0

1917 (2019) / Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old, 2018)

írta Nikodémus

Az 1917-ről itt már írtunk.

Az első világháborúnak (ellentétben a másodikkal) nincs jól kikockázható, átélhető, vászonra vihető dramaturgiája: nincs abszolút gonosz, nincsenek meghatározó fordulatok vagy katartikus győzelmek/vereségek, csak állóháború, gáztámadás, vérszivattyú. S persze a XX. századdal kapcsolatos hamis illúziók gyors rombadőlése. Nehéz is a dolga Hollywoodnak: nem tud kerek, hepiendes sztorit faragni az első gépesített háborúból, hiába is próbálkozik. Egy új-zélandi és egy angol úr nemrég újra nekiveselkedett a kísérletnek, meglepő hasonlóságokkal: az 1917 és az Akik már nem öregszenek meg rendre technikai bűvésztrükkel varázsol, és személyes érintettséggel ríkat.

Olvasd tovább

4

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962)

lawrence_of_arabia.jpg

Peter O’Toole brit színész, az Arábiai Lawrence feledhetetlen megformálója bejelentette, hogy felhagy a színjátszással. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra, többek között a Caligula (1979) és Az utolsó császár (1987) című filmben nyújtott alakításáért, de soha nem kapta meg a díjat. 2003-ban azonban az amerikai filmakadémia életműdíjban részesítette. Úgy gondoltam, erre a színészóriásra egy kritikával emlékezem meg és mégis melyik film lenne erre a legméltóbb, mint legemlékezetesebb filmje az Arábiai Lawrence. A fiatalabbak kedvéért mondom, ez az a film, amelyet a Prometheus című filmben David az android néz.

T. E. Lawrence a Brit Hadsereg hadnagya az első világháborúban. Feladata nem túlságosan izgalmas: különböző haditérképeket kell megfelelő színűre kifestenie. Amikor végre egy megfigyelői megbízatást kap az egykori Török Birodalom területén, nagy elszántsággal veti bele magát a munkába. Amikor azonban megbízatása helyszínére érkezik, megtudja, a dolgok egészen máshogy festenek, mint ahogy azt gondolta.

Olvasd tovább