Tegnap indult el a The Front Runner forgatása, Hugh Jackman alakíthatja Gary Hartot, történet pedig az 1988-as választási kampányra fókuszál. Jason Reitman áll a kamera mögött, Vera Farmiga, J.K. Simmons, Ari Graynor, Mike Judge, Mark O’Brien, Sara Paxton, Kevin Pollak is játszik a filmben.
Jason Reitman
Theron, Cody és Reitman ismét együtt dolgozhat
A Pszichoszingli (Young Adult) után újra együtt dolgozhat Charlize Theron, Jason Reitman és Diablo Cody. Az egyelőre cím nélküli tervezetről csupán annyit lehet tudni, hogy az anyaságról szól a történet, a többi részletet homály fedi. Eléggé az elején járnak a megbeszélésekkel, így nem ismeretes, hogy mikor indulhatna a forgatás.
Reitman eléggé ráér, hiszen előjegyzésében nem szerepel egyetlen megvalósításra váró film sem. Theron viszont nagyon is elfoglalt, nemrég fejezte be a The Coldest City thrillert, most éppen az American Express dráma munkálatain vesz részt és elvileg a Halálos iramban (Fast 8) is benne lesz.
Jason Reitman rendezi az I Would Only Rob Banks for My Familyt
Jason Reitmanra is ráférne egy megújulás. A Köszönjük, hogy rágyújtott (Thank You For Smoking) után mindenhol ünnepelték, de az Egek ura (Up in the Air) óta mintha nem igazán találná a helyét. Legutóbbi műve, a Men, Women & Children pedig szép csendben el is tűnt. De talán majd a következő filmje visszarepíti a csúcsra.
Bevállalta az I Would Only Rob Banks for My Family-t, amelynek forgatókönyvet Nick Hornby regényíró fog papírra vetni és még a rendező édesapja, Ivan Reitman is beszállt a projektbe producerként.
A történet a Texas Monthly cikkéből készülhet, ebben egy átlagosnak látszó texasi családot mutatnak be. De mint kiderült két rablást is véghezvittek.
Men, Women & Children poszter
Jason Reitman következő filmjében néhány tinit és szüleiket követhetjük, akiknek az életében fontos szerepet játszik az internet és olyan témákat érint, mint a játékok, az anorexia, hűtlenség és a hírnév hajhászás. Többek között Kaitlyn Dever, Rosemarie DeWitt, Ansel Elgort, Jennifer Garner és Adam Sandler is látható lesz benne.
Men, Women & Children trailer
Bár a Nyárutó legutóbb kissé félrement, Jason Reitman a Juno, az Egek ura és a Pszichoszingli után újra az elidegenedést boncolgatja, úgy tűnik, minden korábbinál alaposabban.
Box Office: Lego
Észak-Amerikai box office
Eléggé változatos bevétel terén az 2014-es év, a hétvégén egy animációs film, George Clooney háborús-vígjátéka és egy tiniket becélzó vámpírokat középpontba állító regényadaptáció került a műsorra.
A Lego-kaland alkotói mondhatni biztosra mentek, egyrészt mindenki ismeri az építőkockákból álló játékot, másrészt telepakolták képregénykarakterekkel a produkciót. Könnyen előfordulhatott volna, hogy a stúdió és a rendezők a bejáratott márkanevekre hagyatkoznak, a minőségre, a történetre és a sok jó poénra nem sok időt fordítanak. Ám a kritikák kimagasló többsége pozitívan nyilatkozik a produkcióról és a nézők is kellőképpen meg vannak elégedve. Mindez a számokban is megmutatkozik, 69 millió dollár gyűjtött be három nap alatt. A konkurens Mogyoró-melót nem viselte meg súlyosan a Lego-kaland érkezése, de az olcsóság negyedik víkendjén 55 milliónál jár.
Tavaly még komoly díjesélyesként emlegették George Clooney újabb rendezését, a Műkincsvadászokat. Nagy meglepetésre a stúdió más filmet részesített előnyben és elcsúsztatták a bemutatót 2014-re, azt sem kockáztatták meg, hogy limitáltan esélyt adjanak a filmnek. De az is lehet, hogy a fejesek nem érezték, hogy az amerikai közönség vevő lenne, ahogy a jenkik második világháborúban európai műkincseket próbálnak visszaszerezni a németektől. Mostanra biztossá vált, hogy miért rendült meg a stúdió bizalma: Clooney alkotása rossz. Az imdb-n még 6,8-al tartja magát, de a kritikák kétharmada lehúzza a filmet. Nagyon úgy tűnik, hogy Clooney akkor képes maradandót alkotni, ha csak pár millióból gazdálkodhat. A 22,7 millió dolláros hétvégi eredmény persze nem rossz és valószínűleg Európában sokkal kelendőbb lesz a portéka. Olvasd tovább
Röviden: Pszichoszingli (Young Adult, 2011)
Jason Reitmanra a Köszönjük, hogy rágyújtott film kapcsán figyelhettünk fel, elég magasra tette le a lécet, de a Junóval és az Egek urával ezt is sikerült átugrania. Diablo Cody az ismeretlenség szürke ködéből szó szerint kirobbant a Juno forgatókönyvével. Nagy jövőt jósoltak neki, de egyelőre úgy fest a helyzet ha nem vigyáz, könnyen feledésbe merülhet a neve. Reitman próbált biztosítani számára még némi időt a rivaldafényben, de a Pszichoszingliből már nem igazán kért a nép, pedig a rendező kihozta belőle, amit ki lehetett, a feel good mozi tökéletes ellenpéldáját szállította le (feel bad), amiből nem túl sok akad mostanság a piacon. Mavis Grey (Charlize Theron) egy összezuhant, kissé megcsömörlött elvált kissé gyerekes viselkedésű írónő, aki már rég megindult a lejtőn, elfogyott az ihlet. Minden reggel úgy ébred, mint aki éppen feltámad a halálból. (Talán nem kellene annyit innia?) A kiadója egy újabb könyvet vár tőle, ő azonban inkább visszautazik szülővárosába, ahol megpróbálja visszahódítani egykori szerelmét, az sem zavarja, hogy a férfi jó ideje nős és gyereke is van.
Charlize Theron tökéletesen hozza a főszerepet, akiről már a kezdet kezdetén leszűrhetjük, hogy bizony nem lehet vele könnyen kijönni, egy pszichológus számára érdekes alany lehetne, ha éppen a felnőtté válás témakörben szeretne egy könyvet összehozni. Egy illúzióvilágban élő, megkeseredett nőszemély, aki képtelen belátni, hogy nem a realitás talaján mozog, sokkal inkább egy fantáziavilágban él, ahol magán kívül nem érdekli semmi és senki. Erkölcsösség? Ugyan már, mire jó az. Pedig az erkölcse olyan szinten áll, mint népszerűsége. Az iránti érzett szimpátiánk sem verdesi az egeket, kedvelni ugyan nem lehet, inkább a sajnálatunkat vívja ki és okoz néhány vidám pillanatot. Reitman próbálja kerülgetni a kliséket, viszonylag sikeresen, de a morális dilemmákat is sikerült kihagyni belőle. 70 %-ot adnék rá, bizonyára dobott volna valamelyest rajta, ha Grey sorsa jobban érdekelt volna.