1

A Marvel-moziverzum első tíz éve

Már csak egy nap, és eljő a mozikba Thanos, hogy tíz év türelmes építkezését beteljesítse, és alaposan megritkítsa az elmúlt évtized alatt megszeretett szuperhőseink táborát. A Disney legnagyobb újkori pénznyomdájának sztoriját épp ezért (no és a DC-kínlódással való összevetés kedvéért) érdemes kicsit áttekinteni (s persze újraolvasni a kritikákat). Jöjjön hát a felvezetés: 10 év, 18 film, egyetlen hatalmas történet, Kevin Feige vezényletében.

írta Nikodémus

Gyülekező!

1993-2005: Miután megalakult a Marvel filmproducer-cége, a mélyrepülést produkáló képregényes részleg miatt sorra adták el legjobb karaktereik jogait különféle hollywoodi stúdióknak. A részletekre itt és most nincs idő, a lényeg, hogy jutott a jóból bőven mindenkinek (Koimbra remek írása erről itt), néha egészen fura konstrukciókban. A zsáner pedig lassan felkéredzkedett a mozivászonra: az X-Men (2000) és az első Pókember (2002) kasszasikere volt az, ami fejvakarásra késztette a kiadó vezetőit. Nem sokat teketóriáztak: eldöntötték, hogy maguk fejlesztik ezután a filmjeiket, kezdetben a jogokat birtokló stúdiókkal közösen.

2008: A blockbuster-szezon nyitányaként Vasember köszöntötte a mozibajárókat, s meglepően nagyot durrant. Pedig volt kockázat bőven: ismeretlen rendező (Jon Favreau), balhés előéletű színész-főszereplő (Robert Downey Jr.), félkész forgatókönyv (Jeff Bridges sok évvel később elkotyogta, hogy a film dialógusainak felét a következő forgatási nap előtt rakosgatták össze hármasban a rendezővel). Feige számítása bejött: az eredettörténet még nem volt elkoptatva, a poénok ültek, a sótlan gonoszon pedig még majd lehet alakítani (gondolhatták). A Marvel még azt is megengedhette magának, hogy moziba küldje a sokszorosan elátkozott A hihetetlen Hulk-projektet (többek között a rendező, Edward Norton és a producerek is cincálták a forgatókönyvet): a közönség húzta a száját, de befizetett rá.

2009: Az egyetlen év, amikor az összetorlódó fejlesztések miatt nem jött ki MCU-film, ám ez sem telt eseménytelenül: a Disney lecsapott az útjának elején járó cégre, és potom 4 milliárd dollárért megvette az egészet.

2010: Egy év kihagyás után egyszerű folytatásként jöttek ki Vasember újabb kalandjai, természetesen változatlan csapattal. A probléma csupán az, hogy a film kissé önismétlőre sikeredett.

2011: Ekkor más sűrűsödött a helyzet: a (sokak szerint túlzottan) királydrámásra vett Thor és a kalandfilmes beütésű Amerika Kapitány: Az első bosszúálló már jelezte, hogy Feige a gyorsan egyhangúvá váló eredetsztorikat zsánerjátszadozással próbálta feldobni. Előbbihez Kenneth Branagh utóbbihoz Joe Johnston volt remek (és kiszámítható) partner. Azért a skandináv villámisten első etapja adott egy emlékezetes figurát a franchise-nak: Tom Hiddleston Lokijáért mindenki megőrült. A háttérben pedig már szorgosan jegyzetelt a Bosszúállókhoz Joss Whedon, az istálló talán legtutibb igazolása.

2012: Az addig jobbára íróként, tévésorozatokkal vitézkedő geekpápa pedig elhozta a karácsonyt áprilisban, nemcsak a nézőknek, hanem a stúdiónak is. A Bosszúállók, miközben könnyed és humoros, jól egyensúlyban tartja karaktereit: ezt és a számtalan kikacsintást 1 milliárd dolláros bevétellel jutalmazta a közönség. A film nyomán Loki népszerűsége tovább nőtt, és felmerült egy önálló Fekete özvegy-film lehetősége is, a Marvel azonban nem ment elébe a dolgoknak. Végül 2019-kapunk női szuperhősfilmet az istállótól, Captain Marvel személyében.

Lecsapnak rád …khm, a pénztárcádra.

2013: Erre az évre egy jó és egy rossz hír jutott: a Shane Black-rendezte (s bizonyos részleteiben Kínára pozicionált) Vasember 3 csillagászati bevételeket hozott (más kérdés, hogy a rajongók gyomrát a szokásostól eltérő hangvétel és egy csúnya fordulat kissé megfeküdte), a Thor: Sötét világ pedig az egyik legzűrösebb Marvel-projektként épphogy elsunnyogott a radar alatt. Volt ott baj mindennel: az írószoba alig tudott ötleteket gyártani a folytatáshoz, Patty Jenkinst leszerződtették rendezőnek, majd kirúgták, Alan Taylor munkáját látva pedig lóhalálában újravágták a már kész filmet.

2014: Úgy tűnik, lassan beáll az egy év/két film sorminta, s rögtön egy meglepetéssel készül a stúdió: az addig alig ismert Anthony és Joe Russo rendezésében meglehetősen kortársra és borongósra fazonírozzák legpapírízűbb képregényhősüket. Az Amerika Kapitány: A tél katonája kémthrilleres hangütése aktuális problémákra reagál, és joggal arat kritikai és közönségsikert. Augusztusban pedig újabb hazardírozás jön be: Feige harmadvonalbeli karakterekhez és egy kissé őrült (ismeretlen) rendezőhöz nyúlt. A James Gunn-rendezte A galaxis őrzői felülmúl minden várakozást.

2015: Zavar az erőben (több szempontból is): a 2. fázis legutolsó filmje kicsúszott a szokásosan záró össznépi hős-seregszemle alól, és hát az a bizonyos nagy gyülekező is hagyott maga után kérdőjeleket… Edgar Wright már akkor fejlesztette a világ legkisebb szuperhőséről szóló filmtervét, amikor a nagy Marvel-univerzumépítés még a fasorban sem volt. Feige befogadta a fura brit srácot, ám a stúdiógépezet nem szereti a túlzott egyénieskedést: Wrightot pár héttel a forgatás előtt kirúgták. A helyére érkező Peyton Reed becsülettel leforgatta az anyagot, ami Hangya néven került a közönség elé, és a baljós előjelek ellenére tisztességes nyereséget termelt. Ekkorra azonban már letudtuk a Bosszúállók “háború és békéjét”, a béke nélkül, ahogy Whedon fogalmazott. Instant sikert sosem egyszerű újra megugrani, az egycsapásra sztárrendezővé avanzsált szakállas fickó pedig túl sokat bajlódott a karakterekkel és a stúdió-elvárásokkal. A Bosszúállók: Ultron kora nem rossz, de a kapkodó vágás és az elvarratlan szálak (látomások pl.) azt sejtetik, nem véletlenül búcsúzott el a rendező a Marveltől.

Búcsúzók.

2016: Miközben logót cserélnek, az Amerika Kapitány: Polgárháború premierjének környékén bejelentik, hogy a kétszer már bevált Russo-testvérek fogják rendezni a két év múlva esedékes gigantikus Thanos-kalandot. Maga a Polgárháború-film érdekes jószág lett: sokban eltér a képregény-alapoktól, koherens és drámai (s végre a gonosz is érdekesebb két ecsetvonásnál), a zárlat azonban sokat ront a renomén, illetve ekkor érkezik egy általános kiábrándulás-hullám a képregényfilm-mozizók körében. Nem független mindettől az ősszel bemutatott Doctor Strange mérsékelt sikere sem: hiába a nagynevű sztár, ha unalmas az eredettörténet és sótlan az ellenség (marad az Inception-re hajazó látvány).

2017: Az év első meglepetése A galaxis őrzői 2. vártnál nagyobb sikere, aztán pedig a nyár közepén a mozikba berobogó Pókember: Hazatérés. Utóbbi karakterrel kapcsolatban már két éve folytak az egyeztetések, s a kompromisszum eredményeként sikerült az eddigi legképregényhűbb, legszórakoztatóbb filmet letenni az asztalra. Novemberben pedig jött a slusszpoén: a sajátos humorú Taika Waititi Chris Hemsworth-tel közösen gyakorlatilag széttrollkodta a Thor-legendáriumot. A Ragnarök cím ugyan súlyos történéseket sejtetett (volt is ebből rajongói reklamáció), a film azonban fityiszt mutat az intergalaktikus pusztításnak. Az újabb évvégi Disney-bevásárlás nyomán Feigét faggatták egy esetleges X-Men – Fantasztikus négyes – Bosszúállók összeeresztésről, de diplomatikusan annyit mondott, nyugi, majd kialakul.

2018: A nagy évforduló évében az is végleg kiderült, hogy amihez Feige-ék hozzáérnek, az arannyá válik. Sokan próbálkoztak már kifejezetten fekete tematikájú filmmel sikert elérni (többek között George Lucas is a szomszédból), a Fekete párduccal a Marvel most ezt is behúzta. Itt a nyakunkon a Bosszúállók: Végtelen háború, és még nyáron bemutatják a Hangya és a Darázs-t (amolyan állandósult utánfutóként).

A jövő? Feige nagyon óvatosan bánik az információkkal, hisz tudja: a rajongókat a bizonytalanság izgalma élteti. A nagy Thanos-esemény után következő 4. fázisról emiatt viszonylag keveset tudunk: pár régi hős kilépője és több új bevezetése mellett az űr felé vesszük az irányt, melyben komoly produceri szerepet szánnak az őrzők-filmeket rendező James Gunn-nak. Az állítólag 2030-ig konkrétan meglévő menetrendnek egyvalami szabhat határt: ha a nézők megelégelik sztreccsruhás hősöket. Ennek bekövetkezte viszont a mostani felhajtást látva egy jó ideig nem valószínű.

Egy komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *