kritika

9

Nekem ma bent sem kellene lennem! II. – írta doggfather

Publikálta doggfather

Shop Stop 2 (2006)

clerks2.jpg2006-ban elérkezettnek látta az időt Kevin Smith, hogy mozivásznon folytassa első, és egyben korszakalkotó filmjét, a Shop Stop-ot. Most már volt rá 5 Millió Dollárja, és hozott is vagy 27 milliót, tehát a folytatás (anyagiakat tekintve) sikeres volt. A rajongók azonban nem voltak vele megelégedve, az első részhez képest nagyon pozitív, optimista happy end lett a végén. A stábban mindenki benne van, aki az első részben benne volt, sőt Smith univerzumában szereplők majdnem teljes létszámban cameóznak ki rövidebb, ki hosszabb ideig. A filmet már 1999 óta tervezte/készítette elő Smith, volt több változat a forgatókönyvre is, meg a film címére is. Mikor készítette folyamatosan ment a web kampány, forgatási naplók szereplőkkel forgatott kisfilmek kerültek ki a netre, látszott, hogy a rajongók várják ezt a filmet.

A film úgy kezdődik, mint az első rész, fekete fehérben Dante megy a Shop Stop-ba kinyitni. Felhúzza a redőnyt, és alatta lángol a bolt, kiderül, hogy tűz ütött ki, Randal bekapcsolva felejtette a kávéfőzőt. Snitt, és Dante megy felvenni (immár színesben) Randalt, akivel együtt dolgoznak egy gyorsétteremben.

Olvasd tovább →

2

Én, a séf (Comme un chef)

Publikálta Koimbra

01enasef

Ha valakinek épp nincs egy valamirevaló szakácskönyve és a nagyi poros holmijai közül sem tud kitúrni egy érdekes receptet az égi csatornák valamelyikén biztos kiokítja egy lelkesen magyarázó szakács. Elég csak a TV Paprikára kapcsolni vagy esetleg Gordon Ramsay-t elkapni és máris megmondják, hogy mit egyél ebédre. Persze a többségnek elegendőek az egyszerű ételek, így például egy jó nagy adag krumplis hal vagy hagymás bab is megteszi, a lényeg, hogy legyen tele a bendő. Ám vannak az ínyencek, akik nem efféle hagyományos kajákra vágynak, hanem olyasféle gasztronómiai különlegességekre, amelyeket fél méter átmérőjű tányérban szolgálnak fel és úgy két falatra elegendő gondosan elkészített fura nevű ehető valami lelhető fel rajta.

Az Én, a séf középpontjában Jacky Bonnot áll, amióta az eszét tudja szakács szeretett volna lenni és nem holmi egyszerű ételeket akart elkészíteni. Éppen ezért minden helyről kirúgják, mert nem hajlandó összedobni egy szimpla párolt marhát vagy sült húst főtt krumplival. Ő inkább paprikás céklás madársalátaszósz vagy gesztenyezselékockák elkészítésével múlatná az időt. Tehetségére sehol sem tartanak igényt, végül a francia szakácslegenda, Alexandre Lagarde veszi magához a végső elkeseredésében ablakmázolást vállaló srácot. Persze akad némi nézeteltérés a recepteket illetően, hiszen a „tanítvány” nem túl tisztelettudó mesterével és mentorával.

Olvasd tovább →

6

Nazis at the Center of the Earth

Publikálta Koimbra

nazisatthecenter.jpg

Az Asylum cég az eltelt évek alatt nem híressé, hanem hírhedtté vált. Sikeresen felhúzta saját bástyáját a trashfilmek mezején, amely azóta is rendíthetetlenül áll, csupán az idő vasfoga hagyhat rajta karcolásokat. Felvállaltan a mozikban futó agyonreklámozott és a közönség által várt alkotások címét és történetét próbálják koppintani. Műveiket a rossz, még rosszabb és nézhetetlen kategóriába lehetett sorolni, az élvezeti szinten esetleg némi alkohol elfogyasztása javíthat. De a nagy számok torvénye alapján előbb vagy utóbb csak ki kellett köhögniük magukból egy olyan filmet, ami végre rá lehet sütni a billogot: nézhető!

Dr. Mengele, a németek zseniális tudósa és pisztolyforgatója a II. világháború után az Antarktisz vastag jégsapkája alatt pár méterrel húzza meg magát, különös kísérleteket folytat. Hollétéről senki nem tud semmit, hiszen ügyesen átverte a világot. Azonban egy kutatócsapat véletlenül eljut a Föld középpontjába és az ott állomásozó nácik elkapják őket, majd felhasználják őket terveik megvalósításához.

7

Nekem ma bent sem kellene lennem! I. – írta doggfather

Publikálta doggfather

clerks.jpgKevin Smith első filmje, mely itthon a Shop Stop címet kapta eredetileg Clerks címen futott a mozikban. Amerikában akkora siker lett, hogy folytatta a rendező, sőt egy animációs sorozat is lement belőle, majd képregény is készült. Egy háromrészes cikksorozatban most én is végigvenném a filmeket és az animációs sorozatot.

Az első film (Shop Stop), mely Smith saját univerzumában játszódik, View Askewniverse az a hely ahol minden filmje játszódik, részben valóságos, részben fikció, minden filmjét összekötik a szereplők, a történeti háttér, egymásra utalgatás, egymásból idézés. Nevét a View Askew Productions Smith cégéről kapta.

Olvasd tovább →

2

Röviden: God Bless America (2011)

Publikálta Koimbra

1gba1

Bekapcsolom a tévét és valaki éppen égeti magát az egyik tehetségkutató műsorban. Híres akar lenni, az sem zavarja, hogy nem tud énekelni, nincs önkritikája, de ha szerencséje van a későbbiek folyamán újra megcsillogtatja „tudását”, nem zavarja, hogy kiröhögik az emberek. Mindent a 15 perc hírnévért. Egy másik csatornán IQ-betyár emberek mutogatják hétköznapjukat egyes reality műsor keretén belül, ennek láttán egyre kevesebben temetik tenyerükbe arcukat, ám minél többen szeretnének a képernyőn látható celebekké válni. Szórakoztatás felsőfokon, az igényszintet szépen lenyomták és sajnos olyan emberek lépnek elő példaképpé, akik meg sem érdemlik. Nem az a veszélyes, ha Chuck Norris éppen a vietkongokat tizedeli, hanem a mostanság látható showműsorok és realityshow-k, ahol azt próbálják megmondani, hogy ki legyél. Feldühödtél már úgy ezeken, hogy azon ábrándoztál bárcsak lelőhetnél egyet-kettőt közülük. Franknek is elege van a televízióból áradó mocsokból, elege van a köcsög szomszédaiból és a munkatársaiból, akik előszeretettel trécselnek az előző esti szórakoztató adásról. Miután kirúgják és agydaganatot állapítanak meg nála úgy dönt, hogy öngyilkossága előtt még végrehajt egy jó cselekedetet: kinyír egy realitysztárt. Az esetnek szemtanúja lesz egy antiszociális lány, aki egyetért Frankkel, csatlakozik hozzá, hogy együtt rázzák gatyába ezt a csúf világot. Bobcat Goldthwait nagyon meg akarja mondani a tutit, ami végső kristálytisztán érthető, bemutatja, hogy mit akarnak rád kényszeríteni, hogy mi a rossz és mi a jó, mit szeressünk és mit ne. Ám a derék alkotó mit hagy ki a számításból? Kötelező néznünk a tévét? Nem. Viszont a történet nem lenne rossz, az alapötlet remek, szépen fel van vezetve, de hamar elfogy a kreativitás és nehézkesen haladunk előre. A második fele már nem az igazi, nem volt elég ötlet egy teljes filmre. Nem tud újat mondani, csak végül csak annyit tudunk mondani, hogy sajnos a felszínt kapargatja. Érhető, hogy mit akart volna lenni, de csak egy nézhető Született gyilkosok-Összeomlás egyveleg lett belőle. Joel Murray jól hozza a bekattant figurát, Frank a tettei ellenére sem nyeri el ellenszenvünket, végig szimpatikus marad. Tara Lynne Barr alakítja segítőjét, a karakter kissé hasonlít az Ellen Page által megformált pszicho csajhoz a Superből. A morbid humorral is spóroltak, könnyedén elbírt volna a film ebből többet, esetleg hagyni a fekete humort és egy komolyabb alkotást készíthettek volna. 60 %-nál többet nem tudok adni rá.

1

Röviden: Lazacfogás Jemenben

Publikálta Koimbra

0ljHa egy politikus feje fölött már-már összecsapnak a hullámok, megbízható tanácsadói mindig megpróbálják a figyelmet más irányba terelni. Teljesen mindegy, hogy hirtelen mit találnak ki, a lényeg, hogy az emberek vetődjenek rá az eléjük dobott csontra, így a botrány hullámai szépen csendben elvonulnak. Történik, hogy a brit haderők csúnyán mellétrafálnak, a porrá rombolt afgán mecset előtt a bősz lakosság angol zászlókat éget. Tehát elő kell rukkolni egy igazán remek ötlettel, a lényeg, hogy a Közel-Kelet álljon a középpontba és az elnök ne veszítsen szavazókat. Egyetlen, elsőre kissé blődnek hangzó elképzelés születik: egy jemeni sejk lazacokat telepítene országába és segíteni kellene neki. Lasse Hallström ügyesen egyensúlyoz a komolyan vehető alkotás, a szórakoztató film és a paródia határán. Szerethető, kedvelhető, csöppet mókás karakterek vonulnak fel előttünk. Ewan McGregor a lazacos projektet kiröhögő, horgász-szakmában szakembernek nevezhető kissé merev úriembert játssza, aki már régen elhidegült nejétől és csak a szendvicseiért jár haza. Olyan fickó, aki órákig tud beszélni a halakról és szokásairól, talán még egy sokat megélt horgász is megunná. Egyszóval unalmas, ennek ellenére mégis érdekes tud maradni. Emily Blunt formálja meg a titkárnő-asszisztenst, aki mindig elvégzi a házimunkát és az összes felvethető kérdnek utánajár. Kristin Scott Thomas alakítja az elnök mindig pörgő, ötletelő lendületes tanácsadót, karaktere afféle karikatúra, akárcsak az ország első embere. Nem sok hiányzik, hogy a mulatságból átlendüljön a ló túloldalára, azaz röhejes legyen, de Thomas nagy tapasztattal rendelkező színésznő, Hallström pedig jó rendező. A sejk afféle haladó gondolkodású, horgászni felettébb szerető alak, aki végső soron a népén akarna segíteni, de szándékával nem mindenki ért egyet, az Amr Waked által játszott karakter is afféle karikatúra-paródia lenne. Szatírának induló, de némi idő elteltével romantikus vígjátékba hajló film született, ahol a szereplők nagy, ábrándozó szemekkel merednek a lazacokra és egymásra. Nem forgattam kezeim között a regényt, amely alapján készült a produkció, de úgy tűnik, hogy az író nem merte bevállalni, hogy belemenjen a rendszer, a Közel-Kelet és az emberi kapcsolatok kifigurázásába. Szolidan és szelíden, szinte észrevétlenül más irányba terel, mint maguk a politikusok és fenemód ügyesen teszi. Négy kiváló főszereplő, kidolgozott karakterek, és egy abszurd történet, amiből csak nem tudták kihagyni a giccset. 80 %

67

A csodálatos pókember (The Amazing Spider-Man)

Publikálta Koimbra

pokemberposzter.jpg

Mindenki kedvenc és barátságos hálószövőjét az olcsó és körülrajongott horrorokon edződött Sam Raimi hozta el a mozikba 2002-ben, a minőségről és a szórakoztatófaktor szintjéről ugyan megoszlottak a vélemények, de tény, hogy a produkció több száz millió dollárt termelt. A közönséget leginkább megosztó harmadik felvonás után megpróbáltak belevágni egy negyedik felvonásba, ahol Felicia Hardy nem Fekete Macska lett volna, hanem Vulturess, a Keselyű lánya. Egy szó, mint száz a forgatókönyv hol Raiminek, hol a stúdiónak nem tetszett, a forgatás kezdete tolódott, majd a fejesek az egész tervezetet jégre tetté, így az legalább nem kavart be az elképzelésekbe. Mint kiderült a stúdió már jó előre betervezett egy rebootot, azaz a 2011-es Pókember 4 után már meg is kezdődtek volna a 2012-re belőtt új változat munkálatai.

Mi értelme van egy rebootnak? A Pókember filmek szépen hoztak a konyhára, azt se lehetne mondani, hogy a rajongók teljes mértékben elpártoltak volna a franchise-től. Persze hivatalos magyarázatok mindig is születtek, de nyilvánvaló, hogy csak akkor érdemes újrakezdeni valamit, ha a készítők egyszerűen nem bírnak magukkal az eszükbe ötlő temérdek ötlettől. A változást kell szem előtt tartani, méghozzá úgy, hogy ne haragítsák magukra a képregény kedvelőit és azt mondhassuk, hogy van létjogosultsága az új átiratnak.

Olvasd tovább →

4

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962)

Publikálta BeniMan

lawrence_of_arabia.jpg

Peter O’Toole brit színész, az Arábiai Lawrence feledhetetlen megformálója bejelentette, hogy felhagy a színjátszással. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra, többek között a Caligula (1979) és Az utolsó császár (1987) című filmben nyújtott alakításáért, de soha nem kapta meg a díjat. 2003-ban azonban az amerikai filmakadémia életműdíjban részesítette. Úgy gondoltam, erre a színészóriásra egy kritikával emlékezem meg és mégis melyik film lenne erre a legméltóbb, mint legemlékezetesebb filmje az Arábiai Lawrence. A fiatalabbak kedvéért mondom, ez az a film, amelyet a Prometheus című filmben David az android néz.

T. E. Lawrence a Brit Hadsereg hadnagya az első világháborúban. Feladata nem túlságosan izgalmas: különböző haditérképeket kell megfelelő színűre kifestenie. Amikor végre egy megfigyelői megbízatást kap az egykori Török Birodalom területén, nagy elszántsággal veti bele magát a munkába. Amikor azonban megbízatása helyszínére érkezik, megtudja, a dolgok egészen máshogy festenek, mint ahogy azt gondolta.

Olvasd tovább →

1

Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries)

Publikálta Koimbra

Felesleges bővebben bemutatni a csernobili katasztrófát, a környező országokban tudja mindenki, hogy mi történt és talán sokan rettegtek is attól, hogy a nagy durranás után ők is benyelnek egy kis radioaktivitást. Odaát, Amerikában meg amúgy is magasról tesznek arra, hogy mi zajlott le 1986-ban, az se lenne meglepő, ha úgy gondolnák, hogy valahol Narnia mellett található a hely, illetve még annyi beugorhat nekik, hogy Optimusék itt kergették az Álcákat.

A katasztrófaturizmusra mindig is volt, van és lesz igény, mindig akad egy-két sztárszínhely, amelyet ellephetnek az izgalmakra és rombolás látványára éhes emberek. Kitört egy vulkán és hatalmas károkat okozott? Nosza, nézzük meg a környéket. Szökőár söpört végig valamely tengerparti városkában? Bizonyára érdekesen lehet. És Csernobil környékén mi lehet a helyzet? Fantasztikus lehet a hely kisugárzása.

Olvasd tovább →

1

Jégkorszak 4: Vándorló kontinens (Ice Age: Continental Drift)

Publikálta Koimbra

Az előző részről itt írtunk.

10 évvel ezelőtt a mozikba beköszönt a Jégkorszak, ami gyakorlatilag a Fox első pozitív csalódása volt az animációs piacon. Ezt megelőzően az Anasztázia és a Titan A.E. alkotásokkal próbált birokra kelni a Disney-vel, kevés sikerrel. Felettébb jó döntés volt, amikor rátette a kezét a Blue Sky cégre, amelynek első nagyobb megpróbáltatása éppen a Jégkorszak volt, azóta is megbízhatóan szállítja az olcsóbb, de jó minőségi és szórakoztató animációkat. Legnagyobb sikerük kétségkívül a mamut, a kardfogú tigris és a lajhár főszereplésével készült franchise, amely immáron a negyedik felvonásnál tart.

Olvasd tovább →

1

Red Tails – Különleges légiosztag

Publikálta Filmdroid

Ez az első irományom, ennek tudatában olvassátok!
Remélem, tetszeni fog – walter sobchak

Ezen az oldalon láttam először a Red Tails trailerét, és rögtön tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. A történelem mindig is érdekelt, főleg a második világháborúé, az Amerikában egészen a közelmúltig jelen lévő, államilag is legitimnek tartott faji szegregáció pedig önmagában több oldalas téma lehetne.

Olvasd tovább →

1

Röviden: Pszichoszingli (Young Adult, 2011)

Publikálta Koimbra

Jason Reitmanra a Köszönjük, hogy rágyújtott film kapcsán figyelhettünk fel, elég magasra tette le a lécet, de a Junóval és az Egek urával ezt is sikerült átugrania. Diablo Cody az ismeretlenség szürke ködéből szó szerint kirobbant a Juno forgatókönyvével. Nagy jövőt jósoltak neki, de egyelőre úgy fest a helyzet ha nem vigyáz, könnyen feledésbe merülhet a neve. Reitman próbált biztosítani számára még némi időt a rivaldafényben, de a Pszichoszingliből már nem igazán kért a nép, pedig a rendező kihozta belőle, amit ki lehetett, a feel good mozi tökéletes ellenpéldáját szállította le (feel bad), amiből nem túl sok akad mostanság a piacon. Mavis Grey (Charlize Theron) egy összezuhant, kissé megcsömörlött elvált kissé gyerekes viselkedésű írónő, aki már rég megindult a lejtőn, elfogyott az ihlet. Minden reggel úgy ébred, mint aki éppen feltámad a halálból. (Talán nem kellene annyit innia?) A kiadója egy újabb könyvet vár tőle, ő azonban inkább visszautazik szülővárosába, ahol megpróbálja visszahódítani egykori szerelmét, az sem zavarja, hogy a férfi jó ideje nős és gyereke is van.

Charlize Theron tökéletesen hozza a főszerepet, akiről már a kezdet kezdetén leszűrhetjük, hogy bizony nem lehet vele könnyen kijönni, egy pszichológus számára érdekes alany lehetne, ha éppen a felnőtté válás témakörben szeretne egy könyvet összehozni. Egy illúzióvilágban élő, megkeseredett nőszemély, aki képtelen belátni, hogy nem a realitás talaján mozog, sokkal inkább egy fantáziavilágban él, ahol magán kívül nem érdekli semmi és senki. Erkölcsösség? Ugyan már, mire jó az. Pedig az erkölcse olyan szinten áll, mint népszerűsége. Az iránti érzett szimpátiánk sem verdesi az egeket, kedvelni ugyan nem lehet, inkább a sajnálatunkat vívja ki és okoz néhány vidám pillanatot. Reitman próbálja kerülgetni a kliséket, viszonylag sikeresen, de a morális dilemmákat is sikerült kihagyni belőle. 70 %-ot adnék rá, bizonyára dobott volna valamelyest rajta, ha Grey sorsa jobban érdekelt volna.

Olvasd tovább →