0

Röviden: Detachment (2011)

detachment.jpgA filmről Doro_ is írt.

Akad jó néhány „egypatronos” rendező, azaz pályafutásuk elején valami olyat produkáltak, ami sok év után sem mered feledésbe, de az ezt követő művei elsikkadnak, nem kapnak nagyobb figyelmet. Tony Kaye is ezen alkotók sorát gyarapítja, az Amerikai História X-szel alkotott maradandót, bár állítólag a vágószobából Ed Norton kirakta a szűrét és nem az ő verzióját láthattuk a mozikban. Állítása szerint Norton teljesen más filmet rakott össze, mint amelyet maga elképzelt és biztos benne, ha szabad kezet adtak volna neki, akkor egy sokkal keményebb és egy legalább 200 millió dolláros bevételű filmmel gazdagodhattunk volna. Kaye ezúttal azt tűzte zászlajára, hogy bemutat az „Itt minden jó és minden szép” szlogennek és lerántja a leplet az amerikai álomról. Kettévágta a hatalmas, ízletesnek látszó almát és megmutatta, hogy belül rothadt és férges. Esetleg megfordult a fejében, hogy Lars von Trier elismerően bólogatva rázzon vele kezet filmje megtekintése után? A Detachment ugyanis teljes mértékben depresszív hangulatot áraszt magából. Adrien Brody egy helyettesítő tanárt, Henry Barthes-t kelti életre, aki pont olyan osztályt kellene tanítania, mint amelyet a gettóba szakadt lelkes pedagógusok kapnak ki a szívszorítónak szánt drámákban. Ez nem a Veszélyes kölykök, ahol a gettószökevények legbelül mélyen tanulni akarnak és igen nagy IQ-val bírnak. Barthes rendszeresen látogatja felettébb beteg nagyapját, hogy gondjait tetézze még egy tini prostit is pártfogásba vesz. Megtesz minden tőle telhetőt, segít az elesetteken és a kitaszított tanulókon, de egy azért nála is van egy határ, amelyet nem lépne át és csodálkozik, hogy félreértik szándékait. Persze a film foglalkozhatna Brody karakterének megtépázott lelki világával is, de akkor Kaye kevesebb esélyt kapott volna a reménytelenség és kilátástalanság kibomdorítására, próbál különösképpen nagyobb hangsúlyt fektetni a befásult tanerő hozzáállására, a nehezen kezelhető diákokra, a tini-gyerekprostitúcióra, társadalmi problémákra. A film nagyot szeretne markolni és bizony sokat is fog, de ahhoz nem eleget, hogy egy igazán ütős produkció legyen belőle, hiszen a Detachment lehetett volna akár egy erős gyomros is, a prosti szálán például lehetett volna erősíteni. Brody természetesen profin hozza a fáradt, megviselt, elcsigázott figurát és a mellékszereplő (Marcia Gay Harden, James Caan, Lucy Liu, Christina Hendricks, Bryan Cranston és William Petersen) is igen erős teljesítményt nyújt. 75 %-ot adnék rá.

 

1

Csak röviden…

Holtak naplója (Diary of the Dead): George A. Romero a zombik atyja, nevéhez számtalan horrorfilm fűződik. A sztori szerint hirtelen a holtak bezombulnak, felkelnek, járnak és nem kedvelik az élőket…illetve de, csak éppen megkóstolják őket. Néhány egyetemista filmet forgat az erdőben, mikor értesülnek az eseményekről. Összecuccolnak és visszaindulnak a koliba, majd onnan tovább.

A filmet az egyik szereplő kameráján keresztül láthatjuk szinte teljes egészében, némi tévés közvetítéssel nyakönöntve, Cloverfield-módra. Az izgalom egy percre se támadott meg, inkább az unalom kerülgetett. A kamerázás sok helyen már erőltetetten hat. A szereplők pedig iszonyat gyengén játszanak (vagy pedig Romero bá’ akarta így). Értékelés: 20 %

01amy_lalonde

Az embervadász (Manhunter): Nem a Bárányok hallgatnak volt az első Hannibal Lecter film, 1986-ban Michael Mann rendezett már egy ilyen művet, de mivel ez pénzügyileg sikertelen volt nem is folytatták.

Sorozatgyilkos garázdálkodik, ezért a nyomozók Will Graham (William Petersen) segítségét kérik a gyilkos felkutatásában, ő tud a legjobb egy bűnöző fejével gondolkodni.

William Petersen talán sokat meríthetett ebből a szerepből is mielőtt még fő helyszínelő lett a tévében. Brian Cox alakítja Lectert, őt látva azt kell, hogy mondjam Anthony Hopkins sokkal jobb volt később ebben a szerepben. Cox inkább őrültnek néz ki, mint rafináltnak, Hopkinsról pedig lejött az, hogy művelt, okos és gyilkos.

Összességében Az embervadász egy közepes film, amely talán még a 80-as évek szintjéhez jónak számít, de a Ratner-féle Vörös sárkány sokkal jobb. Értékelés: 50 %

1986manhunter

Farkas (Wolf): Semmi tökölés, rögtön az elején Will Randallt (Jack Nicholson) megmarja egy farkas, aki éppen hazafelé tart. De a további percek nem tudják fenntartani az érdeklődést. Randallt egy könyvkiadó vállalatnál szerkesztő, a főnöke pedig éppen áthelyezi egy másik helyre, ami szinte a lefokozásnak, illetve a kirúgásnak felel meg. Will érzékei a farkas harapásától kiélesednek, olykor esténként elkódorog, másnap pedig sejtelme sincs merre járhatott. Will bátorsága is megnő, így a főnökkel is felveszi a harcot, mellesleg annak lányával is megismerkedik.

Szerintem a horror vonalat kellett volna erőltetni vagy teljesen kihagyni ezt. Ha kimaradt volna a farkas szál, akkor akár egy jó kis thrillert is kaphattunk volna. Így viszont csak a vége felé jön egy kis horror, azelőtt pedig inkább egy romantikus-dráma-thriller jellegű valami.

Jack Nicholson jó, Michelle Pfeiffer pedig gyönyörű, a film pedig rossz. Értékelés: 20 %

1994wolf