1

Röviden: ARQ

arqRenton (Robbie Amell) felriad álmából, vet egy pillantást az órára, majd barátnője (Rachael Taylor) felé fordul. A következő másodpercben maszkos alakok törik rájuk az ajtót. A férfinak sikerül kiszabadulnia karmai közül, de a lépcsőn lebucskázva kitöri a nyakát. Amikor ismét magához tér az ágyában találja magát, az óra ugyanannyit mutat és barátnője is mellette fekszik. Újra maszkos alakok szakítják be az ajtót. Renton időhurokba került.

Pár millió dolláros sci-firől van szó, amely csupán néhány helyiségben játszódik, a külvilágba csak néhány perc erejéig jutunk ki. Az információfoszlányokból megtudjuk, hogy súlyos energiahiányban vagy válságban szenved a Föld és valamiféle szörnyű háborúskodás miatt eléggé lepusztult állapotban van a bolygó. Ennek kivesézésére nem sok figyelmet fordítanak, ami miatt némi hiányérzetünk lehet. Azonban sokkal nagyobb gond, hogy a Tony Elliott rendező-forgatókönyvíró nem használta ki a „Restart” adta lehetőségeket. Nem vár senki egy Idétlen időkig vagy éppen Holnap határa-szerű próbálkozást, de Renton túlságosan is kevés alkalommal él az időhurok adta előnnyel. Így csupán néhány újrakezdést élünk meg,  Elliott inkább a szereplők kapcsolatát és a problémákat mutatná be. Kiben lehetne megbízni? De azért még jobb kérdés lett volna, hogy miképp alakulna, ha másképp próbálnák meg?

Többet lehetett volna kihoznia a posztapokaliptikus környezetből, a világ bemutatásával és az időhurokból. Habár a szereplők jól játszanak, de az ARQ mégis inkább egy be nem fejezett minisorozatra hasonlít. Unalmasnak vagy túlságosan bosszantónak nem nevezhető, korrekt darab. Olvasd tovább

0

Röviden: Bármit megtehetek (Absolutely Anything)

barmitmegtehetekMonty Pyton! A csapat egykoron fenomenális filmeket készített, a Brian életéből vagy éppen a Gyalog galoppból mindmáig lehet idézgetni. Nem járt el műveik felett az idő, mostanság ugyanúgy lehet hahotázni a poénjaikon. Elég régóta nem készítettek újabb produkciót, de a Megtehetek bármit vígjáték miatt újra összegyűltek, bár jobbára csak a történet szempontjából fontos földönkívüliek hangját adták, illetve Terry Jones volt a rendező. Persze azonnal felrémlik előttünk a sok remek jelenet a régmúltból, ám kiderül, hogy jelenlétük csupán marketingfogás.

A Simon Pegg által játszott Neil tanárként próbál boldogulni, életével nem lehet elégedett. De ahogy a Minde6ó-ban, ő is olyan erőre tesz szert, aminek segítségével bármilyen kívánsága valóra válik.

absany

Te mit tennél, ha bármit megtehetnél? Nos, igen, bizonyára először jobbá tennéd a saját és a haverod életét. Mert ugye azért kicsit (vagy nagyon) önzőek vagyunk és a világ problémái csak később jutna eszünkbe. A poénok nagy része éppen ezért arra épül, hogy Neil kívánságai nem úgy mennek végbe, ahogyan azt elképzelte. Bár ezek elég nagy hányada nem talál be vagy csak egy félmosolyra futja, ugyanakkor akad néhány egészen remek jelenet is. Kate Beckinsale helyett bármely más jól kinéző színésznő beugorhatott volna, jelenléte nem oszt nem szoroz. A többi karakter pedig úgy viselkedik, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő. Végső soron a film animációként jobban működött volna. Nagy potenciál volt a sztoriban. 50 %

0

Röviden: A barátságos óriás (The BFG)

baratsagosEmlékszem, régen ha meghallottuk Steven Spielberg nevét, biztosak voltunk benne, hogy emlékezetes filmet fogunk látni. A rendező tudott mesélni és mi szerettük, ahogy előadta a történeteit. De aztán valahogy már nem tudta a benne rejlő gyereket előcibálni, a drámái pedig vagy középszerűek vagy eléggé feledhetőek lettek. A Tintin nem volt igazán magával ragadó, a Lincolnt Daniel Day-Lewis jelenléte mentette meg, a Kémek hídja sem volt az igazi. A barátságos óriással bizonyíthatott volna, de ezek után már eléggé aggódom a Ready Player One miatt.

A veterán direktor Roald Dahl regényét adaptálhatta. Sophie a londoni árvaházban éldegél, egy este megdöbbenve vesz észre egy óriás alakot, aki gyorsan el is rabolja a lányt és magával viszi az óriások országába. Össze is barátkoznak, mint kiderül, Sophie hatalmas barátja álmokkal foglalkozik és mondhatni ő az egyedüli a fajtája közül, aki barátságosabb és nem eszik embert.

bfg

Spielberg a Hadak útjában egy paciról akart mesélni, de eléggé szentimentálisra sikeredett, nagyon félrement, ahogy a „főszereplő” egyébként érdekes megpróbáltatásait próbálta bemutatni. A barátságos óriás szintén csak nyomokban tartalmazza azt a Spielberget, aki olyan kiválóságot adott ki kezei közül, mint a Hook. Sajnos sokszor túlságosan unalmassá, elnyújtottá válik. Ám két igazán nagy problémája van a filmnek. Az egyik az óriás beszéde, Habó ugyanis eléggé furcsán kommunikál, kiforgatja a szavakat, amelyek teljesen más értelműek, mint amire gondol. Nem lehet Geszti Péter verbális csűrés-csavarást elvárni, de azért olykor nagyon is fárasztó. A másik a Sophie-t játszó kislány, az újonc. Ruby Barnhill aranyos és szimpatikus, de meggyőzőnek nem lehet nevezni, Mark Rylance sokkal jobb nála. Vizuálisan abszolút rendben van a film, a látványba nem lehet is lehet belekötni, tökéletes. De sajnos a remek effektek nem elég egy meséhez, Spielberg már nem tud lehengerlő és varázslatos cselekményt úgy bemutatni, mint anno a Hooknál.
Olvasd tovább

0

Röviden: Egy tökéletes nap (A Perfect Day)

tokeletesnap111A 90-es évek közepén járunk valahol egy balkáni országban. Véget ért a háború, bár ezt még sokan nem akarják felfogni. Egy nemzetközi segélyszervezet járja az utakat, falvakat, próbálnak segíteni, ahol csak tudnak. Éppen az egyik falu kútjából próbálnának kiemelni egy súlyos testet, sikertelenül. Kötél kell, mielőbb. Gyakorlatilag erre is húzzák fel a film vázát, szeretnék valamivel a termetes hullát kiszedni, csak hát ehhez valamiféle erősebb zsineg kellene.

Két kis csapatot követhetünk. A kicsit megfáradt, fásult Mambriny, a lelkes újonc, Sophie, a vicceskedő B és tolmácsuk állnak a középpontban. Habár félig-meddig háborús környezetben játszódik a cselekmény, ettől függetlenül csak olykor lehet rásütni a filmre, hogy igazán drámai lenne, sokkal inkább a fekete humor dominál. Mindazonáltal azért jut pár perc a nyerészkedőkre és azokra, akik még úgy gondolják, hogy nem ért véget a konfliktus.  Ezen felül a színészekre sem lehet panaszunk, működik közöttük a kémia és a dialógusokra is sok figyelmet fordítottak.

Nyilvánvalóan sokkal komolyabb filmet is ki lehetett volna hozni a témából. Fernando León de Aranoa azonban meg sem próbált úgy tenni, mintha tudná, hogy milyen egy háború. Ő inkább egy könnyedebb hangvételű alkotást képzelt el és megmutatta a helyzetek abszurd oldalát. Hiszen mégis milyen nehéz lehet egy labda vagy kötél beszerzése? Mégis melyik oldalán kerülje meg az ember a döglött tehenet? És ugye melyik lehet a biztonságos útszakasz? Vagy éppen milyen indokok kellenek ahhoz, hogy a katonák tétlenek maradjanak. Kissé furcsa, kicsit bizarr és egyáltalán nem próbál hatásvadász lenni. 70 % Olvasd tovább

1

Röviden: A kis kedvencek titkos élete (The Secret Life of Pets)

secretlifeofAz Illumination Entertainment a konkurens nagyágyúk által készített animációs filmek büdzséjének a töredékéből gazdálkodik, és a bevételek alapján tudják, mi kell a népnek. Lehet szó akár Dr. Seuss szőrös narancssárga környezetvédő mondanivalóval megáldott Lorax meséjéről vagy a kis, sárga, gyerek-kedvenc minyonokról, a profit önmagáért beszél. Munkáik többsége a gyerekek számára remekmű lehet, ám a felnőttek nem mindig tudják maradéktalanul élvezni a történeteket. A kis kedvencek titkos élete viszont kapásból jól indított kicsik és nagyok előtt egyaránt, hiszen akinek van blökije/cicusa, szinte biztos, hogy széles mosollyal nézte végig az első előzetest.

De valamiféle sztorit is ki kellett találni. Max kutyus újabb napja is a szokásosként indul: A gazdi elmegy, ő pedig az ajtó előtt ülve várja, hogy hazajöjjön. De ezúttal egy másik ebet is hoz magával. Nem igazán jönnek ki egymással, ami egyszer odáig fajul, hogy eléggé messze kerülnek az otthontól. Szerencsére van, akit foglalkoztat a sorsuk, így a környékbeli állatok megpróbálják megtalálni őket.

Nem csupán cicusok és ebek vonulnak fel, akad másféle házikedvenc is, illetve a nagy terveket szövögető nyúl által összeverbuvált állatok sereglete szintén eléggé változatos. Maxék kalandozása humoros és olykor drámai is, de az alkotók érezhetően inkább a keresésükre indult csapat szálára feküdtek rá igazán. Gidget, a vadóc kutyalány irányította különítmény enyhén szólva is árkon-bokron keresztül gázol keresztül, hogy felleljék az eltűnteket. Mindezt rendkívül ötletesen és humorosan tálalják, szinte le sem lehet törölni a vigyort a képünkről. De ami a legfontosabb, hogy lerí a vászonról, hogy állatszerető emberek készítették az animációt. Kicsiket és nagyokat egyaránt vidámsággal tölt el. Olvasd tovább

5

Röviden: Tarzan legendája (The Legend of Tarzan)

tarzanTarzant ismeri mindenki, hallottuk már legendás üvöltését, tudjuk, hogy a dzsungel az ő igazi terepe és szereti Jane-t. Számos alkalommal csüngött a liánokon a vásznakon és a kisképernyőn is leküzdött több akadályt. Elég régen láthattuk már (és most felejtsük el a legutóbbi animációs rettenetet), egyáltalán nem mondható, hogy túl van erőltetve a karakter. Szóval miért is ne lehetne egy remek sztorit szőni köré? Sajnos David Yates rendezéséből leginkább annyi szűrhető le, hogy pénz ugyan volt rá, csak elfogadható történetet nem tudtak kiötletni.

A stúdióban legalább volt annyi mersz, hogy nem a közismert eredetsztorit próbálták újra eladni. Hősünk (Alexander Skarsgard) a civilizációban éldegél szerető feleségével (Margot Robbie) és esze ágában sincs visszamenni a vad természetbe. Pláne, hogy a majmokkal sincs kibékülve és egy bennszülött törzs vezére a vérét venné. Ám úgy adódik, hogy mégis újra beteszi a lábát Kongóba, ahol Rom százados (Christoph Waltz) már vár rá, hiszen Tarzan igen sok gyémántot ér, a drágakőre pedig nagy szüksége van.

Yates úgy lehetett vele, hogy leforgatja a jeleneteket, a többit meg elvégzik az effektesek. Éppen ezért színészeit is elfelejtette instruálni. Skarsgard éppen ezért szomorúan néz maga elé, majd a játékidő felénél megmutatja hasizmait is. Robbie sem tud kibontakozni, Waltz pedig a Spectre-ben látott unalmas, sótlan gonoszt hozza ismét. Samuel L. Jackson-re hárult a feladat, hogy Tarzan sidekick-je legyen, amikor éppen nem lohol vagy lövöldöz humorizálni próbál, szerencsére sikerrel. Nem gond, ha egy popcornfilm nem izgalmas, de legalább kösse le a néző figyelmét. Ezt úgy próbálják elérni, hogy a főhős megy valamerre, ahol bunyózik egy kicsit, majd továbbmegy, ahol ismét lesz egy kis adok-kapok és így tovább, míg jő a nagy finálé. De Yates még az akciójelenetekkel sem igazán foglalkozik, ötlettelen harcokat tár elénk. 40 %-ot adok rá, azok számára, akiknek a látvány is elég, tetszeni fog. Olvasd tovább

0

Röviden: Agyas és agyatlan (The Brothers Grimsby)

agyaresagyatlanMindenki képes meghülyülni. Phil Johnston, a Zootropolis és a Rontó Ralph írója Sacha Baron Cohennel közösen találta ki ezt a szó szerinti agyatlanságot. Cohen egyébként is otthon van az őrültségekben. A Brüno, Ali G, Borat és Aladeen tábornok után nyilvánvaló, hogy a jó ízlésű, szelíd lelkű, kifinomult poénokra vágyó embereknek nem a Grimsby-re kell jegyet váltaniuk. De senki nem gondolta volna, hogy a két remek animációs film írója is kapható a szó szerinti ökörségre.

Adva van az MI6 csúcsügynöke és futballhuligán testvére, régen nem látták egymást, de új találkozásuk nem sül el szépen. Olyannyira nem, hogy az angol kém akciója csúnyán félremegy, aminek következtében kénytelenek együtt menekülni.

Jellemző Cohenre, hogy be-beszól ismert alakoknak – politikusoknak, énekesnek – és ezúttal is kiosztja vagy kifigurázza néhányukat. Igen, lehet ezeken mosolyogni, esetleg hahotázni, akárcsak az általa játszott karakter megmozdulásain. Louis Leterrier akciófilmes múltjával remek akciójeleneteket prezentál. Ám a Grimsby tobzódik az alpári és nehezen emészthető humorban, néha kifejezetten olyan érzés, mintha nem józan ember számára készítették volna a filmet.

Annabelle Wallis fehérneműben – jól jegyezzük meg ezeket a pillanatokat (legalábbis a férfiak), hiszen később akadnak keményebb és durvák jeleneteket, amiket csak úgy lehet valahogy átvészelni, ha valami másra, szebbre, kevésbé gyomorforgatóra gondolunk. És egy friss emléket gyorsan elő lehet húzni. A vígjáték tobzódik az öncélú durva humorban, ami olykor ízléstelen, förtelmes, máskor inkább csak unalmas. De azért pozitív értelemben is akadnak orbitális baromságok. Olvasd tovább

0

Röviden: Rossz szomszédság (Neighbors 2: Sorority Rising)

neighbors2Radnerék (Seth Rogen és Rose Byrne) csendben szexelnek, majd miután a nő néhány apróbb böffenés biztosítja a férjét, hogy abszolút rendben van, telibeokádja az arcát. Ezt követően vidáman közli, hogy valószínűleg terhes. A férfi pedig hányadékkal a képén vidáman örvendezik a hír hallatán és még hozzáteszi, hogy elélvezett.

Így indul a film és mindez talán kicsit rosszul érintheti a nézőt, aki éppen mit sem sejtve nyammogva tunkolná bele nachost a sajtszószba.

Radnerék eladnák a házukat, vevő is akad, ha 30 napig nem akad semmi fennakadás, akkor létrejönne az üzlet. Azonban a szomszédba lányszövetség költözik és a csajok az előző fiúcsapathoz képest szintén nem az a csendes társaság. El kell érni, hogy elkotródjanak, még szerencse, hogy úgy alakul, hogy besegít nekik Teddy (Zac Efron) is.

Szerencsére az első mondatokban taglalt gyomorforgató jelenetekből kevés van, ám kevésbé örömteli, hogy a lányszövetség tagjai alig tudnak mosolyt csalni az arcunkra. Az előző felvonásban azért Rogenék mellett az Efron brigád is szállította a poénokat (pl. De Niro nap), azonban a Chloe Moretz irányította csapat eléggé alulteljesít. Pár viccesebb megmozduláson kívül nem rúgnak labdába, a humor nagy részét éppen a Rogen & Efron oldal szállítja. Akad néhány jó párbeszéd (1 g húsnak mi értelme?) és eltalált jelenet (légzsák), amelyeket, de összességében sokkal gyengébb, mint az első rész. Olvasd tovább

3

Röviden: Triple 9

triple9John Hillcoat világ életében komor hangvételű filmeket készített, amelyekre a depresszív hangulat volt jellemző. Legalábbis sem Az út, Az ajánlat agy éppen a Fékezhetetlen nem nevezhető vidám történeteknek és a direktor járt útról nem tér le. Ezúttal Atlantában zajlik a cselekmény, a szereplők között akadnak rosszak, a nagyon rosszak és néhány jó. Vagyis van itt néhány korrupt zsaru, gengsztercsapat és egy-két tisztességesebb nyomozó.

A zsidó orosz maffiózóknak fontos dologra fáj a foguk. Michael Atwood (Chiwetel Ejiofor) pedig kénytelen úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, mivel náluk van gyermeke. Zsarukból álló kis profi osztaga fényes nappal egy bank széfjéből megszerzik, amire szükségük van. Azonban a gengszterek vezére, Irina (Kate Winslet) újabb, még nehezebb küldetést bízna rájuk. Kemény dió, amit csak úgy lehetne megoldani, ha az összes zsaru a város másik felében nyüszögne. És ezt úgy lehet elérni, ha kinyírják a törvény egyik őrét.

Kell lennie egy hosszabb verziónak is valahol. Ugyanis Hillcoat eléggé sok karaktert mutat be, néhányukkal olykor nem is tud mit kezdeni, alig tudunk meg róluk valamit és a motivációk prezentálásával szűkmarkúan bánik. Alig két órás a film, de több, mint valószínű, hogy a figurák többsége nem csak ennyi időt kapott volna a cselekmény során. Legalábbis könnyen el lehet képzelni, hogy a szívtelen Irina, a sakkban tartott Atwood vagy éppen a fűkedvelő Jeffrey Allen (Woody Harrelson) jeleneteit megkurtították Viszont Hillcoat filmjében senki sem sérthetetlen, Matt Cook forgatókönyvíró úgymond mindenkinek „okoz némi fejfájást”, bár azért a vége felé már egy Shakespeare drámára hajaz. Különösen tetszetősek a realisztikus akciójelenetek, ami a bűnözők és a rendőrök csapatmunkáját helyezi előtérbe és nem kifejezetten egy személyre összpontosít. Kifejezetten ügyes munka, hogy a direktor eléri, hogy olykor ne csupán a jobbakért szorítsunk. 65 %

3

Röviden: Krampusz (Krampus)

krampusA Krampusz olyan, mintha a rendező betépve/ittasan a neten kattintgatva véletlenül rátalált volna a Youtube-on egy busójárásról szóló videóra. Miután magához tért a bódulatból, elolvasta jegyzeteit és lesz, ami lesz alapon ráérő idejében forgatókönyvet írt belőle. Michael Dougherty az Adsz vagy kapsz remek horrorantológiával mutatkozott be rendezőként és azóta is sokan várják a következő részt. De legutóbbi műve után már egyáltalán nem tűnik olyan jó ötletnek, hogy belevágjon a folytatásba.

Az alapfelállás szerint karácsonykor összegyűlik a rokonság, így van egy Max-éknél is. A találkozás nem mindenkinek öröm, sőt, inkább amolyan kötelező kellemetlenségként élik át néhányan, de azért megpróbálnak mosolyt erőltetni magukra. Mégis, Maxnek elege lesz az egészből és úgy alakul, hogy éppen ő miatta toppan be a hatalmas szarvas „démon”.

A szörnyű hóvihar miatt négy fal közé szorult emberek, akik valahogy megpróbálják állni a sarat a különféle vérengző lényekkel szemben – sztori ugyan nem eredeti, de azért egy ügyes rendező kezében aranyat érhet. Sajnos Dougherty elrontotta, nagyon elrontotta. Habár a kezdeti percek egészen ötletesek, de a társadalmat kritizáló-parodizálás után a film első fele egyáltalán nem működik. A játékidő második részére pedig sikerül agyonütni a padláson játszódó jelenettel, ami után tényleg kezünkbe temetjük az arcunkat és révülten suttogjuk, hogy „Miért, miért”? De Dougherty ironizálni sem tud, erősen elveti a sulykot. Sajnos eléggé ötlettelen a film, a nyitány, a nagyi flashback jelenete és a legvége nevezhető élvezhetőnek, de mindez kevés. Olvasd tovább

3

Pár szóban: Howl, Extraction, Fák jú, Tanár úr, Tremors 5

howl

Howl: Végre, jó kis vérfarkasos horror csaphatnánk össze a tenyerünket. És igazság szerint egy kis akarással még akár izgalmas film is lehetett volna. Hiszen az éjszaka közepén megakadt vonatot betámadó lények komoly feszültséget okozhatnának, csak éppen az a baj, hogy a karakterek merednek maguk elé félve és nem a néző. A karakterek döntő többségéért még szorítani sem lehet, egyáltalán nem kár értük. 30 %

extraction

Extraction: Bruce Willis feleségét kicsinálják, fia túléli a támadást. Felnővén a srácból Kellan Lutz lesz, aki szintén a CIA-nál helyezkedik el. Mikor Willis-t elrabolják, Lutz a felettesek morgolódásra ellenére megpróbálja megkeresni. B kategóriás „only DVD” film, eléggé tűrhető akciójelenetekkel és egy láthatóan nagyon unatkozó Gina Caranoval. A többi Willis és Lutz-féle művekhez képest szórakoztatónak mondható. Olvasd tovább

1

Röviden: Outcast/Left Behind/Runner

outcastSoha többet nem fogok siránkozni azon, hogy Nicolas Cage többet érdemelne. Nem fogom sajnálni, hogy milyen mélyre jutott. Az Outcastban nyújtott alakítására nincsenek szavak. Ha esetleg a film nézése közben hangos nevetést hallasz, az bizony a saját hangod. Meg kellett néznem az imdb-t és a wikipediát, hogy nem tartozik-e bele a paródia vagy vígjáték kategóriába. Szégyen, de ezt tényleg komolyan gondolták. És Cage is komolyan gondolta alakítását. Ha elmenne egy Roger Corman projekt színészválogatására, a legendás B filmes csak azért hívná vissza a 2. fordulójára, hogy biztos legyen benne, hogy valóban ő járult elébe korábban. Szomorú, de a színésznél jó ideje tart a lejtmenet, de az Outcasttal elérte a mélypontot. Egyedül pozitívumként említeném meg, hogy ebben a kalandfilmben nem ő volt a főszereplő. Hayden Christensen a keresztes háborúk után magányosan iddogálna, de úgy alakul, hogy elkötelezi magát egy fontos ügy mellett és később egykori harcostársába is belefut, akit Cage „formál meg”. Iszonyat gyenge, ötlettelen, logikátlanságokkal tűzdelt fárasztó produkcióról van szó, amelynek dialógusait mintha egy olyan ember írta volna, aki leginkább egyedül szeret lenni.

leftbehind1Valamivel jobb teljesítményt nyújt Az otthagyatottakban (Left Behind)  és a A louisianai befutóban (Runner), de még így is a bőven rossz kategóriába sorolható. Mind alakítása, mind maguk a filmek. Szívesen értékelném a mondanivalót vagy az igyekezetet, de előbbivel mintha nem is akartak volna foglalkozni, utóbbi meg ha volt is, gyorsan elenyészett a forgatás kezdetén. Az otthagyottak Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins ismert regényéről van szó. A lényeg, hogy világszerte több millió embernek nyoma vész és ehhez Istennek van köze. Tehát lehetett volna egy érdekes vagy pofátlan propagandafilm, izgalmas sci-fi thriller… vagy csak szimplán megpróbálták volna elérni, hogy a hitetlenek valahogy mégis hinni kezdjenek. De nem, egyáltalán nem. Esetleg ha nem egy kaszkadőrre bízták volna a rendezést? Itt nincs se feszültség, se izgalom, se válaszok, se… semmi, csak merő unalom. Nem lehet jó jelzőkkel illetni  A louisianai befutót sem, ahol végül is a 2010-es olajkatasztrófa köré próbálnak felhúzni valamiféle sztorit. Cage jó szándékú politikust alakít, akinek hirtelen összezuhan az élete. Itt is lehetett volna egy erős dráma, különféle katasztrófáknál készült kemény képekkel megspékelve. E helyett inkább egy gyenge, semmitmondó és üres filmet kreáltak. Olvasd tovább