67

A csodálatos pókember (The Amazing Spider-Man)

pokemberposzter.jpg

Mindenki kedvenc és barátságos hálószövőjét az olcsó és körülrajongott horrorokon edződött Sam Raimi hozta el a mozikba 2002-ben, a minőségről és a szórakoztatófaktor szintjéről ugyan megoszlottak a vélemények, de tény, hogy a produkció több száz millió dollárt termelt. A közönséget leginkább megosztó harmadik felvonás után megpróbáltak belevágni egy negyedik felvonásba, ahol Felicia Hardy nem Fekete Macska lett volna, hanem Vulturess, a Keselyű lánya. Egy szó, mint száz a forgatókönyv hol Raiminek, hol a stúdiónak nem tetszett, a forgatás kezdete tolódott, majd a fejesek az egész tervezetet jégre tetté, így az legalább nem kavart be az elképzelésekbe. Mint kiderült a stúdió már jó előre betervezett egy rebootot, azaz a 2011-es Pókember 4 után már meg is kezdődtek volna a 2012-re belőtt új változat munkálatai.

Mi értelme van egy rebootnak? A Pókember filmek szépen hoztak a konyhára, azt se lehetne mondani, hogy a rajongók teljes mértékben elpártoltak volna a franchise-től. Persze hivatalos magyarázatok mindig is születtek, de nyilvánvaló, hogy csak akkor érdemes újrakezdeni valamit, ha a készítők egyszerűen nem bírnak magukkal az eszükbe ötlő temérdek ötlettől. A változást kell szem előtt tartani, méghozzá úgy, hogy ne haragítsák magukra a képregény kedvelőit és azt mondhassuk, hogy van létjogosultsága az új átiratnak.

Olvasd tovább

4

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962)

lawrence_of_arabia.jpg

Peter O’Toole brit színész, az Arábiai Lawrence feledhetetlen megformálója bejelentette, hogy felhagy a színjátszással. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra, többek között a Caligula (1979) és Az utolsó császár (1987) című filmben nyújtott alakításáért, de soha nem kapta meg a díjat. 2003-ban azonban az amerikai filmakadémia életműdíjban részesítette. Úgy gondoltam, erre a színészóriásra egy kritikával emlékezem meg és mégis melyik film lenne erre a legméltóbb, mint legemlékezetesebb filmje az Arábiai Lawrence. A fiatalabbak kedvéért mondom, ez az a film, amelyet a Prometheus című filmben David az android néz.

T. E. Lawrence a Brit Hadsereg hadnagya az első világháborúban. Feladata nem túlságosan izgalmas: különböző haditérképeket kell megfelelő színűre kifestenie. Amikor végre egy megfigyelői megbízatást kap az egykori Török Birodalom területén, nagy elszántsággal veti bele magát a munkába. Amikor azonban megbízatása helyszínére érkezik, megtudja, a dolgok egészen máshogy festenek, mint ahogy azt gondolta.

Olvasd tovább

1

Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries)

Felesleges bővebben bemutatni a csernobili katasztrófát, a környező országokban tudja mindenki, hogy mi történt és talán sokan rettegtek is attól, hogy a nagy durranás után ők is benyelnek egy kis radioaktivitást. Odaát, Amerikában meg amúgy is magasról tesznek arra, hogy mi zajlott le 1986-ban, az se lenne meglepő, ha úgy gondolnák, hogy valahol Narnia mellett található a hely, illetve még annyi beugorhat nekik, hogy Optimusék itt kergették az Álcákat.

A katasztrófaturizmusra mindig is volt, van és lesz igény, mindig akad egy-két sztárszínhely, amelyet ellephetnek az izgalmakra és rombolás látványára éhes emberek. Kitört egy vulkán és hatalmas károkat okozott? Nosza, nézzük meg a környéket. Szökőár söpört végig valamely tengerparti városkában? Bizonyára érdekesen lehet. És Csernobil környékén mi lehet a helyzet? Fantasztikus lehet a hely kisugárzása.

Olvasd tovább

1

Jégkorszak 4: Vándorló kontinens (Ice Age: Continental Drift)

Az előző részről itt írtunk.

10 évvel ezelőtt a mozikba beköszönt a Jégkorszak, ami gyakorlatilag a Fox első pozitív csalódása volt az animációs piacon. Ezt megelőzően az Anasztázia és a Titan A.E. alkotásokkal próbált birokra kelni a Disney-vel, kevés sikerrel. Felettébb jó döntés volt, amikor rátette a kezét a Blue Sky cégre, amelynek első nagyobb megpróbáltatása éppen a Jégkorszak volt, azóta is megbízhatóan szállítja az olcsóbb, de jó minőségi és szórakoztató animációkat. Legnagyobb sikerük kétségkívül a mamut, a kardfogú tigris és a lajhár főszereplésével készült franchise, amely immáron a negyedik felvonásnál tart.

Olvasd tovább

1

Red Tails – Különleges légiosztag

Ez az első irományom, ennek tudatában olvassátok!
Remélem, tetszeni fog – walter sobchak

Ezen az oldalon láttam először a Red Tails trailerét, és rögtön tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. A történelem mindig is érdekelt, főleg a második világháborúé, az Amerikában egészen a közelmúltig jelen lévő, államilag is legitimnek tartott faji szegregáció pedig önmagában több oldalas téma lehetne.

Olvasd tovább

1

Röviden: Pszichoszingli (Young Adult, 2011)

Jason Reitmanra a Köszönjük, hogy rágyújtott film kapcsán figyelhettünk fel, elég magasra tette le a lécet, de a Junóval és az Egek urával ezt is sikerült átugrania. Diablo Cody az ismeretlenség szürke ködéből szó szerint kirobbant a Juno forgatókönyvével. Nagy jövőt jósoltak neki, de egyelőre úgy fest a helyzet ha nem vigyáz, könnyen feledésbe merülhet a neve. Reitman próbált biztosítani számára még némi időt a rivaldafényben, de a Pszichoszingliből már nem igazán kért a nép, pedig a rendező kihozta belőle, amit ki lehetett, a feel good mozi tökéletes ellenpéldáját szállította le (feel bad), amiből nem túl sok akad mostanság a piacon. Mavis Grey (Charlize Theron) egy összezuhant, kissé megcsömörlött elvált kissé gyerekes viselkedésű írónő, aki már rég megindult a lejtőn, elfogyott az ihlet. Minden reggel úgy ébred, mint aki éppen feltámad a halálból. (Talán nem kellene annyit innia?) A kiadója egy újabb könyvet vár tőle, ő azonban inkább visszautazik szülővárosába, ahol megpróbálja visszahódítani egykori szerelmét, az sem zavarja, hogy a férfi jó ideje nős és gyereke is van.

Charlize Theron tökéletesen hozza a főszerepet, akiről már a kezdet kezdetén leszűrhetjük, hogy bizony nem lehet vele könnyen kijönni, egy pszichológus számára érdekes alany lehetne, ha éppen a felnőtté válás témakörben szeretne egy könyvet összehozni. Egy illúzióvilágban élő, megkeseredett nőszemély, aki képtelen belátni, hogy nem a realitás talaján mozog, sokkal inkább egy fantáziavilágban él, ahol magán kívül nem érdekli semmi és senki. Erkölcsösség? Ugyan már, mire jó az. Pedig az erkölcse olyan szinten áll, mint népszerűsége. Az iránti érzett szimpátiánk sem verdesi az egeket, kedvelni ugyan nem lehet, inkább a sajnálatunkat vívja ki és okoz néhány vidám pillanatot. Reitman próbálja kerülgetni a kliséket, viszonylag sikeresen, de a morális dilemmákat is sikerült kihagyni belőle. 70 %-ot adnék rá, bizonyára dobott volna valamelyest rajta, ha Grey sorsa jobban érdekelt volna.

Olvasd tovább

1

Lockout – A titok nyitja

2078. A nagyokosok kiötlötték a legjobb és legszökésbiztosabb helyet a bűnözők krémjének. Egy űrbörtönben kell lehúzniuk jó pár évet, az elítéltek a kiszabott idejüket altatásban töltik. Az Elnök lánya nagy emberbarát és humanitárius missziója következő állomása pont eme vészjósló hely. Nyilvánvaló, hogy ekkor üt be a gebasz, a csillagközi sitt barátságtalan lakói átveszik az irányítást. Ahogy lenni szokott csakis egyetlen ember tudja kiszabadítani Amerika első emberének a lányát, Snow-nak bár felettébb nem fűlik hozzá a foga, hogy keményvonalas bűnözők között szaladgáljon, de mivel éppen rá is egy hűvös zárka várna így kénytelen kelletlen, de szabadságáért cserébe bevállalja a nem mindennapi feladatot.

Olvasd tovább

1

Fejvadászok (Headhunters, 2011)

A norvég thrillerről Frog küldött egy kritikát, köszönet érte!

Imádom a skandináv filmeket. Ennek a legfőbb oka az, hogy a nagyszerű fényképezéssel amúgy is meglehet fogni, északi kollégáink pedig szinte minden filmjüknél baromi jól alkalmazzák a hideg színtónusokat. Mai alanyom is skandináv, konkrétabban egy tavaly megjelent norvég thriller, amely nálunk holnap kerül mozikba.

Olvasd tovább

1

Mindörökké rock (Rock of Ages)

A rock halott – szokták mondogatni lelkesen. Először meghallva a kijelentést még némiképp megijedhetünk, tanácstalanul tekinthetünk körbe, hogy most mi lesz. Ám az elmúlt évek (évtizedek) alatt annyiszor elsütötték, hogy csak egy hatalmasat tudunk ásítani rajta. A Mindörökké rock a 80-as évek stílusát veszi elő, persze már ekkor is rengetegen ágálták a a műfaj ellen, sokan ördögtől valónak tartották, amivel persze tömegeket tudtak maguk mellé állítani. Nyilván viccesen hatott, ahogy a 40 éves anyukák frissen mosott kosztümjükben, villámló tekintettel néztek farkasszemet a hosszú hajú és félmeztelen tömeggel. Adam Shankman a 80-as évekből előkapart képeket és fellépéseket elnézve úgy érezte, hogy ez már így gyakorlatilag kész paródia, az a hajviselet, pózolás és öltözködési stílus és sztreccsgatyák mindenképp megérne egy filmet.

Olvasd tovább

1

Hell (2011)

Van, aki egész életében egyetlen témakör körül mozog. Persze nem feltétlenül lehet az adott filmes hibája, hiszen ha hozzávágnak egy valag pénzt, hogy valósítson meg egy látványos pusztítást vagy prezentáljon egy világvégét, akkor ő meg is teszi. Roland Emmerich viszonylag elég gyorsan Hollywoodban találta magát, a sváb Spielberként emlegetett rendező az évek során gyakorlatilag a rombolás nagymesterévé képezte saját magát. De vajon az Álomgyárban töltött ideje alatt vajon mennyiszer tekintett el saját hazája filmgyártásának irányába? Szégyen, nem szégyen, Emmerich csupán egyetlen produkcióból vette ki a részét, az is tavaly készült el. Meglepő, hogy posztapokaliptikus beütésű témát részesített előnyben?

Olvasd tovább

1

Börtönregény (Get the Gringo)

A kritikát Mini Me küldte, köszönet érte!

Mel Gibson visszatért. Legalábbis ezt fogják mondani. Számomra el sem tűnt, csak szünetet tartott. A Börtönregény egy olyan film, ami nem fogja meghódítani bevételi listákat, azonban méltán számíthat elismerő kritikai szavakra. Kis költségvetésű, szórakoztató, modern „Visszavágó” újragondolás, mexikói köntösben.

Olvasd tovább

1

Madagaszkár 3. (Madagascar 3: Europe’s Most Wanted)

Az előző részről itt írtunk.

A DreamWorks alapítása óta azon fáradozik, hogy animációs részlegével két vállra fektesse legnagyobb vetélytársát, a Disney-t. A nagy igyekezet olykor görcsös erőlködésnek tűnik, máskor úgy látszik, hogy könnyen jött a sok a remek ötlet. Mindenesetre a Spielberg cég „rajzfilmosztályán” felvállaltan arra törekszenek, hogy az első rész után több folytatás érkezzen. Van ahol a spin off-ig is sikerült eljutni (Shrek), van ahol mégis a fiók mélyére süllyesztették a további terveket (Szörnyek az űrlények ellen), de a legnagyobb erény mégis az, hogy egy harmadik résszel lekörözik az előző felvonásokat.

Olvasd tovább