John Hillcoat világ életében komor hangvételű filmeket készített, amelyekre a depresszív hangulat volt jellemző. Legalábbis sem Az út, Az ajánlat agy éppen a Fékezhetetlen nem nevezhető vidám történeteknek és a direktor járt útról nem tér le. Ezúttal Atlantában zajlik a cselekmény, a szereplők között akadnak rosszak, a nagyon rosszak és néhány jó. Vagyis van itt néhány korrupt zsaru, gengsztercsapat és egy-két tisztességesebb nyomozó.
A zsidó orosz maffiózóknak fontos dologra fáj a foguk. Michael Atwood (Chiwetel Ejiofor) pedig kénytelen úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, mivel náluk van gyermeke. Zsarukból álló kis profi osztaga fényes nappal egy bank széfjéből megszerzik, amire szükségük van. Azonban a gengszterek vezére, Irina (Kate Winslet) újabb, még nehezebb küldetést bízna rájuk. Kemény dió, amit csak úgy lehetne megoldani, ha az összes zsaru a város másik felében nyüszögne. És ezt úgy lehet elérni, ha kinyírják a törvény egyik őrét.
Kell lennie egy hosszabb verziónak is valahol. Ugyanis Hillcoat eléggé sok karaktert mutat be, néhányukkal olykor nem is tud mit kezdeni, alig tudunk meg róluk valamit és a motivációk prezentálásával szűkmarkúan bánik. Alig két órás a film, de több, mint valószínű, hogy a figurák többsége nem csak ennyi időt kapott volna a cselekmény során. Legalábbis könnyen el lehet képzelni, hogy a szívtelen Irina, a sakkban tartott Atwood vagy éppen a fűkedvelő Jeffrey Allen (Woody Harrelson) jeleneteit megkurtították Viszont Hillcoat filmjében senki sem sérthetetlen, Matt Cook forgatókönyvíró úgymond mindenkinek „okoz némi fejfájást”, bár azért a vége felé már egy Shakespeare drámára hajaz. Különösen tetszetősek a realisztikus akciójelenetek, ami a bűnözők és a rendőrök csapatmunkáját helyezi előtérbe és nem kifejezetten egy személyre összpontosít. Kifejezetten ügyes munka, hogy a direktor eléri, hogy olykor ne csupán a jobbakért szorítsunk. 65 %