Pár szóban: Howl, Extraction, Fák jú, Tanár úr, Tremors 5

Howl: Végre, jó kis vérfarkasos horror csaphatnánk össze a tenyerünket. És igazság szerint egy kis akarással még akár izgalmas film is lehetett volna. Hiszen az éjszaka közepén megakadt vonatot betámadó lények komoly feszültséget okozhatnának, csak éppen az a baj, hogy a karakterek merednek maguk elé félve és nem a néző. A karakterek döntő többségéért még szorítani sem lehet, egyáltalán nem kár értük. 30 %

Extraction: Bruce Willis feleségét kicsinálják, fia túléli a támadást. Felnővén a srácból Kellan Lutz lesz, aki szintén a CIA-nál helyezkedik el. Mikor Willis-t elrabolják, Lutz a felettesek morgolódásra ellenére megpróbálja megkeresni. B kategóriás „only DVD” film, eléggé tűrhető akciójelenetekkel és egy láthatóan nagyon unatkozó Gina Caranoval. A többi Willis és Lutz-féle művekhez képest szórakoztatónak mondható.

Fák jú, Tanár úr! 2. (Fack ju Göhte 2) Meglepően jó és vicces volt az első rész, bátran ajánlottam azoknak, akik nem szeretik a német humort. Sajnos a folytatás már meg sem közelíti az előd minőségét. Zeki Müller a diákokkal Thaiföldre utazik, de a fiatalok butasága ezúttal inkább idegesítően sötét, a főszereplő sem annyira kedvelhető és Karoline Herfurth jeleneteit is alaposan spórolósra vették. 30 %

Residue: London, Szilveszter éjjel, valamikor a közeljövőben. Hatalmas robbanás rázza meg a belvárost, a katonaság pedig szépen körbe is veszi az adott területet és fertőzésre hivatkozva nem engednek be senkit. A Futurisztikus-misztikus thrillerben (amely minisorozatnak indult) Natalia Tena és Iwan Rheon (mindketten ismerősek lehetnek a Trónok harcából) játsszák a főbb szerepeket. Előbbi fotósként, utóbbi a kormány egyik embereként ismerkedik meg jobban az elkerített területtel és lassan rájönnek az igazságra. Komor hangvételű film, fenntartja a figyelmet folyamatosan, bár olykor unalmassá válik és a vége pedig bosszantó.

Tremors 5: Vannak kultikus figurák, közismert lények, amelyeket jobb lenne, ha békén hagynának. A 90-es években ismerkedhettünk meg a földi alatti vérengző graboidokkal és a végeredmény egy egészen korrekt horror-vígjáték lett. De nem kellett volna folytatni és most itt az 5. felvonás, a szörnyekkel Burt Gummer veszi fel a harcot. Gummernek kellene elvinnie a hátán a filmet, de nehezen megy neki, úgy, ahogy nekem sem ment könnyedén az új rész végignézése. Nem csupán az zavaró, hogy látszik a pénztelenség, hanem az alkotók meg sem próbáltak kreatívan hozzáálni, cseppet sem szórakoztató, abszolút nem félelmetes és minden tekintetben tré. Nézhetetlen.

Earth to Echo: Egy nagy baj van ezzel a filmmel: Alaposan eltévesztette az évtizedet. 25-30 évvel ezelőtt nagy siker lehetett volna belőle. Így viszont gyorsan eltűnt a süllyesztőben, pláne, hogy a rendező sem erőltette meg magát. Mellesleg a Disney finanszírozta a sci-fit, de a végeredmény láttán inkább átadták másnak a forgalmazási lehetőséget. Kicsit furcsa, hiszen alapvetően egy kalandos és aranyos filmről van szó, de a megvalósítás kissé döcögős és a found footage stílus sem áll jól a produkciónak. 50 %

Antigang – Az akciócsoport (Antigang): Jean Reno sem fiatal már, de mégsem mondogatja, hogy túl öreg ehhez a szarhoz és csapatával rendre keményen odavág a bűnözőknek. Ami nem feltétlenül tetszik új fejesüknek, meg amúgy sem szimpatizál Reno karakterével. Az akció-thriller legnagyobb erénye, hogy nem próbál viccelődni, mindvégig megmarad komor hangvételű keményebb történettel bíró filmnek, ahol a központi karakterek is megsérülhetnek. 70 %

Az ételművész (Burnt) Egy lecsúszott, de közismert séf újabb Michelin csillagot akar szerezni és ennek érdekében a lehető legjobbakat szervezi maga mellé. A konyhában mellesleg elviselhetetlen. Ha valaki főzőcskézős filmet készít mindenképpen el kell érnie, hogy összefusson a néző szájában a nyál, megkorduljon a gyomra többször is és legszívesebben levenné a vászonról a felsorakoztatott kajákat. Sajnos ezekből a pillanatokból kevés akad, inkább a sablonos, de tűrhető drámázás megy. Egy bizonyos pontnál be kellett volna fejezni a filmet, de nem bírták megállni és inkább a nagy happy endet választották.