9

Super (2010)

0super1

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de személy szerint azokon a filmeken szórakozok a legjobban és emlékszem rájuk még sokáig, amelyek elé mindféle különleges elvárás nélkül ülök le. Ez manapság ritka, hiszen aki naponta olvas filmhíreket, filmes blogokat és figyelemmel követi a nagy Hollywood újabb és újabb üdvöskéinek előkészületi munkálatait, akarva-akaratlanul túl korán véleményt alkot és „előítél”; sokszor rossz irányban. Történt egyszer, hogy James Gunn rendező „gyermekéről” csúnya módon valahogy megfeledkeztem és pont ez lett a szerencsém: mint aki drága kincset talált, gyermeki izgalommal ültem le bepótolni, nyitva minden lehetőségre s örömmel állíthatom, egy kerek, egész élménnyel gazdagodtam a Super (2010) című alkotás láttán. Nem, ez nem az a bizonyos összevont szemöldökű, acélizomzatú, köpönyeges, világmegváltós filmtekercs. Sokkal érdekesebb annál.

Előre szeretném bocsátani, hogy eme mozi előkövetelménye a sötét humort és a jelmezes hős filmek kombóját befogadni vágyó nézőközönség, azok az emberek, akik már a Kick-Ass (Ha/Ver) durva, véres poénjai közben is csapkodták a térdüket, a Defendor-ban (Véderő) pedig együtt éreztek és meghatódtak Woody Harrelson gyermeki ártatlanságán. Eme két film házasságából születendő gyermeket nevezném el nemes egyszerűséggel Super-nek, mely Frank Darrbo, egy hétköznapi srác nem éppen hétköznapi történetét meséli el nekünk. Amikor Frank felesége, Sarah (Liv Tyler) egyik napról a másikra elhagyja a férfit a kétes üzletekben igen jártas, rosszhírű Jacques-ért (Kevin Bacon), stabil, bár unalmas életének egyik fő alappillére roskad meg, s kicsiny világa összedőlni látszik számára. Elhatározásra jut, s abba a dologba kapaszkodik, mely a második legfontosabb értékrendjében: beszáll a jó és gonosz örök harcába, a tisztaság és erkölcs védelmében felesküszik a bűnözés ellen és elindul, hogy kiszabadítsa szerelmét a drogtanyák bűzös mocsarából.

0super2

Felhőtlen vígjátéknak beharangozott, kemény hangfekvésű film ez az önbizalomhiányról, bátorságról és az önfeláldozásról, azokról a rejtett értékekről melyeknek a felszínre jutásához szükség van meghatározó, akár sorsfordító traumák átélésre. „A nagybetűs élet edzi a jellemet” sablon, az események tragikus sorozata gyönyörű ívű karakterfejlődést rajzol Franknek; míg a film elején egy szerencsétlen, nem túlzottan férfias, álmodozó, gyermeteg embernek ismerjük meg, s sztereotipikus, lapos szereplőnek gondoljuk, a történet végére egy emberként emelünk kalapot előtte morális szemlélete és szerény hozzáállása láttán. A tudatosan, remekül felépített történetvezetés pedig szépen fokozatosan épít alá.

0super3

Frank nem tudja hol is kezdje az átváltozást így egy-két szerencsétlen próbálkozás után betér hát oda, ahonnan a szuperhősök általa vélhetően származnak: a képregény boltba. Itt aztán megismerkedik a helyes kis Libby-vel (Ellen Page) s miután kiderül, hogy érdeklődésük a köpenyesek iránt hasonló s benne is megvan ama bizonyos zakkantságnak nevezett hajlandóság, hogy beöltözzön testre simulóba, eléri Franknél, hogy a társa lehessen hőstettei során. Kötelességem itt kitérni arra, hogy a Junoban híressé vált, X-Men filmekből is ismert lányka milyen átéléssel játssza az elsőre ártatlannak tűnő ám később önmagából kiforduló sidekick-et. Az izgága, gyerekes elszántsága, őrült felkacagásai a harc, jobban mondva a durva kaszabolás során inkább mosolyt csal a néző arcára, minthogy elszörnyedjen rajta, s összességében nagyon szépen képviseli a fekete humort. A lány motivációja viszont teljesen különbözik a főszereplőétől, bulinak tartja a dolgot, komolytalan játéknak, mintha nem lennének sem előzményei sem következményei tetteinek. A túlzottan véres és erőszakos jelentetek alkalmazása egyes filmeknél mindig felveti a kérdést, hogy vajon szükségesek-e, a mondanivaló átadásának eszközei vagy csak pusztán vásári látványosságok. Frank első „hannibalisztikus” (agymutogató) víziója előrevetíti, hogy sok-sok durvaságra számíthatunk a későbbiekben, viszont a megannyi liternyi vér és erőszak nem feltétlenül megbotránkoztató és céltalan itt, hanem egy visszatérő humorforrás.

0super4

Az film képi világa témájához hűen fel-felvillantja a kilencedik művészetet, avagy a képregény stílusát, habár nem teljesen csak arra hagyatkozik (láthatunk ritkán színes Bang! És Pow! buborékokat). A koncepció önreflexióra hajaz s nem feltétlenül csupán a paródia megteremtésének céljából: Frank belecsöppenvén a jó és gonosz örök harcába gyerekes, kissé ügyetlen rajzaival, amiket a falra ragasztgat saját történetét hivatott „megírni”. A film arra is kitér, hogy az, amit a képregény kockáin látunk nem minden, s a kockák közötti láthatatlan történések néha sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, de ezeket csak azok érthetik meg, akik belemerülnek egy álarcos hős nem éppen egyszerű életébe.

A történet vége felé maszkos hősünk személyisége – kinek teljesen semmitmondó híró-nevét még én is elfelejtettem közölni eddig: egyébként Chrimson Bolt – a Libby-vel való bizarr kalandozásai során eggyé válik a film elején gyorsétteremben sütögető civil Frankkel. Egy epikus akciójelenetben kiszabadítja nejét s minden jó, ha vége jó …lenne ha a film követné a sablonos nő-megmentős vonalat. Az érdekes csavar ellenben pontosan illeszkedik az amúgy sem hétköznapi befejezéshez, s mivel az alkotás egyik nagy erénye, hogy egyszerűsége ellenére lényegi üzenettel érkezik mélyebb rétegei felől, ez teszi csak fel igazán a pontot az i-re, s tölti be, elégíti ki az időközben megnövekvő nézői elvárást a film különlegességének láttán.

Értékelés: 75%
imdb: 6.8
Rottentomatoes: 48%

9 komment

  1. Igy a trailer alapjan csak egy gyenge Kick/Ass utanzatnak tunt… Ott szoktak elronati mindig, hogy van egy sikeres film (ugye a Kick/Ass) es aztan par honapra ra kijonnek egy ilyennel, akkor mit gondolnak, ki nezi meg? Hiszen az elobb lattak egy hasonlot. Senki nem akar zsinorban amator szupehosoket nezni, latod, meg te is csak 3 ev mulva nezted meg. Hulyek ezek ott hollywoodban…

    • Defendor esetleg? Az még a Kick Ass előtt jött ki azt hiszem és az is nagyon jó volt. A Kick Ass dettó remek volt. Nekem a Super nem igazán jött be, Ellen Page-en sokat röhögtem, de Rainn Wilson valahogy nem volt szimpatikus.

    • Ezt jól megbeszélted magaddal :)
      Egyetértek, hogy túl hamar jött ki és ugyanarra hajaz mint a Kick/Ass, de mégis megéri megnézni mert ez “valóságszagúbb”. Ha másért nem, azért mert a Kick/Ass 2 még odébb van :)

  2. Jo kritika!
    En nem nezem meg, mert allergias vagyok a brutalitasra. (A Kick/Ass nagyon tetszett, de ott nem is mutattak semmit a henteles mechanikajabol.)

    • Nem kell félni tőle. Csak egy-két képkockányi igazi durvaság van benn. Addig a szemet be lehet csukni :)

  3. Egészen más a hangulata, mint a Kick/Ass-nek. Az alapszitu, hogy egy esendő illető maszkot húz, hasonló. Minden más teljesen különbözik.
    Szerintem ez a film inkább “megrázóbb” és tanulságosabb, mint a Kick/Ass. Az egy popcorn-film ,ez pedig … valami más. Erősebb, nyomorúságosabb, talán realisztikusabb. Voltak benne vicces momentumok, és a trailer alapján tényleg vígjátéknak tűnik. De a tényleges film azért annyira nem rózsaszín.

    Tetszett, de ne egy másik Kick/Ass-t várjatok. Némely szituáció tényleg humoros, de a vége nem fog felvillanyozni senkit.

    • Ebben egyetertek, h a Kick/Ass egy baromi lenduletes, vicces, ordenare-harsany popcornmozi volt, kurva jo zenevel. Semmi sztori, semmi melyseg, semmi mondanivalo, semmi karakterfejlodes, semmi arnyalat. Ettol fuggetlenul az egyik legjobb filmelmenyem. :)

  4. Megnéztem, és bár sokszor undorított, a kritika jellemzése tökéletes: Kick-Ass + Defendor = Super. Ennyiben maradok én is.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *