28

A diktátor

 

Mindenki tudja, milyen magasra tette Sacha Baron Cohen korábbi filmjeivel a mércét… amelyet ezúttal sajnos  nem sikerült megugrania. Hiába vágtat be egy óriási tevén New Yorkba, full idióta szakállal és 68 darab kitüntetéssel az egyenruháján, hiába tűnik fel a még nála is kreténebb alteregója a színen. Hiába van itt minden a hullagyalázástól kezdve, szeptember 11. elpoénkodásán át, a zöldek kiröhögtetéséig. Hiába lóbálja be a farkát ismét szuperplánban (oké, az csak a dublőré). Az összes erőltetett viccelődés a pedofíliával és a homoszexualitással, a manapság kihagyhatatlan altesti humorral (igaz, szerencsére még emészthető minőségben) megspékelve mind-mind unalmas klisévé szelídült, és meghatni nem tud.

A Diktátor meglehetősen csalódást keltő film, amelynek vannak ugyan vad pillanatai, de mindet láttuk már valahol, és a sok-sok kikacsintgatás, ironizálás sem áll össze koherens egésszé.

Adott egy fiúcska (Aladeen, a későbbi diktátor), akit származása Waadeya kormányzására predesztinál, és talán soha meg sem kérdőjelezné a tetteit, eszközeit és eszméit, ha nem találkozna térben és időben teljesen valószínűtlenül-véletlenül egy ökokertész békeharcossal (Zoey – Anna Faris).

A sztori annyi, hogy az amcsiknak “nem tetszik” Aladeen nukleáris fegyverkezési terve, ezért New Yorkba invitálják, ahol egy paktumot kellene aláírnia, különben csak úgy mellesleg leszőnyegbombázzák az országát (…az olajtérképről, ugye). A békeszerződést persze nem veszi komolyan, csak parádézni megy el, kicsit úgy, mint amikor a durcás gyerek beadja a derekát és végre megcsinálja a házi feladatát, de csak azért, hogy hagyják már békén lefejezősdit játszani.

New Yorkba érkezvén azonban az első embere (Sir Ben Kingsley) elraboltatja a kapitalista ellenséggel, és ki is nyíratná, hogy mindenféle szennyes, korrupt üzletet kössön az átlagamerikai-fehérgallérosokkal – persze, hogy szintén az olajjal kapcsolatban –, ha Aladeen meg nem szökne, és szakállától megszabadíttatva felismerhetetlenül bolyongani nem kezdene a Nagy Alma utcáin.

Az utcán hamar összefut Zoey-val: a lányt először csak eszköznek tekinti a céljai megvalósításához (visszajutni a hotelbe és a helyettesítésére kirendelt imposztort kiiktatva elfoglalni az őt megillető helyét), viszont egy balul elsült akció után pillanatnyi elmezavarában beleszeret. Mégpedig abban a minutumban, amikor a lány a segítségére siet, és kiderül, hogy nem csak „egy kis büdös, túlbuzgó, leszbikus hobbit”, hanem pont annyira vérmesen tud a vélt rendőri túlkapás ellen tiltakozni, ahogy csak egy jól kiokosodott, idealista demokrata tud. Vagyis habzó szájjal, fröcskölve, üvöltözve, eltorzult arccal, fenyegetőzve… Aladeen abban a pillanatban úgy kezdi el látni a lányt, mintha csak magát látná kívülről, mikor mondjuk épp valamelyik nüansznyi „hibát” elkövetett alattvalóját küldi kivégzésre.

"THE DICTATOR" Cannes Sighting - 65th Annual Cannes Film Festival

Oké, idáig értjük a parabolát a saját magukat irtó arabokról (diktatúra), és a megmentő szerepében tetszelgő amcsikról (demokrácia), mikro- (Aladeen + Zoey) és makroszinten (Amerika – Waadeya) is, és a motivációjukat is (kihasználni a lányt, kihasználni a nemzetközi konfliktust), de soványka marad az egész. Van egy nagyjelenet, amiért talán érdemes megnézni a filmet (amikor a demokráciáról beszél egy sereg diplomata előtt, mindenki számára világossá téve, hogy pont annyira a velejéig elbaszott tákolmány, mint bármelyik diktatúra), de aki unikumra, friss poénokra, merészségre vágyik, annak nem ad újat a film.

Cohen elszámította magát azzal, hogy a vígjátéki környezethez képest túl komplex a karakter, és mindeközben abszolút nem szerethető. Egyrészt tök idiótának mutatja be Aladeent, akihez képest viszont a kecskepásztor alteregója még nagyobb kripli (így elvész a poén innenső éle). Másrészt időnként mintha felvillantaná a diktátor zsenialitását (van, amiben ő is kiváló), de nem bontja ki, mert persze az oda illő moralizálás szétfeszítené a zsánert. Harmadrészt játszana is, meg nem is azzal, hogy a diktátor csak a körülményei áldozata, és csak azért kegyetlen és nárcisztikus, mert az ő univerzumában ennek van létjogosultsága, és a megfelelő környezetben tulajdonképpen fejlődőképes… Érdekes, hogy ezekért a toposzokért szokás amúgy kritikusi körökben pl. Cannes-ban vagy a Sundance-on elélvezni a gyönyörűségtől…

Cohent kiáltották már ki zseninek, aminek buzgón kereshetjük ebben a filmjében is a nyomát, de megtalálni ezúttal nem igen fogjuk. Olyan elődök, mint Chaplin, vagy a se Istent, se embert nem félő, az égvilágon mindenből viccet figurázó Monty Python csoport után persze nincs könnyű dolga, és lehet, hogy azt is meg kellene becsülni, hogy ő legalább megpróbálja. A szándékon kívül két ízben véltem egészen szofisztikált idiótaságot mint halvány gyanút a zsenialitásra felfedezni. Az egyik, amikor a sétarepülésen New York felett tudtán kívül halálra rémíti a bomba+repülés+torony kontextusnak hangzó arab locsogásával a gyanútlan turistákat… merthogy az az arab bizony héber hadova…

A másik pedig: miután kitette a lelkét, vallását, testét, biztonságát elénk a boncasztalra, a stáblista alatt kiszól még utoljára a nézőknek, hogy egy milliméternyi privát szférát azért igényelne…

Összességében felejthető marad azonban a film, és nem erre fogunk emlékezni, mint Cohen nagy dobására. Dicséretes, hogy a maga módján tovább küzd az emberi hülyeség ellen, és az is nyilvánvaló, hogy rettenetesen jó színész. Ha pedig már a mesterségnél tartunk, még egy észrevétel: Anna Faris ismét bizonyította, hogy jó komika, remélem, egyre több teret kap majd Hollywoodban vagy másutt, de azért például külön kár, hogy a legendás Sir Ben Kingsleynek csak egy ócska, egydimenziós szerep jutott.

Büdzsé: 65 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 25 millió dollár
Eddigi összbevétel: 54 millió dollár

imdb: 7,2

28 komment

  1. nekem akkor is tetszett , szerintem voltak benne eredeti poénok , újak , tudott mutatni újjat. Jó én vevő vagyok nagyon is az ilyen humorra 😀

  2. Semmi csalódás. Cohen eleve nem sokat mondó mély érzésű művészfilmekben szerepelt eddig sem, hanem pont ilyen produkciókban. Abból pedig ez volt eddig az egyik legjobb.
    Nem a világfájdalmas hipszter vagy jól szórakozol rajta.

  3. Hétvégén néztem meg, és nagyon jól szórakoztam rajta. Nyilván nem egy cizellált, intelligens humorú vígjáték (bár a finálé USA oltása nagyon ott volt), hanem az, amit várhattunk, egy tahó, paraszt film, amin jókat lehet röhögni. A kritikán érződik a bűzös izzadtságszag, hogy valami nagyon szofisztikáltat mondjon a szerző, de a sznobéria banánhéján csúszott el, ugyanis ezt a filmet a helyén kezelve csak dícsérni lehet, többek közt pont a rasszista, nőgyűlölő poénok miatt, ami az erőszakkal rögzített PC felfogás miatt általában hiányzik a filmekből. Jellemábrázolás ilyen filmben? Haha, jó hogy a Star Warson meg nem a fizikát kéri számon.
    Nézze meg, aki csak tudja, vicces, könnyed ostobaság, a Boratnál gyengébb, de a Brünonál sokkal jobb.

  4. haha… a film szellemisegehez melton, olyan hozzaszolasokat varunk, ami arrol tanuskodik, hogy legalabb irni-olvasni megtanult a szerzoje.

  5. @Elanor_: de elegáns, kiszedjük a nem tetsző véleményt. Moderáld ki ezt is nyominger. Minek írsz blogot, ha nem bírod a kritikát, holott te is ezt a műfajt műveled?

  6. úgy látszik van benne minden, mint a búcsúban…nem fogom megnézni, bőven elég volt a kritika:)

  7. Egyáltalán nem értek egyet a kritikával. Teljesen megéri moziban megnézni,sok eredeti poén van benne,amik nagyon is működnek. Sokan lehet nevetni rajta,és több emlékezetes momentum is van benne. Szerintem teljesen felesleges ennyire komolyan venni,hogy milyen nyelven beszéltek a repülőn…kit érdekel.Sacha Baron Cohen legjobb karaktere,és nagyon is szórakoztató lett.
    7,5/10

  8. @Dean6: a helikopteren és éppen az a jelenet volt amit a poszt szerzője feldícsért…pontosan a héber halandzsa vs terrorizmus hívószavak + “mindenki arab aki nem az usa-ból származik” kontextus miatt.
    Szerintem király film volt és legalább olyan mértékben alázós mint a Borat csak teljesen más eszközöket használva.

  9. Most már tényleg kíváncsi lettem a filmre:)

    Mondjuk Sacha Baron Cohen korábbi filmjei/karakterei nagon bejöttek (talán csak a Brüno volt kicsit több a kelleténél), és a Diktátor előzetese (meg az említett helikopteres poén) is tetszett!

  10. @vrango: Jah tényleg, volt valami niggeres is. Azt nem néztem meg. De ezt meg akartam. Most ez elvette tőle a kedvemet.

    A kritika csak arra jó, hogy tönkretegye az ember szórakozását… jön egy seggfej, aki elmondja, hogy mit gondoljak, és milyen hülye voltam, hogy miket nem vettem észre… közben meg az egész kimarad a kis agyából.

    Kell nekem ilyen szarokat olvasni.

  11. A Borat és az Ali G egészen jó volt, a Bruno-t már alig bírtam végigszenvedni. Aladeen tábornok generális amerikai kalandja kellőképp vicces, de lehetne jobb is, az egész film erősen hullámzó. Sok jó poén akad, de vannak erőltetettek is. 60 %

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


1 × = kilenc