röviden

0

Röviden: The Keeping Room

Publikálta Koimbra

keepingroomEgészen ígéretes filmnek ígérkezett az amerikai polgárháború végnapjaiban játszódó dráma, amelyben két nővér és rabszolgájuk egyedül gondozzák a farmot. Férfiak híján nekik is kell megvédeni a helyet és erre szükség is van, hiszen két szökött katonának tűnő alak garázdálkodik a környéken.

Daniel Barber a Harry Brownnal megmutatta, hogy kiválóan bele tudja szőni a feszültséget a lassabb tempóba. A direktor ezúttal sem siet sehova, de a cselekmény túlságosan is lomhán halad előre. A felvezetés egyáltalán nem nevezhető rossznak, alapozásnak egészen jó, csakhogy a további történések során nem tudja elérni, hogy a főszereplők sorsáért aggódni lehessen. Nem Brit Marlingon vagy Hailee Steinfelden múlott. Előbbi nem fél bepiszkolni a kezét, ha munkáról van szó és a puskát is képes egyenesen tartani, utóbbi viszont inkább lebzselne és a szolgára hagyna mindent. Nincsenek azonos állásponton, de szeretik egymást.

Sajnos Barber nem foglalkozik azzal, hogy a két gyilkolászós férfit jobban bemutassa, nem tudjuk meg, hogy miért öldösnek és erőszakolnak meg nőket. Képtelen hatásosan bemutatni tragikus, szomorú pillanatokat, amelyekből azért akad néhány és nagyobb odafigyelés mellett elérhető lett volna, hogy összeszoruljon a néző szíve. De e mellett a tetőpontnak szánt „home invasion” után képtelen befejezni a filmet és tovább csordogál előre a cselekmény. Olvasd tovább →

0

Röviden: 400 Days

Publikálta Koimbra

400daysNégy asztronautát zárnak össze 400 napra egy kísérlet erejéig, a föld alatti szimulációban azt vizsgálják, hogy miképp hathat az emberre az űrutazás egy távoli bolygóra. Matt Osterman író-rendezőnek volt egy jó ötlete, de fogalma sem volt róla, hogy milyen irányba induljon el. Legyen sci-fi? Lélektani dráma? Feszült thriller? Posztapokaliptikus beütés? És végül úgy határozott, hogy az összes elgondolását belepasszírozza a történetbe. Ennek hatására az egész inkább egy katyvaszra hasonlít. Toldozott-foltozott fércművet adott ki kezei közül. Bosszantó, hogy a karakterekkel sem tud mit kezdeni. Jó lett volna látni, hogy miképp alakul a négy főszereplő közötti kapcsolat, miképp fordulnak magukba, mikor kezdenek igazán becsavarodni. Miért is kellene foglalkozni lelkiállapotukkal? És miért nem tudnak ésszerűen viselkedni? A sztoriról rendkívül süt, hogy nem volt pénz rá, mintha a forgatócsoport otthonról hozott volna minden tárgyat a munkálatokra. A szimuláció helyszíne nagyon rosszul mutat, a berendezések és az eszközök is filléres kacatoknak látszanak. Ami végső soron nem lenne probléma, hiszen egy lelkes amatőr is tudna hangulatos filmet készíteni. Legvégül pedig eléggé bosszantó, hogy kispórolták a válaszokat. Esetleg még rá lehetne fogni, hogy a nézőre vín bízva, hogy mit tesz hozzá és mit gondol, de szemernyit sem mozgatja meg a fantáziánkat. Olvasd tovább →

4

Röviden: Circle

Publikálta Koimbra

circleMit tennél meg azért, hogy élhess legalább még két percig?

50 ember tér magához egy sötét, vészjósló helyen, egy különös szerkezet körül állnak. Gyorsan rájönnek, hogy úgy két percenként belül valaki meghal. Ha valaki elhagyja a helyét azonnal elhalálozik. Mint kiderül, az emberek tudnak szavazni, el tudják dönteni, hogy ki legyen a következő áldozat. Beindulnak az agykerekek az egyéneknél, folynak az ötletelések és a szócsaták. Fekete, fehér, öreg emberek, terhes nő, kislány, rendőr, katona, széttetovált egyén és még lehetne sorolni. Eléggé változatos a felhozatal, a tömegben akad butább, gondolkodóbb-típus, úgy is mindegy-hozzáállású, érveket felhozó személy és vezéregyéniség. És ugye senki sem szeretne meghalni.

Aaron Hann és Mario Miscione műve eléggé érdekes, akár komoly társadalmi kritikát is megfogalmazhatnának. Csak éppen eléggé szűkös időt szabtak maguknak. A halálesetek közötti 2 perc alatt felvetnek ugyan lényeges kérdéseket, azonban a témákat a szűkös határidő miatt nem tudják alaposan kivesézni. Rengeteg karakter van, de kicsit megkedvelni, sajnálni vagy éppen azonosulni nem lehet velük.

Az alkotópáros erősen diktálja a tempót, hiszen másfél óra a végére kellett tudniuk a filmet (vagy végére akartak érni?). Annyit azért elérnek, hogy elgondolkodjunk, hogy vajon mihez kezdenénk, ha efféle szituációba keverednénk? A háttérben figyelnénk, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet vagy bólogatva beállnánk egy formálódó csapatba? Esetleg megpróbálnánk manipulálni mi magunk a tömeget? A Circle mélyebb mondanivaló,  egyúttal üresjáratok nélküli, egészen kellemes ütemű thriller-dráma. Eléggé érdekes, de mintha a rendezők nem merték volna kibontani a saját véleményüket a társdalomról. 60 % Olvasd tovább →

0

Röviden: Curve

Publikálta Koimbra

curveNagyon régen volt a K-Pax. De még A titkok kulcsa is (hát még a Tintaszív és az Emésztő megszállottság…). Iain Softley rendező eléggé messzire került ezektől a művek minőségétől, egykoron még tehetséges filmesként tartották számon. Most pedig alig emlékszik valaki a nevére. És nem az ilyen Curve-féle thrillerekkel fog visszakapaszkodni. Lehetett volna egy izgalmas túlélődrámát összehozni, de láthatóan Softley nem is igazán igyekezett.

Julianne Hough karaktere felvesz egy segítőkész és szimpatikusnak tűnő férfit. Egy ideig a megfelelő mederben zajlik a társalgás, majd kiderül, hogy az utas nem is annyira normális alak kitenné a szűrét. Ám ez nem megy oly könnyen, majd balesetet szenvednek és a nő benn ragad az autóban.

Az ilyen filmeknél először is el kell érni, hogy a bajba jutott főszereplővel együtt tudjunk érezni, szorítani lehessen neki és várjuk, hogy a gazember meglakoljon. Azonban ásításoknál többre nem futja. Hough sorsa eléggé hidegen hagy és az olykor felbukkanó férfi sem tud érdekesnek, félelmetesnek vagy éppen igazi szemétládának tűnni. Ha alapvetően a cselekmény nagy része egyetlen helyen játszódik és van két főszereplőn összesen, akkor az alkotók vagy csúnyán mellényúlnak vagy lelkesen odateszik magukat. Sajnos a Curve eléggé bágyatag, ásítozós thriller-dráma lett.

0

Pár mondatban: Pay the Ghost, Barely Lethal, Paper Towns, Heist, The Gallows

Publikálta Koimbra

paytheghost

Pay the Ghost: Nicolas Cage lassan odáig süllyedt, hogy már lassan reménykedni sem lehet, hogy valaha talpra áll és visszakapaszkodik az élvonalba. Nagy ritkán kijön egy egészen jó filmmel, de ez a horror nem tartozik közéjük. A történet szerint gyermekének nyoma vész Halloween estéjén, ezt követően nejével is megromlik kapcsolata. Rémisztőnek nem nevezni, klisésnek annál inkább és még jó indulattal sem lehet rásütni, hogy átlagos. Jóval alatta van. 20 %

0bl

Gyilkos gimi (Barely Lethal): A fiatal elit gyilkosnak elege lesz, és normális életet akar élni. Gimibe akar járni. Alapvetően úgy néz ki a film, mint egy sorozat első része. Másrészt nagyon úgy tűnik, hogy az író és rendező sokat nevetgélhetett a sztorin. Hát igen, a főszereplő a Bajos csajok sorozatból és a magazinokból ismerkedik az átlagos élettel, majd furcsállja, hogy mégsem úgy viselkednek a tizenévesek, ahogy utánaolvasott. Kár, hogy kevésbé szórakoztató, mint amennyire az alkotók gondolták. Semmiféle elvárást nem kell tanúsítani a film iránt. Néhol ugyan vicces, ennél ebből többet is ki lehetett volna hozni. Olvasd tovább →

0

Röviden: Sötét helyek (Dark Places)

Publikálta Koimbra

darkplacesHa valaki szó szerint berobban valamivel a filmiparba, a következő nevével összefüggésbe hozható produkció kapcsán gyakran szóba kerül az előző alkotás. Gillian Flynn-t a krimiolvasók régóta ismerhetik, David Fincher pedig további rajongókat szerzett az írónőnek. A Holtodiglan joggal vált a 2014-es év egyik legjobbjává, illetve megérdemelten lett nyereséges. A Sötét helyek forgatásába nem Fincher filmje után vágtak bele, hanem gyakorlatilag egy időben zajlottak a két film munkálatai. Pedig ha a producerek és a produkciós cégek megvárták volna a Holtodiglan bemutatóját, talán végrehajtottak volna jó néhány változtatást Gilles Paquet-Brenner forgatókönyvén és elképzelésein.

Libby Day kislánykorában híres lett. Családját lemészárolták, bátyját gyanúsították meg a szörnyű tettel és el is ítélték. Libby gyakorlatilag ebből az esetből él, hiszen egy pár éves gyerek szomorú története és könnyes arca sokak számára megindító volt és könnyen megnyíltak a pénztárcák. Felnővén már nem tud ilyen egyszerűen nagyobb összeghez jutni, ezért fogadja el egy régi ügyekkel foglalkozó „klub” meghívását a gyűlésükre. Itt el kell mesélnie az egykori szörnyű pillanatokat.

Sejthető, hogy a megesett történések nem úgy zajlottak, ahogy eddig mindenki hitte. Várható a fordulat is, azonban Paquet-Brenner képtelen izgalmasan és érdekfeszítően elmesélni a cselekményt. Charlize Theron, Nicholas Hoult és Chloe Moretz is felsorakozott előtte, azonban tehetségük kiaknázatlan marad. Az író-rendező abszolút unalmasan tálalja a sztorit, a motivációk bemutatásával sem foglalkozik igazán. Igazi silány munka.

Olvasd tovább →

2

Pár szóban: Big Game, Big Driver, Kill Me Three Times, Life After Beth, The Gunman, Trash

Publikálta Koimbra

biggame

Big Game / A nagyvad: Semmi gond nincs azzal, ha már az elején látszik egy filmen, hogy a büdzsé inkább a színészekre ment el. Mert bizony a a helyszínekről eléggé lerí, hogy nagyon mű és hogy olcsón berendezésekre, cuccokra, anyagokra volt szükség. Könnyen lehetett volna egy szórakoztató akció-vígjáték, ahol a Samuel L. Jackson által játszott elnököt egy tinisrác kísérgeti a vadonban, miután lelövik az Air Force One-t. Lehet, hogy a szándék az volt, hogy viccesebb film szülessen, de mégis eléggé komoly lett… és unalmas. Olvasd tovább →

0

Röviden: Ted 2

Publikálta Koimbra

ted2Mitől jó egy vicc? Ha telibe talál és hahotázunk rajta és nem csak udvariasan kacarászunk, nehogy megsértsünk valakit. De akkor remek igazán, ha másodjára elmesélve is megnevettet. Seth MacFarlane életre kelt rendszeresen füvező, előszeretettel káromkodó, csajozó plüssmacija sokak számára okozott örömet. Ám ebben ez az ötlet inkább csak egypatronos volt. Hiszen míg egyes franchise-oknál nem igazán változtatnak a karaktereken, itt azért nem ártott volna kicsit alakítani rajtuk és a poénok erőltetettebbek.

MacFarlane eredetileg azt szerette volna, ha Mark Wahlberg és a címszereplő egy nagy adagnyi fűszállítmányt visz át az Államokon. De a Családi üzelmek miatt megváltoztatta elgondolását és inkább arra fókuszált, hogy vajon Ted neve után „aki”-t vagy inkább „amit”-t írhatunk. A bíróságon kellene bizonyítani, hogy nem vagyontárgy és kedvére házasodhat vagy éppen gyereket fogadhat örökbe.

MacFarlane nem hazudtolja meg önmagát, futószalagon szállítja a trágár és kretén vicceket, gúnyt űz bárkiből és popkultúrális utalások sokaságát zúdítja ránk, a film utolsó harmadában még egy Comic Conra is ellátogatunk. Habár a központi téma az, hogy mi különbözteti magát a tárgyat az élő személytől, illetve a másság és annak elfogadása, de az író-rendező nem szándékozik mondanivalót belepréselni művébe. Ő csak nevettetni akar. Viszont a Ted 2 sokkal jobban működne, ha nem film lenne. Néhány perces szkeccsek formájában sokkal inkább szórakoztató lehetne. A humoros szövegek és jelenetek egy része ugyan szépen betalál, de akad szép számmal fárasztó, kínos, elnyújtott pillanat is. 50 % Olvasd tovább →

0

Röviden: Survivor

Publikálta Koimbra

survivorposterTipikusan az a film, amit jobb, ha csak nézel és nem gondolkodsz. Belesüppedsz a székbe egy fárasztó nap után, elszürcsölöd a kezedben lévő italod, majd lefekszel aludni és másnap csak arra fogsz emlékezni, hogy Pierce Brosnan milyen tökös akart lenni, de Milla Jovovich mégis megakadályozta, hogy véghezvigye a nagy tervet.

Kate Abott (Jovovich) a 9/11-es katasztrófa után vállalt munkát a kormánynál, elég gyorsan felküzdötte magát és elismert biztonsági szakértő lett. Többször is megemlítik, hogy korábbi munkája során mennyire remekelt. Jelenleg a Londonban található amerikai nagykövetségen végezné lelkiismeretesen a dolgát, de egy közelgő terrorakció miatt többen szeretnék holtan látni. De túléli a merényletet és menekülőre fogja, mivel saját felettesei gyanúsítottként kezelik.

James McTeigue készített már jobb munkát is, elég, ha csak a V mint vérbosszúra gondolunk, ami sokkal érdekesebb és elgondolkodtatóbb volt a 9/11-es események után. A Survivorben az elvileg profi Abott olykor teljesen amatőrként viselkedik, ezt a bosszúságot úgy próbálják úgymond palástolni, hogy lendületben tartják a filmet. Meglepődni nem fogunk, a karakterekről már az elején kiderül, hogy kinek az oldalán állnak. Nem nevezném egy okos és ügyes macska-egér thrillernek, de Brosnan és Jovovich azért eladják a filmet. Talán pont erre illik, hogy nem fog fájni, teljesen ártalmatlan, később pedig csak arra emlékszel, hogy nagyjából szórakoztató másfél óra volt. Olvasd tovább →

0

Röviden: Last Knights

Publikálta Koimbra

lastknightsGeza Mott (Aksel Hennie) hataloméhes, korrupt és kissé paranoid miniszter a császár elé citálja Bartok (Morgan Freeman) nemest, ahol eléri, hogy végezzenek vele. Hűséges katonái szétszóródnak, de titkon szervezkedni kezdenek, revansot vennének, de parancsnokukat (Clive Owen) látszólag nem érdekli semmi és senki.

A kínálatban nem túl gyakoriak a kalandos lovagfilmek, hiányoznak az igazán jó darabok. Nicolas Cage is próbálkozhatott a Boszorkányvadászatban, de nem sok pozitívum akadt a játékidő során. Mesterük halálát megbosszulni vágyó témát a 47 Ronin gyakorlatilag kiherélte és sajnos a Last Knights sem hoz megváltást.

Már az első pillanatban látszik, hogy melyik karakternek milyen a hozzáállása, illetve jelleme. Nagy meglepetésekre nem kell számítani, megdöbbenni nem fogunk. Clive Owennek nem kellett megerőltetnie magát, Aksel Hennie úgymond fullba nyomja a fondorlatos minisztert, a császárnak (Peyman Moaadi) pedig kevés önálló gondolata akad.

Túl hosszú a film, nem igazán indokolt ennyire elhúzni a cselekményt. Unalmas párbeszédek sorjáznak, a kardok csak néha röppennek elő hüvelyükből. Az utolsó negyedben felpörögnek az események, ám a bevehetetlennek titulált hely felállított nehézségein különösebb izgalmak nélkül lendülünk át. A vagdalkozásokra sem sok figyelmet fordítottak, úgy kell elképzelni, mint a már említett Cage filmet, ahol a főhős jobbra szúr, balra szúr és elhalálozik pár statiszta.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Későnérők (Laggies)

Publikálta Koimbra

kesonerokMegan (Keira Knightley) felnőtt nő, ennek ellenére úgy viselkedik, mint egy gyerek. A hozzá közel állók is csodálkozva néznek rá egyes mondatai hallatán és ő is furcsállja, hogy miért rökönyödnek meg viccelődésein. Alaposan megijed, amikor barátja megkéri a kezét és pont kapóra jön számára, hogy megismerkedik a tini Annikával (Chloe Moretz). Gyorsan megtalálják a közös hangot, de azért újdonsült barátnője édesapja (Sam Rockwell) csak szeretné tudni, hogy mit keres egy felnőtt nő lánya közelében.

Lynn Shelton filmje kedves és aranyos vígjáték. Mivel a cselekmény és a fordulat eléggé kiszámítható, ezért inkább a hangulatra és a színészekre hárult, hogy eladják a filmet. Knightley szimpatikusan alakítja az éretlen, némileg gyerekes, szétszórt nőt, Rockwell pedig jól játssza az egyedülálló, humorizálási kényszerben „szenvedő” apukát. A Későnérők nem fog hegyibeszédet tartani a felnőtté válásról és a felelősségvállalásról, inkább csak szórakoztatóan és könnyed hangvétellel meséli el a történetet. Knightley és Rockwell között az első pillanattól kezdve működik a kémia és a szájukba adott mondatok sem erőltetettek. Egészen kellemes film, amely a problémákat félvállról veszi, de nem lehet rá emiatt haragudni.

Olvasd tovább →

0

Röviden: Dragon Blade

Publikálta Koimbra

dragonbladeTörténelmi kaland-harcművészfilm, amely félig-meddig valós eseményeken alapszik. Kr. e 48-ban Lucius római tábornok (John Cusack) Kína területére vonult seregével, majd nyomuk veszett. A Dragon Blade-ben összebarátkozik a nyugati határ védelmezőjével, Ho Annal (Jackie Chan). A harcos a békés megoldások híve, nem szereti az erőszakot, ami eléggé érdekes, tekintve, hogy szép szóval nem igazán lehet jobb belátására bírni senkit. Eszünkbe juthat, hogy Chan úgy nyilatkozott nem is oly rég, hogy egy ideig nem szeretne akcióba lendülni, de mégis kénytelen. Kissé olyan, mintha a producerek folyton nyaggatnák, hogy csak mutasson be néhány látványos mozdulatot, ő pedig folyamatosan ismételgeti, hogy nem, nem, á dehogy, de mire észbe kap, máris aláírt egy filmre, ahol rúgni-ütni-szaladni kell.

Daniel Lee rendezése egyáltalán nem nevezhető izgalmasan és körültekintően megírt sztorinak. A dialógusok erőtlenek, néhol eléggé rosszul hangzanak, a motivációkról, magyarázatokról jobb nem is beszélni. Sokkal inkább az akcióra vagyis a harcművész jelenetek adják el a produkciót. Chan ismét bizonyítja, hogy nem járt el még felette az idő, Cusack pedig nem szenved látványosan szerepében. Adrien Brody viszont eléggé röhejesen fest páncélban és úgy tűnik, hogy forgatás előtt energiaitalt nyakalt be kávéval, ami alatt azt értem, hogy folyamatosan feszült a karaktere és még pislogni is elfelejt. Olvasd tovább →