kritika

A 2 évvel ezelőtti 3D-s remake nem árult zsákbamacskát, eléggé nyilvánvalóvá tették, hogy ez nem az az alkotás, ahol filmművészeti értékeket kell keresni. Alexandre Aja szabadította ránk a nem is annyira kicsiny, vörös szemű, éles fogú dögöket, de mielőtt belecsaptak volna a vérengzésbe még ledobtak néhány melltartó, formás csajok vonaglottak a kamera előtt, mindezt nyakon öntötték jó nagy adag humorral. Egy vicces, jó néhány formás csöccsel megspékelt horror formálódott Aja kezei között, aki a vízparti zenés örömködésből mészárszéket varázsolt.

Olvasd tovább →

1978-ban Michael Cimino Erich Maria Remarque Három bajtárs című regénye alapján elkészítette korszakalkotó filmjét. Amikor versenyen kívül bemutatták az 1979-es nyugat-berlini filmfesztiválon, a bemutató elleni tiltakozásul a Szovjetunió kezdeményezésére a szocialista országok visszavonták versenyfilmjeiket a programból, és delegációik elhagyták a fesztivált. Mégis a sok támadás ellenére 9 Oscar díjra jelölték és ebből 5 díjat köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó arany szobrot is hazavihette.

Egy pennsylvaniai kisvárosból három acélmunkást behívnak katonának a vietnami háború idején. Még a bevonulás előtt lezajlik Steven esküvője, valamint a három barát utolsó vadászata. Michel, Nick és Steven fogságba esik, megkínozzák őket, s fogva tartóik kényszerítik őket, hogy orosz rulettet játszanak, melynek során mindig életük a tét. Mégis kikerülnek a fogság poklából, s túlélik a háborút. Steven azonban szökés közben megsebesül, elveszti mindkét lábát, s nyomorékon nem akar visszamenni feleségéhez és gyermekéhez. Nick megtébolyodik, s Saigonban pénzért orosz rulettet játszik. Csak Michael tér vissza hazájába látszólag sértetlenül. Aztán még egyszer visszamegy Vietnamba, hogy hazahozza Nicket.

Olvasd tovább →

Ó, azok a csodálatos gimis bulik. Mi mindent is tanulhattunk a filmekből? A sörhordókban kifogyhatatlan mennyiségű hideg ital található, a csajok bármikor ledobják melltartójukat (a Girls Gone Wild műsor készítőinek legnagyobb örömére), ha van medence természetes, hogy abban egy szál semmiben úszkálnak. Elmaradhatatlan a sörpong és maximumra tolják a hangerőt.

Thomas átlagos középiskolás lúzer, akit még szülei is egy nagy vesztesnek gondolnak. Nem tűnik ki a szürke tömegből, magasról tesz rá mindenki, talán csak az a különös, hogy egy pompon csaj örömmel lóg társaságában. Baráti körébe tartozik Costa, aki rettenetesen unja, hogy jó ideje nem tudott egy jót szórakozni. Thomas születésnapja alkalmából apja megengedi neki, hogy otthon bulizzon, persze csak szolid körülmények között. Semmi ricsaj és ne legyen túl nagy tolongás. Costa hozzálát, hogy minél több emberhez eljusson a buli híre, talán ők maguk lepődnek meg, amikor a környékről minden élő és mozogni tudó ember odasereglik.

Rengeteg alkalommal elmondtam már és valószínűleg most sem utolsó alkalommal említem meg: Az Alice Csodaországban milliárdos sikere után a stúdióvezérek és profit után áhítozó producerek klasszikus, közismert mesehősök sokaságát küldené a vásznakra. Az elképzelések szerint nem a megszokott tálalásban mutatják be a már ismert karakterek kálváriáját, kicsit csűrnek-csavarnak a sztorin. Hófehérke sem úszta meg, rögtön három projekt is formálódott az elmúlt időszakban. Tarsem Singh inkább a viccesebb, humorosabb oldaláról próbálta megközelíteni a témát (Tükröm, tükröm), a pénzügyi eredmények láttán a Disney gyorsan jégre tette saját tervezetét, amiben harcművész törpék pattoghattak volna a vásznakon. A Hófehér és a vadász marketingesei pedig erősen igyekeztek a célközönségbe belesulykolni, hogy egy komor, csatákkal teli, élvezhető alkotásra van kilátás.