Röviden: Agyas és agyatlan (The Brothers Grimsby)

Mindenki képes meghülyülni. Phil Johnston, a Zootropolis és a Rontó Ralph írója Sacha Baron Cohennel közösen találta ki ezt a szó szerinti agyatlanságot. Cohen egyébként is otthon van az őrültségekben. A Brüno, Ali G, Borat és Aladeen tábornok után nyilvánvaló, hogy a jó ízlésű, szelíd lelkű, kifinomult poénokra vágyó embereknek nem a Grimsby-re kell jegyet váltaniuk. De senki nem gondolta volna, hogy a két remek animációs film írója is kapható a szó szerinti ökörségre.

Adva van az MI6 csúcsügynöke és futballhuligán testvére, régen nem látták egymást, de új találkozásuk nem sül el szépen. Olyannyira nem, hogy az angol kém akciója csúnyán félremegy, aminek következtében kénytelenek együtt menekülni.

Jellemző Cohenre, hogy be-beszól ismert alakoknak – politikusoknak, énekesnek – és ezúttal is kiosztja vagy kifigurázza néhányukat. Igen, lehet ezeken mosolyogni, esetleg hahotázni, akárcsak az általa játszott karakter megmozdulásain. Louis Leterrier akciófilmes múltjával remek akciójeleneteket prezentál. Ám a Grimsby tobzódik az alpári és nehezen emészthető humorban, néha kifejezetten olyan érzés, mintha nem józan ember számára készítették volna a filmet.

Annabelle Wallis fehérneműben – jól jegyezzük meg ezeket a pillanatokat (legalábbis a férfiak), hiszen később akadnak keményebb és durvák jeleneteket, amiket csak úgy lehet valahogy átvészelni, ha valami másra, szebbre, kevésbé gyomorforgatóra gondolunk. És egy friss emléket gyorsan elő lehet húzni. A vígjáték tobzódik az öncélú durva humorban, ami olykor ízléstelen, förtelmes, máskor inkább csak unalmas. De azért pozitív értelemben is akadnak orbitális baromságok.