Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962)

Peter O’Toole brit színész, az Arábiai Lawrence feledhetetlen megformálója bejelentette, hogy felhagy a színjátszással. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra, többek között a Caligula (1979) és Az utolsó császár (1987) című filmben nyújtott alakításáért, de soha nem kapta meg a díjat. 2003-ban azonban az amerikai filmakadémia életműdíjban részesítette. Úgy gondoltam, erre a színészóriásra egy kritikával emlékezem meg és mégis melyik film lenne erre a legméltóbb, mint legemlékezetesebb filmje az Arábiai Lawrence. A fiatalabbak kedvéért mondom, ez az a film, amelyet a Prometheus című filmben David az android néz.

T. E. Lawrence a Brit Hadsereg hadnagya az első világháborúban. Feladata nem túlságosan izgalmas: különböző haditérképeket kell megfelelő színűre kifestenie. Amikor végre egy megfigyelői megbízatást kap az egykori Török Birodalom területén, nagy elszántsággal veti bele magát a munkába. Amikor azonban megbízatása helyszínére érkezik, megtudja, a dolgok egészen máshogy festenek, mint ahogy azt gondolta.

Ez egy hipnotizáló, epikus, lebilincselő és lélegzetelállítóan gyönyörű film, Peter O’Toole zseniális alakításával a főszerepben. Robert Bolt és Michael Wilson egy grandiózus forgatókönyvvel állt elő a XX. század egyik legkalandosabb életű, legérdekesebb emberéről. A film sikerében azt gondolom hatalmas szerepe volt a jól megírt forgatókönyvnek. Egyrészt nem esett abba a hibába, hogy idealizálja a főhőst, másrészt nem akarta bemutatni teljesen Lawrence életét. Hogy úgy fogalmazzak, nem markoltak túl nagyot a forgatókönyvírók, képesek voltak egy kis szeletet bemutatni Lawrence történetéből, úgy hogy abban minden benne volt. Mindössze 2 évet ölel fel a történet és még így is 202 perces!

A film alapvetően arra keresi a választ, ki is volt Lawrence. Már az elején is erre keresik a választ amikor Lawrence temetésén ezt a kérdést teszi fel az újságíró. Nem kapunk kézzel fogható választ, nem akarják az alkotók a szánkba rágni, megmondani ki is volt Arábiai Lawrence, ezt rábízzák a nézőre, a mi ítéletünkre.

Kivétel nélkül minden szerepre megtalálták a tökéletes színészt. Alec Guinness, Anthony Quinn, Jack Hawkins és Omar Sharif kimagaslik még ebből a színészgárdából is, de ez a film egyetlen ember jutalomjátéka, azé a Peter O’Toole-é aki ez előtt a film előtt, lényegében egy ismeretlen színész volt, utána viszont a legnagyobbakkal emlegették egy lapon.

Nagyon nehezen kapta meg a szerepet, Albert Finneyt szerették volna megnyerni, hogy keltse életre Thomas Edward “TE” Lawrencet. Finney azonban, megvolt róla győződve, hogy bukás lesz a film így nem vállalta. Több színész neve is szóba került, de konkrét ajánlatot Marlon Brandonak tettek. Brando előtt ekkor két film forgatókönyve volt. Az egyik az Arábiai Lawrence, a másik pedig a Lázadás a Bountyn. Két választása volt, vagy a sivatagban a semmi közepén forgat hónapokig, vagy a karibi szigetvilágban Tahitin, gyönyörű félmeztelen nők körében színészkedik. A hedonista, nőcsábász Brando választása nem lehetett kérdés…

Ekkor került képbe Peter O’Toole aki örömmel aláírt a filmre. Hihetetlen alakítást nyújt Lawrence szerepében, elképesztő, hogy mennyi életet vitt bele a karakterbe. Megismerhetjük a nagyravágyó brit tisztet, aki megvan győződve saját nagyságáról, a rendíthetetlen önbizalmú férfit, aki még a legkonokabb muszlimokkal is elhiteti, hogy semmi sincs megírva, az arabok vezetőjét, aki hófehér ruhájában, mint Jézus sétál a sivatagban. A brutális gyilkost, az önmagában és a sivatagban csalódott férfit és még sokáig lehetne sorolni. Ilyen mélységű karakterábrázolást nagyon ritkán látunk, tényleg érthetetlen, hogy nyerhetett Gregory Peck Oscart O’Toole előtt.

David Lean rendezése igazi mestermunka, a rendező sok alig észrevehető trükköt alkalmazott a filmben annak érdekében, hogy még nagyobb hatást érjen el. Ilyen például az, hogy szinte az összes filmben látható mozgás balról jobbra történik, David Lean ezzel akarta hangsúlyozni a filmben látható folyamatos, hosszú utazást. Ha erről a filmről beszélünk, meg kell említenünk, hogy talán minden idők, legszebben fényképezett alkotásáról beszélünk.

David Lean és Freddie Young operatőr kihozta a magányt és a könyörtelen gyötrelmet a sivatagból. Az a művészi színhasználat, amellyel bemutatják a sivatagot, minden képkockát egy gyönyörű műalkotássá változtat. Jordániában, Marokkóban és Spanyolországban forgatták a filmet, szerettek volna eredeti helyszíneken is forgatni, de ehhez az arab államok nem járultak hozzá, sőt a film elkészülése után egyedül Egyiptomban jelenhetett meg, a legtöbb arab országban a mai napig nem mutatták be, mert úgy érzik, a film sérti az arab kultúrát és negatívan ábrázolja az arab nacionalizmust.

Ilyen filmek ma már nem készülnek, és ez ebben az esetben nem közhely. 1962-ben számítógépes trükkök hiányában Lean maga is hadvezérként vezényelte a statiszták ezreit és a grandiózus csatajeleneteket, méghozzá kizárólag külső, sivatagi helyszíneken. A fim felejthetetlen zenéjét az akkor még kevéssé ismert Maurice Jarre (Jean Michel Jarre apja) szerezte. Hat hét állt rendelkezésére, hogy a kétórás filmzenét megalkossa, mégis nem lehet rá panasz, tökéletesen passzol a filmhez. Eredetileg 222 perces volt, ezt rövidítette le Lean 202 percre, így került a mozikba, azonban ezt túl hosszúnak találták és a legtöbb országban egy 187 perces változat jutott el. Két nagy rajongója, Steven Spielberg és Martin Scorsese 1989-ben saját pénzéből felújíttatta a kópiát és a Cannes-i filmfesztiválon díszelőadáson mutatták be az új 202 perces, felújított változatot.

Azt gondolom ez egy tökéletes film, a rendezés, a forgatókönyv, a zene, a színészek, minden a helyén van. Sokan még most is minden idők legjobb filmjének tartják, nem érdemtelenül. Az Arábiai Lawrence-nek örökre helye van a legnagyobb, legjobb filmek listáján. Nem is lehet kérdés, 100%-ot érdemel.

imdb: 8,5

rottentomatoes: 98%

• A szerző előző bejegyzései