég nagy bátorság. Az immár két éve elhunyt Jankovics Marcell művészi kompromisszumot nem ismerő hozzáállásának legfényesebb bizonyítéka a pályafutás záróköve. Főhősének felnövéstörténetével azonosulva maga is sok mindenen ment keresztül, s visszatekintve elégedett lehet(ett): intakt, világszínvonalú életmű született. Futott még: Menekülés (Flee)

A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske) – Egy lány (Renate Reinsve) képtelen dönteni arról, mit kezdjen az életével (s az abban megjelenő két férfival), de Joachim Trier filmje nem olyan, mint a közhelyes romkomok: itt nincs az idő kegyesen megállítva, hogy megvárja a hős választását. Nem, az élet megy tovább, és főleg ettől olyan fájdalmasan valóságszagú ez a film. Futottak még: Bergman szigete (Bergman Island), C’mon c’mon, Raymond és Ray (Raymond & Ray)

A hős (The Hero / Ghahreman) – Nehéz ezzel szembesülni, de az igazság sajnos másképp viselkedik, mint az álomgyári tárgyalótermi drámákban: gyakran ki sem mondható, körül sem írható. S ha volt is egy pillanat, amikor tisztán láthattuk, folyamatosan mosódik el, ismeretlen erők révén. Asghar Farhadi megint nagyot rendezett, mélységesen ironikus, hogy a történetét, mely többek között egy tolvajlás körül zajlik, a hírek szerint egyik diákjának munkájából csente… Futott még: After Yang

Isten keze (È stata la mano di Dio) – Sorrentino a zavarbaejtő Berlusconi-, majd pápa-portrék után visszatért ahhoz, amit a legjobban tud: feltárja a mesés-varázsos múltat (s kicsit ebben is Fellinit, nagy mesterét utánozza). Nápoly, fociőrület, szexi nagynéni, majd családi tragédia és hivatás – Isten keze néha egészen különös utakon-módokon működik. Futott még: Belfast

Apollo 10,5: Űrkorszaki gyerekkor (Apollo 10 ½: A Space Age Adventure) – Linklater imádnivaló túlbeszéléssel, popkulturális referenciák tömegével és szórakoztatóan könnyed hangvétellel, animációban fedi el a valóságot a szemünk elől. De úgy, hogy néhány pillanatban megérezzük azt a finom melankóliát, amikor a felnőtt rájön, hogy gyerekként milyen idillt lódított magának, menekülésképpen. Futott még: Licorice Pizza

Külön falka – Apa és lánya talál egymásra napjaink Magyarországán. Mocsok, magány, durvaság és nemtörődömség közepette virágzik ki két űzött vad meghatározhatatlan kapcsolata, s a lendületből még egy nagy szökési kísérletre is futja. Kis Hajni rendező debütálása annyira erős, hogy bátran odaállítható akármelyik európai szociofilm mellé – sőt, a szokott közhelyeken túl még mondani is akar valami fontosat. Futott még: A játszma