Koimbra:
Eljött a pillanat, mi is közzétesszük, hogy szerintünk mik voltak a tavalyi év legjobbjai. Néhány hete még úgy gondoltam, hogy 2016 nem volt túl erős, de a lista összeállításánál rájöttem, hogy volt jó néhány emlékezetes film. Talán csak értékelhető akcióból volt kevés és sajnáltam, hogy a hollywoodi nyár már nem a szórakoztatni akarás jegyében telt, hanem egyértelműen látszott, hogy a stúdiók a pénzt hajhásszák. Na de itt az én felsorolásom, alatta pedig Nikodémus listája.
Leszögezném, hogy mi nem akarjuk megmondani a frankót, hogy márpedig ezek voltak a legjobbak tavaly és mindenképpen muszáj megnézni őket. Csupán szerintünk e filmek voltak tavaly az igazán jók.
Régebbi évvégi top10-es listáink:
2015, 2015 legjei, 2014, 2013, 2012 (legjobb), 2012 (legrosszabb), 2011,
2010, 2008, 2007 (Miecs), 2007 (Koimbra)
Egyúttal érdekel minket, hogy szerintetek mely alkotások voltak 2016-ban a legjobbak?
Hardcore Henry: Azt hiszem, sokaknak ismerős lehet az az érzés, amikor egykoron egy-egy Chuck Norris vagy Sylvester Stallone film után úgy álltál fel, hogy dübörgött benned az adrenalin, és úgy pár percig úgy voltál vele, hogy minimum meg tudnád hódítani a világot, de az biztos, hogy szét tudnál fejelni egy kukát. A Hardcore Henry végén ugyanígy érezheted magad.
Autopsy of Jane Doe: Egy boncolás elsőre inkább gyomorforgatónak tűnhet egy átlagembernek, de nem egy dokumentumfilmről van szó. Lépésről lépésre haladunk a női holttest vizsgálatában, mindig akad valamiféle érdekes és furcsa dolog. Feszültséggel teli horror.
He Never Died: Henry Rollinshoz kifejezetten passzolt ez a horror-fantasy-akció egyveleg. Különös hangulatú fekete humorral megspékelt véres és laza misztikus-bibliai beütésű emlékezetes film.
Deadpool: Mintha a képregények lapjairól lépdelt volna fel a vászonra. A figura folyamatosan jártatja a száját, soha nem lesz túl sok belőle, egy cseppet sem erőltetett és gyakorlatilag mindvégig lehet rajta vigyorogni vagy éppen tele szájjal röhögni. Az alacsony költségvetésbe pedig jó pár remek akció is belefért.
Hurok: Még a tavalyi top 10 listánál a Liza, a rókatündérnél jegyeztem meg, hogy a magyar filmre nagyjából mindenki azt mondta egy időben, hogy köszönöm, nem kérem. De egészen jó irányba haladunk, Madarász Isti egy rendkívül jól felépített, igényes kisköltségvetésű hangulatos, ötletes feszes sci-fi thrillert tett le az asztalra.
Zsivány Egyes: A Star Wars 7 kiváló volt. Nem vitatkozom, nincs értelme. Jó látni, hogy a Disney a kisebb-nagyobb problémák ellenére biztos kézzel viszi tovább Lucas örökségét. Az első spin off filmben is minden a helyén volt és egy idő után szinte önkéntelenül halkan dúdoljuk a Star Wars jól ismert muzsikáját
Vaksötét: Ugyan miért kellene szorítani a betörőtriónak? Hogy ne kapja el őket a vak háztulaj? Tulajdonképpen igen. Meglepő, de el tudják érni, hogy inkább a kisstílű bűnözőknek drukkoljunk, a feszültséget folyamatosan szinten tartják
Green Room: Neonácik közé keveredett punkok egyszerűen csak szeretnének elhúzni a fenébe. Csak egy bezárt ajtó, néhány gyilkos hajlamú alak, kutyák és Patrick Stewart áll az útjukban. Klausztrófób, adrenalinpumpáló emlékezetes horror-thriller.
Rendes fickók: Shane Black mindig is otthon volt a remek szövegek és a vicces szituációk kitalálásában. Ryan Gosling, Russell Crowe és Angourie Rice triója egymásnak adja a magaslabdákat, amelyeket rendre le is csapnak.
Szenilla nyomában: A Pixar ismét bizonyított, animációjukat minden korosztály egyaránt élvezheti, lehet drukkolni a címszereplőnek és a mellékfigurák szintén eltaláltak. Profi munka, abszolút kreatív és szerethető.
És amit még kiemelnék: Sokan utálkozva mutogattak a Suicide Squad irányába, de nem tudok egyet érteni velük, én odavoltam a filmért. A nyár legszórakoztatóbb filmje a Star Trek: Mindenen túl volt. A Hush eléggé kiemelkedik a tavalyi év gyenge horrorfelhozatalából. A Vademberek hajszája könnyedén csak vigyort az arcomra, folyamatosan sorjáznak a humoros szövegek vagy pillanatok. Az animációk közül a Zootropolis, a thrillerek közül pedig Az élet árát tudnám még kiemelni. Illetve a Spotlightot remek karakterekkel és érdekes nyomozással. Hozzátenném még A kis kedvencek titkos életét, amelyet nagyon szerettem, de az értékelés ellenére alig emlékszem már belőle valamire.
Nikodémus:
Miközben mi, magyarok egy Oscarral gazdagabbak lettünk, Hollywood alapos mélyrepülésbe fogott, így a függetlenekben és Európában tudtam még bízni.
Eddie, a sas – Akkor, amikor az olimpia a gigaköltségvetésről, a doppingversenyről és a sportcelebekről szól, felszabadító érzés megtekinteni egy bumfordi kissrác történetét, aki akkor is tovább küzd álmaiért, amikor ennek minden látható jel ellentmond. Hugh Jackman pedig kisujjból rázza ki a mentorfigurát. Futottak még: Rendes fickók, Áve, cézár!
Amerika Kapitány: Polgárháború – Íme, mit tesz a tünékeny lelkesedés: ugyanitt tavaly még az új Star Wars-filmet dicsértem, ám a rohamtempóban bővülő univerzum idei darabja hiába jobb annál, stúdión belül legyőzte egy sokkal rutinosabb versenyző. A Polgárháború komor drámájában minden a helyén van, s az utolsó pár perc nélkül akár korszakalkotó is lehetne. Futott még: Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
Éjféli látomás – Scifi-ügyben ugyancsak felemás évet zártunk: a folytatásokon és b-kategóriás próbálkozásokon túl Jeff Nichols volt az egyetlen, aki valóban el tudott varázsolni, miközben az emlékezetes atmoszféra, a Spielberg-főhajtás és a thriller-cselekmény egy különös család tragikus sorsát rejti. Futottak még: Hurok, Star Trek: Mindenen túl
Tiszta szívvel – Az apa-fiú-sztorik mezőnye tavaly igen erősre sikeredett (sőt, előbbi filmünk ide is besorolható lenne), én egy magyar alkotást, Till Attila meglepően eredeti, okos és vicces filmjét favorizáltam, nem tagadva a továbbiak értékeit. Futottak még: Vademberek hajszája, Test (Cialo), Az én csontsovány nővérem
Sing Street – Újabb meglepő választás: noha mindenki a Kaliforniai álmot dicsőíti mostanság, nekem jobban tetszett egy visszahúzódó kiskamasz elvágyódása, aki – bármilyen naivnak is hangozzék ez manapság – zenével akar csajozni, és szerelmével akar kijutni az ír kisváros szűkösnek érzett környezetéből. Nagy dolog ez John Carney-től – sőt, számomra még a 80-as évek szintipopját is elviselhetővé tette. Futottak még: Kaliforniai álom, Miles Ahead
A homok alatt – Pici dán film egy pici közösségről, amelyet rémisztő indulatok fűtenek; olyan poszt-világháborús történet, amit még nem láttál, s ha már itt tartunk, olyan, amiről tuti komolyan elgondolkozol. Mert mi az ember? Vadállat vagy kezesbárány? Mi a világ? Erőszak vagy kiengesztelődés? És a kérdések nyitva maradnak.
Anomalisa – A film, amely mellett még az is szégyennek tűnik, hogy tavaly az Agymanók nyerte az animációs Oscart. Igen, Charlie Kaufman filmje ennyire jó, s persze legalább ennyire kényelmetlen is, mert nem csupán a felszínt kapargatja, hanem az emberlélek mélyére hatol. Már megint.
Ernelláék Farkaséknál – Semmi különös: egy magyar középosztálybeli művészcsalád másfél napja. A szegény rokonok megérkeznek, és maradnak. Mi pedig nem értjük – illetve dehogyisnem, nagyon is értjük – a felgyülemlett feszültséget, frusztrációt. A gyermeki lélek pedig csak kérdez: hova jutottál te, felnőtt, életed útjának felén? Ezt akartad? Mert visszacsinálni már nem tudod.
Spotlight – Egy nyomozás részletei – Annyi csapda rejlett a témában: a leleplezők mennybemenesztése, egyházellenes tételsulykolás vagy épp ellenkezőleg, bátortalan mismásolás – Thomas McCarthy mindet elkerülte, és szorosan témájára koncentrált: a szívós, kitartó kutatómunka bemutatására, és annak érzékeltetésére, hogy egy közösség kollektív hallgatása mennyire romboló lehet. Ennyi elég is egy megrendítő filmhez. Futottak még: A klán, A nagy dobás, Steve Jobs
A szoba – Egy kisgyermek világra nyílása, egy leányanya maró kétségei, a szülői szeretet ereje és az elengedés rettenetes fájdalma – ez mind benne van Lenny Abrahamson kompakt, mégis rendkívül gazdag filmjében, mely szédületes érzelmi íveket jár be, s közben csendesen tanít ragaszkodásról, szeretet-kapcsolatainkról és a kegyetlenül múló időről.
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Deadpool nálam a No1.
Saul fián másnap is elbőgtem magam.
Amit még nem láttam, és érdekel: Éjszakai ragadozók.
öööö…STAR WARS 8?
…az majd csak 2017 végén jön nem?
…a Rúzs van csak egy spinoff …
…csak kérdezem… halkan.
1:) Elgépeltem-elnéztem vagy ilyesmi.
2:) Csak egy spinoff, igen.
3:) Halkan is hallom. 🙂
…amúgy: DEADPOOL
Ennyit filmen rég röhögtem. Többször is láttam már, nagyon jó SZÓRAKOZTATÓ mű.
Remek példája annak, amikor egy (talán) tehetséges író-rendező (ami itt Magyarországon nem a legjobb párosítás, mert nincs “fék” a rendszerben, senki sem mondja meg a rendezőnek, hogyan kövesse az író útmutatásait) megkapja álmai pénzét, amiből forgathat – és rendre el is rontja, amit csak lehet.
Kezdjük azzal, hogy nincs eredetiség az ötletében. Forgasd le újra a Star Wars-t, legyen látványos és hangos – kit fog érdekelni? De ne másodjára forgasd le, legyen ez a huszadik változat az előző tizenkilenc után – nos, ezt láttuk most. Egy újraforgatott időhurkos filmet.
A helyszín. Ez a legborzasztóbb. Az élettelen gyárudvar, amit el akarnak nekünk adni “utcaképnek” (ezért parkoló autók, járókelők és egy véletlenül odahelyezett bolt is van a képben), miközben olyan szűk az “utcácska”, hogy ha egy autó bemegy rajta, kettő ki kell tolasson. A nagytotál úgy ahogy van felejtős. Nincs. Nem városban, hanem egy gyárban játszódik a városban játszódó történet. Nagyon zavaró.
A karakterek. Egyedül a csúnya pisztolyos rosszfiú élvezhető (Anger), mert a többiek olyan arccal játszanak, hogy szinte látod, amint beletörődötten hajtják végre az amatőrnek tetsző rendező-író lázálmait. Fáradtak. Bizonytalanok. De játszanak, hiszen végre egy magyar sci-fi… igen ám, de hol a sci-fi szál? Az időhurok lenne az? Ó…
Annyi, de annyi jó kritikát kapott ez a film (itt fentebb is), hogy nagyon megörültem az angol feliratos DVD-nek – feleségemmel tudtam így meglesni a legújabb remek magyar gyöngyszemet. Rengeteg “nemfordítás” a filmben, rengeteg félrefordítás (ezeken mosolyogtunk), de ettől függetlenül… unalmas, nagyon hosszúnak tűnő, rengeteg üresjáratot felénk dobáló film ez, amelyen még kellett volna kicsit dolgozni, hogy legalább annak a huszadiknak leforgatott Star Wars-nak betudjuk. Mert így… egy semmitmondó, élvezhetetlen valami lett. Film? Inkább valamiféle fércmunka. Sajnálom.
Alapvető összehasonlítás a “Triangle” című ausztrál film. Abban is több főszereplő bukkan fel, csak okosabban van megírva és persze összerakva. Szerintem jobb lett volna, ha Isti egy az egyben újraforgatja azt a filmet magyar szereplőkkel, hajó helyett gyárteleppel – gyakorlásképpen. Várom már, mikor jön el az első olyan becsületes rendező, amelyik először sokat gyakorol, utána mutatja csak meg, mire képes. Addig csak ilyen fércművek jutnak nekünk.
Triangle – http://www.imdb.com/title/tt1187064/?ref_=fn_al_tt_1
Ez csak egy negatív kritika volt, nem kell kardélre hányni. 🙂
Nem fűztem a filmhez nagy reményeket, de engem megfogott. Szerintem jól építették fel, a szereplők sem voltak gázak, a lepukkant helyszín meg illett is hozzá. Nem próbált művészies lenni (vagy művészfilmes hangulatot árasztani), a rendező tisztában volt a költségvetés korlátaival és pofás thrillert hozott össze. Nekem így jó volt. 🙂 És végre ismét volt egy jó magyar film.
Bocs, a “Hurok” című rettenet bosszantott fel ennyire, hogy arra vetemedtem, hogy csúnyán bemásoltam ide egy előző hozzászólásomat egy másik oldalról. Tudnék még ömlengeni, mennyire gonoszul rossz film ez a magyar sci-fi (röhej), de nem akarok nagyarcú lenni (tudom, az vagyok).
Legjobbak: A jelentős képregényes blockbusterek nekem mind a helyén volt végülis annak ellenére, hogy elsőre nem mindet szerettem, de a Deadpool volt a legjobb közülük. Star Trek Beyond, Függetlenség napja 2, Nice Guys, Cloverfield Lane 10, Szenilla, Storks, Szemfényvesztők 2, Kis kedvencek titkos élete, Snowden, Spotlight, Agyas és agyatlan, Zootropolis, Angry Birds, War Dogs, 7 mesterlövész, Zsivány 1. Aztán ilyeneket még pótolni kell, hogy: Jack Reacher, Inferno, Assassins, Éjszakai ragadozók, Érkezés, Könyvelő, Vademberek hajszája, A nagy dobás
10. Amerika kapitány: Polgárháború
9. Hurok
8. A martfűi rém
7. Eddie, a sas
6. Spotlight – Egy nyomozás részletei
5. Csoda a mennyből
4. Creed – Apollo fia
3. Deadpool
2. Aljas nyolcas
1. A fegyvertelen katona
Érdekes, az Érkezést senki nem firtatta még. (Részemről azért nem került be, mert még nem sikerült megnéznem.)
Érdekes egy film, érdekes. Tény, hogy el lehet rajta filozofálgatni, van is atmoszférája, de nem tudom igazán jónak nevezni. Úgy gondolom, hogy túl volt ez gondolva-csavarva, nem estem hanyatt tőle.
Pont ugyanez a véleményem. Kellene több ilyen jellegű film, de ez konkrétan sose fog a klasszikusok közé bekerülni.
A tavalyi év olyan silány volt, hogy részemről nem tudok összerakni egy TOP 10-es listát. Oké, bevallottan én csak szórakozni, kikapcsolódni akarok, ha moziba megyek, így a kisebb művészi-drámai vonal nálam kiesik.
Láttam kb. 20 filmet, de szinte mind középszer volt, vagy tele volt hibákkal.
Egy TOP 3-at tudok mondani max:
1 Rendes Fickók
2 Amerika Kapitány 3
3 Doctor Strange
Ebből az utóbbi kettő pusztán hozza a kötelezőt, de azt legalább profin. Az első az, ami mutat is valami egyedit, amellett, hogy nem lehet belekötni.
Hozzátenném még a fentiekhez, hogy épp nézem újra az X-Aktákat. Az elmúlt egy hétben láttam vagy 10-15 olyan részt, ami simán veri szórakoztatásban és kreativitásban a komplett tavalyi mozis mezőnyt. Ennyit erről.
Részben egyet kell értenem, nézzük csak meg a tavalyi és az idei Oscar-mezőny színvonalát. Ha tavalyról nem csúszott volna át számomra A szoba, a Spotlight és az Anomalisa, nem tudott volna összejönni a top10-em.