3

Röviden: Egy őrült szerelem balladája (The Last Circus, 2010)

Könnyen azt hihetnénk, hogy a cirkusz világában csupa vidám ember szaladgál, akiknek a legfőbb vágya, hogy a porondon ámulatba ejtse és mosolyra fakassza a közönséget. De kellő fantáziával megáldva be lehet mutatni a színfalak mögött zajló eseményeket teljesen más szemszögből is, nem kell feltétlenül arra összpontosítani, hogy a bűvészek és az artisták csupa jólelkű emberek és egyetlen bűnös gondolat sem fordult meg soha a fejükben. Álex de la Iglésia spanyol rendező inkább egy teljesen bizarr és abszurd, horrorelemekkel megspékelt drámát rittyentett ebbe a közegbe, ami leginkább egy életre kelt szürreális festményhez hasonlít. Nem hiába dobta el tőle az agyát Quentin Tarantino a Velencei Filmfesztiválon. 1937-ben indul a sztori, dúl a spanyol polgárháború, minden emberre szükség van, még a vidám cirkuszi bohócot is besorozzák. Semmi szükség arra, hogy átöltözzön, szétmázolt festékes képpel és furcsa öltözékben machetevel rohamozva az ellenség kellőképpen ledöbben és megrémül. Santiago Segura ebben a rövid szerepben bizonyítja, hogy nem Torrenteként tud helyt állni. A fogságban fiának még ad egy jó tanácsot: folytassa a családi hagyományt, de csakis szomorú bohóc válhat belőle. Javier megfogadja apja intelmét, új munkahelyén hamar beleszeret az akrobatalányba, aki úgy tűnik, hogy viszonozná érzelmeit, sőt adja alá a lovat. De a dögös Natalia férjes asszony, méghozzá a vidám bohóc, Sergio vette el, akinek gyakran eljár a keze. A Szépség, a Szörnyeteg és a Szörnyeteg elbeszélésként is értelmezhető lenne a mű, ahol az őrület egyre mélyebb bugyraiba süllyedő bohócok küzdenek a légtornászlányért. Mindeközben Sergio és Javier súlyos lelki és testi torzulásokon esnek át, de Natalia iránti rajongásuk nem változik és egyre hevesebben szomjazzák a bosszút. Teljesen abszurd történet a Franco rezsim közegébe helyezve, ahol a cirkusz a diktatúra karikatúrája, a rendező remekül teremti meg az atmoszférát, a hangulat mindvégig kitart. 80 %-ot osztanék ki erre a bizarr balladára.

Balada Triste de Trompeta dirigida por Alex de la Iglesia

Balada Triste de Trompeta dirigida por Alex de la Iglesia

01tls3

3 komment

  1. szerintem szar. széteső, dilettáns mutatványos cucc, olyan logikai faultokkal, hogy a fal adja a másikat. a vége pedig olyan szirupos lónyál, hogy ragad.

  2. @efes: Engem elkapott a hangulata. Az őrült figurák, a géppisztollyal lövöldöző szomorú bohóc, az erdőben kószáló őrült Javier, machete-vel aprító Torrente stbstbstb Ráadásul a főszereplő csaj nem csak dögös, de megvan a kisugárzása is, bár szegény kevésbé tehetséges. Mindenesetre egy szexi háttérkép kéne róla:D

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *