kritika

A filmről Doro_ is írt.

Akad jó néhány „egypatronos” rendező, azaz pályafutásuk elején valami olyat produkáltak, ami sok év után sem mered feledésbe, de az ezt követő művei elsikkadnak, nem kapnak nagyobb figyelmet. Tony Kaye is ezen alkotók sorát gyarapítja, az Amerikai História X-szel alkotott maradandót, bár állítólag a vágószobából Ed Norton kirakta a szűrét és nem az ő verzióját láthattuk a mozikban. Állítása szerint Norton teljesen más filmet rakott össze, mint amelyet maga elképzelt és biztos benne, ha szabad kezet adtak volna neki, akkor egy sokkal keményebb és egy legalább 200 millió dolláros bevételű filmmel gazdagodhattunk volna. Kaye ezúttal azt tűzte zászlajára, hogy bemutat az „Itt minden jó és minden szép” szlogennek és lerántja a leplet az amerikai álomról. Kettévágta a hatalmas, ízletesnek látszó almát és megmutatta, hogy belül rothadt és férges. Esetleg megfordult a fejében, hogy Lars von Trier elismerően bólogatva rázzon vele kezet filmje megtekintése után? A Detachment ugyanis teljes mértékben depresszív hangulatot áraszt magából. Adrien Brody egy helyettesítő tanárt, Henry Barthes-t kelti életre, aki pont olyan osztályt kellene tanítania, mint amelyet a gettóba szakadt lelkes pedagógusok kapnak ki a szívszorítónak szánt drámákban. Ez nem a Veszélyes kölykök, ahol a gettószökevények legbelül mélyen tanulni akarnak és igen nagy IQ-val bírnak. Barthes rendszeresen látogatja felettébb beteg nagyapját, hogy gondjait tetézze még egy tini prostit is pártfogásba vesz. Megtesz minden tőle telhetőt, segít az elesetteken és a kitaszított tanulókon, de egy azért nála is van egy határ, amelyet nem lépne át és csodálkozik, hogy félreértik szándékait. Persze a film foglalkozhatna Brody karakterének megtépázott lelki világával is, de akkor Kaye kevesebb esélyt kapott volna a reménytelenség és kilátástalanság kibomdorítására, próbál különösképpen nagyobb hangsúlyt fektetni a befásult tanerő hozzáállására, a nehezen kezelhető diákokra, a tini-gyerekprostitúcióra, társadalmi problémákra. A film nagyot szeretne markolni és bizony sokat is fog, de ahhoz nem eleget, hogy egy igazán ütős produkció legyen belőle, hiszen a Detachment lehetett volna akár egy erős gyomros is, a prosti szálán például lehetett volna erősíteni. Brody természetesen profin hozza a fáradt, megviselt, elcsigázott figurát és a mellékszereplő (Marcia Gay Harden, James Caan, Lucy Liu, Christina Hendricks, Bryan Cranston és William Petersen) is igen erős teljesítményt nyújt. 75 %-ot adnék rá.