kritika

1

Rosemary gyermeke (Rosemary’s Baby, 1968)

Publikálta BeniMan

A kép egyszerű mégis szürreális: A fekete babakocsi sodródik a sötét szikla tetején… Alatta a szlogen: Imádkozz Rosemary gyermekéért.  Manapság amikor a horrorfilm kifejezés egyet jelent az értelmetlen gyilkolás bemutatásával, amikor egy horror arról szól, hogy minél több vér és belsőség legyen a filmen, akkor különösen értékelünk, egy ilyen okos és kreatív filmet. Bizony volt idő, amikor nem kellett élve kicsontozni valakit a kamera előtt, mint mondjuk az épp aktuális Fűrész filmben, hanem okos történettel és jól felépített, megtervezett jelenetekkel érték el hogy a néző végig borzongjon egy filmet. Roman Polanski első amerikai filmje igazi klasszikus. A rendező bizarr, egyedi stílusát, alkotói jegyeit  nagyon kevesen tudták követni.

Olvasd tovább →

1

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Publikálta Koimbra

Tombol a második világháború, az USA még csak távolról nézi az eseményeket, azonban egy amerikai hős mégis rálépett a Führer tyúkszemére. Amerika Kapitány 1941 márciusában robbant be a köztudatba (pár hónappal azelőtt, hogy Amerika hadba lépett volna), méghozzá rögtön úgy, hogy a képregény borítóján bepancsol egy nagyot a háború kirobbantójának. Ízig-vérig jenki hős, azaz szuperkatona volt, aki pont olyan öltözékben villogott, mintha csak ráborult volna egy patrióta ruhásszekrénye. A világháború után a karakter népszerűsége csökkenni kezdett, majd 1954-ben közel 10 évre lepihent, hogy aztán Stan Lee értő kezekkel vegye gondozásába, Kap’ pedig ismét keményen dobálhatta elpusztíthatatlan pajzsát önelégült ellenfelei képébe. A Marvel 1997 óta gondolkodik azon, hogy a közismert és népszerű képregényhősét elviszi a vásznakra, ami végső soron kemény dió, hiszen nem csak azt kellett megoldani, hogy a néző ne kapjon röhögőgörcsöt, mikor a Kapitány felbukkan menetfelszerelésében, hanem arra is figyelni kellett, hogy a mérhetetlenül fene nagy patrióta érzés, zászlólobogtatás és giccs ne folyjon le a vászonról.

Olvasd tovább →

1

Akira (1988)

Publikálta Muse

Ahányszor megnézésre alkalmas animék után kutatok, szinte mindig találkozok az 1988-as Akirát alapműként emlegető bejegyzésekkel, hozzászólásokkal. Ezt látni kell – mondogatják a bloggerek és a kommentelők, én meg (ahogy az várható volt), végül engedtem a kíváncsiságomnak.

A történet szerint 2019-ben járunk, Neo Tokyo-ban, a 3. világháborút követően úgy-ahogy újjáépített japán fővárosban, amelyet jó pár évtizeddel korábban atomtámadás ért. Az utcákon polgárháborús viszonyok uralkodnak, mindennapos a katonai erőszak és a motoros bandák, gengszterek háborúi, virágzik a vallási fanatizmus és a korrupció. Az emberek mindeközben egy Akira nevű, titokzatos és hatalmas erő eljövetelét várják, amely (vagy aki) megszünteti majd a romlást, és új korszakot hoz.

Az egyik motoros banda legifjabb tagját, Tetsuo-t egy másik csapattal folytatott véres csata után érthetetlen okok miatt elrabolja a hatalmi szerv, és furcsa kísérleteket végez a fiún. Tetsuo, miután megszökik, már nem önmaga; agresszív lesz, látomások gyötrik, és látszólag megfékezhetetlen erő birtokosa lesz. Míg a fiú ámokfutásba kezd, és próbálja kideríteni, kit, vagy mit takar az “Akira” név, addig legjobb barátja, Kaneda egy Kei nevű lány segítségével próbálja megállítani és megmenteni őt.

Olvasd tovább →

1

Az idő fölött járó lány (The Girl Who Leapt Through Time, 2006)

Publikálta Muse

Ismét csak egy animét ajánlok nektek megnézésre, ami kis hazánkban sajnos nem ismert oly mértékben, mint a felkapott sorozatok, de azt, hogy az egyik legszebb, garantálom! (S ide biggyesztenék is egy szmájlit, ha nem kötöttem volna ki már rögtön az elején, hogy semmiféle vizuális érzelmi megjelenítést nem alkalmazok, ezek helyett beszéljenek inkább a szavak.)

Az idő fölött járó lány egy japán ifjúsági regényből készült, ami, ha jól tudom, kötelező olvasmány az ottaniaknál – teszem hozzá, nem véletlenül, és itthon én is inkább hasonló műveket adnék a tinik kezébe Jókai Mór, meg Madách Imre helyett (nem mintha bármi bajom is lenne a fentebb említett írókkal, de azért valljuk be: egy Aranyember, vagy egy Ember tragédiája nem a 13-16 éves korosztálynak való). Helyette inkább maradnék Móricz Zsigmond, vagy Móra Ferenc ifjúsági regényeinél – ez a film is hasonló, kivéve persze, hogy a jelenben játszódik, és meg van spékelve egy kis időutazással.

Olvasd tovább →

1

Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)

Publikálta Koimbra

Rengetegen senyvednek a főnökeik miatt, sokan az asztalukon tornyosuló, fogyni nem akaró meló miatt mutatnak be képzeletben a „szeretett” feljebbvalójuknak, néhányan a kegyetlen zsarnokságot nem bírják elviselni. Számos alkalommal képzelhették el a keményen dolgozó emberek, ahogy a nagyfejes kegyelemért liheg, miközben kezeik satuként zárul rá nyakukra, de még egyéb nyalánkságok is megfordulhattak fejeikben. A Förtelmes főnökökben három jó barátnak telik be a sokadik pohár és elhatározzák, hogy hidegre teszik feljebbvalójukat.

Olvasd tovább →

0

Micimackó (Winnie the Pooh)

Publikálta Koimbra

„Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.” – hallható az egyik tévében játszott reklámban, majd a végén a bajuszos öreg bácsi elégedett mosollyal megváltoztatja a véleményét. Néhány éve a Disney bejelentette, hogy a hagyományos animációs filmek helyett inkább a CGI/számítógépes animációs produkciókat fogja előnyben részesíteni, még a DVD-n megjelenő alkotásokat is így fogják készíteni. Éppen ezért örülhettünk, mikor kiderült, hogy a stúdió valahonnan csak előkotorta Micimackóékat és külön hangsúlyozták, hogy A. A. Milne karakterei hagyományos, azaz eddig megszokott módon lépdelnek fel a vászonra, ráadásul nem dobják meg őket a mostanság oly divatossá vált 3D-vel, szimplán maradnak a 2D-nél.

A játékidő nem túl hosszú, ám ebbe sikerült a szokásosokon kívül két leküzdendő problémát felvázolni. Az egyik nagy baj, hogy eltűnt Füles farka, így valamivel pótolni kellene, az se baj, ha kakukkos óra, csak nézzen ki valahogy. A másik egy félreértelmezett üzenet, amiből kis barátaink arra következtetnek, hogy Róbert Gidát elrabolta a szörnyű Rögves rém, e miatt Bagoly egy időre felfüggeszti terjedelmes memoárjának az írását.

Olvasd tovább →

1

Halálos Fegyver (Lethal Weapon, 1987)

Publikálta BeniMan

A ’80-as éveket méltán tekinthetjük az akció filmek aranykorának. Tucatjával jöttek a jobbnál jobb időt álló klasszikusok, amiket még most is szívesen nézünk. Richard Donner 1987-ben útjára indította a filmtörténelem talán legjobb akciófilm franchise-át a Halálos Fegyver sorozatot. Folytatásai egyre jobbak lettek, és minden részét imádták a rajongók. (Halkan megjegyzem nálam a második rész az abszolút kedvenc. Riggs ott a legőrültebb és Joe Pesci is ebben a részben a legjobb!) Ezek a filmek olyanok, mint a jó bor, idővel egyre jobbak lesznek, és egyre jobban szeretjük őket. De térjünk vissza a kezdetekhez az első részhez.

Roger Murtaugh most ünnepli ötvenedik születésnapját. Gyilkossági ügyekben nyomozó zsaru létére otthonülő, családszerető ember, aki már csak a jól megérdemelt nyugdíjas évekre készül. Pech-e vagy szerencse, de egy teljesen más típusú nyomozóval, Martin Riggs-szel hozza össze a sors. Riggs felesége 11 éve autóbalesetben az életét vesztette, a férfi azóta magányosan él. A két rendőrnek egy öngyilkossági ügyet kellene megoldania, amely szorosan összekapcsolódik a hírhedt nemzetközi drogkartell leleplezésével.

Olvasd tovább →

1

Trónok harca (Game of Thrones) – 1. évad

Publikálta ForgerON

ForgerOn kérdezte, hogy lesz-e valami iromány a sorozatról,
majd a nemleges válasz után papírra vetette (jobban mondva szövegszerkesztőbe)
az alábbi sorokat.

A Trónok harca George R. R. Martin hét kötetesre tervezett a Tűz és Jég dala című fantasy regényének első kötete, s annak tíz epizódra osztott filmes adaptációja. Címe alapján a néző joggal feltételezheti, hogy a látottak csaták tömkelegében fog bővelkedni. Nos, aki ebben a hiszemben leledzik, némiképp csalatkozást tapasztalhat. Lesznek harcok, csak nem a hagyományos fantasy értelemben vett páncélban, karddal, pajzzsal, vívva, hanem az ember és ember közötti kapcsolatok, cselszövések, ármányok csatájának lehetünk szemtanúi, ahol mindenkinek megvan a saját érdeke által vezérelt célja. Kinek nemes, kinek nemtelen az indítéka. Ezek jól felépítve, lassan bontakoznak ki, hogy mialatt a néző azt hiszi, tudja milyen szándék hatja a karaktereket, a következő jelenetben az elmélete megcáfolódik. A szereplők bemutatása is ekképpen történik, újabb és újabb karakterek, házak tűnnek fel, jól kiegészítve az eddig ismert szereplőgárdát. Előtérbe kerül egy északi család, a Stark ház, akinek ura Lord Eddard Stark, s habár konkrét főszereplő nincs, mégis az ő sorsukért aggódik leginkább a néző, s tanulja meg a Starkok szava járását: „the winter is coming”. Itt megemlíteném, hogy lényegében marketing fogásként Sean Beannel próbálták meg a nézők táborát szaporítani. Ennek ékes bizonyítéka a megjelent poszter, amin Sean, azaz Ned a vastrónuson ül. Nem tartom sem szükséges, sem okos húzásnak, inkább megtévesztésnek. A sorozat e nélkül is azonnal tömegeket vonzott.

Olvasd tovább →

7

Mortal Kombat: Legacy websorozat

Publikálta Koimbra

A Mortal Kombat verekedős játék először a játéktermekben hódított, Jean-Claude Van Damme ihlette a készítőket a program megalkotásakor, a sors iróniája, hogy a belga pont a konkurens Street Fighter mozifilmben formálta meg a főhőst. A nagy rajongótábort látván Paul W. S. Anderson a B filmes specialista elkészítette a Mortal Kombat filmet, amelyről elmondható volt, hogy eléggé hasonlított az alapanyagra. Ez azt jelenti, hogy a karakterek elmennek egy véres harcművész bajnokságra, ahol a tér a Föld sorsa és tudásuk legjavát nyújtják a viadal során. A folytatás elég gyéren teljesített, a harmadik felvonást emlegették, de talán jobb is, hogy mink rendező úr nem vághatott bele a forgatásba. Néhány hónapja a Warnernél landoltak a jogok,a fejesek jövőbeli elképzelései között szerepelt egy újabb mozis változat, de eddig még nem körvonalazódott a projekt.

Olvasd tovább →
8

Elfújta a szél (Gone with the Wind, 1939)

Publikálta BeniMan

1939. december 15-én mutatták be minden idők egyik legsikeresebb filmjét, a Margaret Mitchell regényéből készült Elfújta a szelet. A producer David O. Selznick 1936 júliusában, egy hónappal a kiadás után vette meg 50 ezer dollárért a könyv jogait – addig még senki nem fizetett ennyit egy szerző aláírásáért. Az amerikai polgárháború idején játszódó történet főhőse egy georgiai ültetvényes gyönyörű lánya, Scarlet O’Hara (Vivien Leigh). A tüzes és makacs teremtés hiába szerelmes a szomszéd birtokos legidősebb fiába, Ashley-be (Leslie Howard), a fiatalember mégsem őt, hanem unokatestvérét választja. Házasság és pusztulás, születés és halál kíséri végig Scarlet életét, melyben egy különös férfi, Rhett Butler (Clark Gable) válik főszereplővé.

Olvasd tovább →
5

Ironclad

Publikálta Koimbra

János király kegyetlenkedéseit és fenyegetéseit egy ideig összeszorított foggal viselték az angol nemesek, ráadásul a pápa kiátkozta, miután elhatározta, hogy muzulmán országgá teszi Angliát. A felháborodott és sokat tűrt földesurak végül elérték, hogy a kissé mogorva János aláírja a Magna Chartát, ami a jogaikat és kiváltságaikat biztosította. Az uralkodónak azonban esze ágában sem volt betartani ígéreteit, erős dán seregek segítségével indult a nyugodtan pihenő nemesek ellen.

Olvasd tovább →
27

Zöld Lámpás (Green Lantern)

Publikálta Filmdroid

Genzo küldte az alábbi írást.

Az idei év távlatából nézve szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy a Zöld Lámpás című film a legvárósabbak közé tartozott. Az Amerikában igen nagy – errefelé már jóval kisebb – népszerűségnek örvendő képregénysorozat végre megihlette a filmeseket is, és azt gondolták, hogy van ebben a történetben egy (esetleg több) filmre való anyag. Ebben nem is tévedtek.

A Zöld Lámpás univerzum igen sok történetet, és hőst valamint antihőst tudhat magáénak, és ez csak egyre bővül és bővül a szinte töretlen sikereket arató képregénysorozatnak hála. Ez a töretlen siker azonban a filmre sajnos nem jellemző, méltán.

Olvasd tovább →